Itt most a külső paramétereinkről beszélek, nem a belső összhangról. A belső tulajdonságok szerintem jobban meghatároznak egy embert, de a külsővel valahogy mindig többet törődünk.

Na de elég a szófecsérlésből, nézzünk utána, hogy mit is jelent a szépség, mi a definíciója ennek a pozitív csengésű szónak!
"A szépség olyan jellemzője a személyeknek, tárgyaknak vagy elképzeléseknek, amely miatt a puszta megfigyelés során örömöt tapasztalhatunk.
A szépség az esztétika, szociológia, szociálpszichológia és a kultúra részét képezi. Az “ideális szépséget” megcsodálják, hiszen olyan tulajdonságokat hordoz, amelyet egy bizonyos kultúrában a szépséggel vagy tökéletességgel azonosítanak. A „szépség” tapasztalása gyakran ahhoz vezet, hogy következtetésként levonjuk, hogy a megfigyelt alany harmóniában, egyensúlyban él a természettel, amely miatt vonzalmat érzünk és érzelmi jólétet tapasztalunk. A szépség tapasztalása szubjektív élmény, ezért bizonyos fokú eltérések lehetnek abban, hogy ki mit talál szépnek. Bizonyíték van rá, hogy a szépség tapasztalása evolúciós módon van belénk kódolva, mert azok a dolgok, elképzelések, embertípusok és tájak tűnnek számunkra szépnek, amelyekkel tipikusan olyan helyzetben találkozunk, ami a túlélésünket és génjeink tovább örökítését segíti.
Legyen szó egyéni preferenciákról vagy közösségiekről, egy személy „szépnek” tartását nagyban befolyásolja az illető belső szépsége, amely különféle pszichológiai tényezőket foglal magába, mint például a személyiség, intelligencia, könnyedség, kedvesség, kisugárzás, becsület, hasonlóság, elegancia. Természetesen az illető külső szépsége is fontos tényező, amely olyan fizikai tulajdonságokat foglal magában, ami az esztétikai összképet egy pozitív élménnyé teszi.
"

Forrás: Wikipédia

Mint látszik, a szépséget mindig megcsodálják az emberek, és bár mindenkinek mást jelent a szép, általában ugyanazokat a dolgokat találjuk szépnek mindannyian.
Sajnos az tapasztalható a mai világban, hogy ismerkedésnél a partner kiválasztása jobban függ a külső tulajdonságoktól, mint a belső összképtől. Természetesen a látvány, rendezett megjelenés is fontos, de sokszor ez nem társul belső összhanggal, sőt...

Szívesebben megyünk tehát az általunk tökéletesnek vélt külsejű lányhoz/fiúhoz, mint egy jó kisugárzású, viszont nem elég jó alkatú vagy arcberendezéssel bíró emberhez. És mivel mi így gondolkodunk, arra a következtetésre jutunk, hogy más is biztos így vélekedik. Emiatt elkezdjük magunkon keresgetni a szálkát. Addig-addig keresgetjük, ameddig meg is találjuk.
Csak néhány dolog, ami ilyenkor elhangzik: nagy a combom, bokám, nyakam, térdem, derekam stb., össze-vissza állnak a fogaim, kicsi a mellem, orrom, fülem...
Gyakorta elfelejtjük, hogy emiatt vagyunk mások, ettől vagyunk egyediek. Nem ritka, hogy kitalálunk magunknak valamit, akkor is, ha szinte tökéletes alakunk van, vonzó az arcunk.
Ha már teljesen bekattantunk, jöhetnek a különböző plasztikai beavatkozások, amiknek a lényege már homályba merült.

A kérdés tehát fennáll: miért nem elégszünk meg magunkkal, úgy, ahogy a Jó Isten megteremtett minket?