Megpillantott a távolból egy halvány fényt...a mindent beborító a nyálkahártya kezdett kitisztulni, majd miután csaknem teljesen kitisztult, észrevette, hogy az íróasztalon lévő lámpa világít. Reggel volt. Az anyukája elfelejtette valamiért éjszaka kikapcsolni...vagy be sem jött este a gyerekszobába megnézni, hogy alszik-e? Aztán eszébe jutott, hogy az anyukája már egy éve elköltözött az új bácsihoz, de ezt valahogy - természetesen - nem szokta meg. Mit akar anya már egy éve az új bácsitól? Miért alszik ott? Az apukája itthon van, anya miért nem ide jön haza, nem unja ott magát? Érdekes ez...Az apa vagy bejött este a szobába ránézni a fiára vagy nem. Ha úgy maradt a gyerek íróasztalán este az olvasólámpa és ezt az apa csak másnap vette észre, akkor kicsit bánkódott. Na nem azért mert sok lesz hó végén a villanyszámla, és a gyerek miért nem tud egy egyszerű dolgot megtenni, hogy este egy mozdulattal lekapcsolja a lámpát. Ezen az anyja szokott dühösen agyalni, amikor időnként hazajön. Az apa tudatosan tett ledes izzót a lámpa foglalatába, tudta, hogy nem ez miatt lesz sok a villanyszámla. Az apa inkább azon aggódott, hogy a világostól tudott-e rendesen aludni a kisfia, illetve azon, hogy lehet a fiú tudatosan hagyta égve a világítást mert fél valamitől, ami a sötétben elhatalmasodik rajta. Itt egy kis bűntudata támadt, mert már hónapokkal ezelőtt elhatározta hogy vesz éjszakai fényt gyerekszobába, hogy legyen egy minimális világítás, hogy nem legyen teljesen sötét a gyereknek. Eszébe jutott, látta hogy lehet rendelni aurora boreralisost, de jó lesz az Csabikának! Aztán rápillantott az íróasztalra, hogy esetleg valami rémtörténetet olvashatott-e a gyerek este, azért félt és emiatt nem kapcsolta le a lámpát.... Egy szép rajzokkal teli gyerekeknek való történelemkönyv volt az asztalon. A galloknál volt kinyitva, arról olvasott utoljára a Csabika ezek szerint. Majd készítek neki egy Moules-fritest. közben mesélek neki a francia történelemről - gondolta az apa magában. Aztán kopogást hallott az ajtó felől, kiment az előszobába, majd látta, hogy egy alak áll a nagy vastag üvegfelülettel rendelkező ajtó előtt, kopasz, magas és sovány alak, mégis széles. Zsombor már megint a bőrkabátját vette fel, amiben szélesebbnek tűnik - gondolta. Így is volt, miután kinyitotta az ajtót, Zsombor állt ott. "Helló!" köszönt az apa. "Csá!" köszönt vissza Zsombor. "Kezdünk egy kávéval?" Az kurv@ jó lenne - felelte Zsombor, de mennünk kell. Valami balkáni nyelvet beszélő alakokat láttam akik mocskosul helybenhagytak két embert. Nem sejtek semmi jót. "Nézzünk ki, kíváncsi vagyok!" felelte az apa. Mikor már felvette a kabátját és néhány dolgot összepakolt a konyhában, majd az ajtó felé indult kezében a kulcscsomóval, a gyerek a szobájából hátulról megszólalt: "Mehetek én is? Már öltözök!" Persze fiam - válaszolta az apa. Kimentek a lépcsőházból a társasházak közé, ahol zajlott az élet a maga módja szerint. Emberek jöttek, mentek, de egyre gyakrabban hallotta, hogy valamiről félve halkan beszélnek. Hiába volt délelőtt, mégis kicsit sötét volt, mert rettenetesen el volt borulva. Hallották hogy néhány autó dudál, közelebb mentek. Látták, hogy négy férfi ordít valakivel, egyikőjük nevet közben, a másik férfi szemben velük hangosan mondta nekik a magáét. Hát ez a Zoli! Van egy kétéves és egy hétéves kisfia neki, a szomszéd társasházban lakik, időnként találkoznak és beszélnek pár szót erről-arról. Egy nyugodt, csendes srác, nagyon érdekes, hogy ilyen hangosan beszél azzal a négy idegennel. A négy idegen férfi valamiféle szláv nyelven beszélt és ordított vele. "Biztos valamit csináltak a Zoli kárára! Kérdezzük meg mi történt"- mondta az apa. Elindultak feléjük, majd amikor közelebb értek, már éppen kérdezni akarták Zolitól, hogy mi történt, amikor az egyik idegen férfi odalépet hozzá, hátulról bal kezével a nyakát átkarolta és jobb kezével több késszúrással az oldalán megszúrta. Egy másik idegen férfi, aki előtte nevetett, szintúgy odalépett, hasba rúgta a megszúrt férfit, ekkor a társa hátulról elengedte, majd mind a négyen rugdosni kezdték a földre rogyott férfit, aki belekapaszkodott az egyik férfi alkarjába, azonban erre egy másikuk késsel négy alkalommal, teljes erőből ütésszerűen hason szúrta. "Ezt nem hiszem el!" - mondta megdöbbenve Zsombor. "Legalább zavarjuk el őket, hogy másokat ne bántsanak! - mondta az apa, majd rá szólt a fiára: "Csabika, maradj távol!" Odamentek a négy férfihoz és kiabálták nekik, hogy menjenek innen, közben kezükkel hesegettek, hogy tudja a négy idegen férfi hogy azt akarják, hogy távozzanak. A kisfiú nem ment közel, halott csattanásokat és dobbanásokat, majd odanézett. Dulakodást látott, nem tudta ki kicsodával dulakodik. Aztán elfordult, majd kis idő után miután összeszedte bátorságát újra odanézett, közelebb is ment, ekkor meglátott egy férfit, aki a földön feküdt, véresen. Szegény Zoli - gondolta, azonban észrevette, hogy a földön nem a Zolit látja, hanem az apa barátját, a Zsombort, akitől nem messze ott fekszik a Zoli, körülötte vértócsa."Apa!" Ordította a gyerek, mert tudta, hogy az apja egyedül néz szembe a négy férfivel. "Csabika, fuss, menekülj innen!" - felelte az apja. A gyerek ezt követően látta, hogy az apja előre van hajolva, bal és jobb kezét kétoldalt ketten lefogják, egyik férfi pedig az apja fejét szorítja a hónalja alá. A negyedik férfi matatott idegesen a zsebében, majd elővett belőle egy kést, odalépett az apja fejéhez, ő is elkezdte szorítani, majd lendítette a kezében lévő kést az apja felé. A gyerek ezt már nem bírta tovább nézni, futott, közben hangosan sírt. Egyszer hátranézett, ekkor látta hogy két újabb környéken lakó férfi érkezett segítségül, de másodpercek alatt lefogták őket is, majd főleg könyökkel ütve és térddel rúgva kíméletlenül megverik őket is. Az egyik idegen férfi felnézett, ránézett a gyerekre. Csabika ekkor ledöbbent, azonban észrevette, hogy egy újabb környéken lakó férfi közeledik oda, aki miután meglátta az összevert és megszúrt környékbeli ismerősöket hirtelen visszahőkölt. De késő volt már neki, odafutott hozzá a négy férfi, az egyikőjük elkapta a kabátját, majd mind a négyen rávetették magukat. A kisfiú ekkor visszafordult és teljes irammal futni kezdett. Futott és futott, tudta, hogy sokáig nem fog hátranézni.irammal futni kezdett. Futott és futott, tudta, hogy sokáig nem fog hátranézni.