Üdvözlök minden kedves (és nem annyira kedves, höhö) olvasót!

Lassan 4. éve adok-veszek, javarészt telefonokat, de egyébként meg mindent, ami a kezeim közé kerül. Nem fogok konkrét eseteket írni, nehogy valaki sértésnek vegye, inkább csak általánosságban.

Kezdjük azokkal, akikkel szeretünk üzletelni:
A VEVŐ: A VEVŐ, így nagybetűvel az, akit szeretünk ha vásárol tőlünk. Tudja mit szeretne, kérdez az elején, ha szeretne alkudni akkor teszi-és nem a helyszínen. A VEVŐ nem akar lealkudni a 2000 forintos telefonból egy ezrest 3 kis karc miatt.. A VEVŐ tudja mit vesz, és általában elégedett, vagy ha nem azt emberhez méltóan jelzi.
AZ ELADÓ: Az ELADÓ nem játszik führert. Nem akar mindenáron lakáson, késő este, a város másik végén átadni, van benne minimális rugalmasság, stb.
A CSEREPARTNER: Általában tudja mennyit ér az amit adna, és az is amiért adná. Nem akar tyúkólat, 20 mázsa tüzelőt, 60 kiló hibás alaplapot beszámíttatni.

Na de most jönnek azok, akiket mindannyian ismerünk, és hátőőőőő szeretünk(?).
A Vevők:

- A nepper: A nepper a 20 ezerre kirakott cuccért már csak 15 ezret ad és ő AKKOR ÉS OTT meg is veszi... Ha belemész, számíthatsz arra hogy apró kis esztétikai bajokra (amiket sokszor jelzünk is ám...) hivatkozva már csak 10 ezret ér, és ha most nem adod oda annyiért, holnap már csak 8 ezresed lesz a 10 helyett...

- Az ugráltatós: Tény, hogy nem hívok lakásra senkit, város nagy részén megoldható általában a találkozó. Na de az ugráltatósnak ez sem elég. Neki vidd este 9-re házhoz a 17.kerület legvégére, de persze a helyszínen alkudni fog, méghozzá igen pofátlant, mert tudja hogy neked nem éri meg üresjáratban visszamenni...

- A vallatós, az eltűnős, és a hitegetős: Akinek jajj de kell a cucc, és az utolsó csavar fejének az állapotra is rákérdez, majd eltűnik. Ilyenkor vagy az van hogy a sokadik üzenetre válaszol, türelmet kér, majd eltűnik, vagy már válaszolni se fog egyből. De ők kérdeznek a legtöbbet.

- Aki futárt küld érte...: ...és ki is próbáltatja vele, miközben szegény csak annyit vesz le a dologból sokszor hogy "fekete érintős telefon Csepelen 20.000 ft-ért a fiamnak". És ha nem tetszik az illetőnek valami az adott árúval kapcsolatban, szinte tuti hogy arra fog hivatkozni, hogy én a szegény öreg nagyapját/nagyanyját/10 éves kisfiát/rabszolgáját/Dobby manóját szánt szándékkal vertem át.

- Aki nem ért hozzá...: ...de ő akarja. Ezzel nincs is semmi baj, sőt bármit nagyon szívesen megmutatok az illetőnek, csak kérdezzen! Viszont utána nem egyszer kapom a hívásokat hogy én egy szar alak vagyok, mert hibás amit rásóztam, mindössze azért mert nem tudja hogy mikor mit kell megnyomni.

-A kamuzva visszahozó: Na az ilyet nagyon utálom... Pofátlanul lemeríti a telefont, vagy valamit elcsesz rajta hogy úgy tűnjön mintha magától szart volna be, és "még van rajta 3 nap garanciád" alapon visszahozza... Aztán hazaérsz, és szentségelsz.

Az eladók:

- A führer: Nem is kell részleteznem. CSAK ITT, CSAK EKKOR, LESZAROM HOGY NEKED 3 ÓRA IDEÉRNI, És ha még Vaterán vagyunk, ezek mellé még negatívval is fenyeget egyből...

-A kamus: Ilyenkor derül ki, hogy a képeken szép, karcmentes, dobozos telefon egy melós zsebében nem lenne ilyen lestrapált. A doboz "nincs meg", a tartozékok hiányosak, stb.

-Az eltűnős: Kifejezett kedvencem, mikor valaki mindenre válaszol, már csak az infók cseréje, vagy a találkozó van hátra, és egyszer csak eltűnik. És el sem éred sehol. A jackpot: csak neki van az, ami épp kéne...

-A mogorva: Kényszernek érzi a találkozót, kb. az sem érdekli ha leütöd és elfutsz a cuccal. A kérdéseket képes sértésnek venni, sokszor azt érzed, hogy szíve szerint a Dunába dobna a "fiók mélyén rohadó régi lom"-jával együtt amit "szaros 5000 forintért" akarsz tőle megvenni.

A cserepartnerek:

-A helyszínen meggondolós: Akinek szép és jó az ajánlatod, de a helyszínen derül csak ki, hogy ő még 10 ezret szeretne rákérni, és akkor ő nem adja mellé a bőrtokot, a memóriakártyát és minden egyebet amit külön kiemelt, "mert nekem ez pénzbe került"...

-A ködölős: "Érdekel Sony Xperia SP szép. szinte új karcmentes állapotban?". Rábólintasz, és mikor kiérsz a találkozóra, rájössz, hogy a szép állapotról enyhe fogalomzavarotok van. Az értékéről is. Meg alapjáraton mindenről...

-A lomis: Aki úgy indít, hogy az adott holmiért adna egy feleannyit érőt, aztán a különbséget kb. szelektív hulladékkal (ezeréves hibás cuccok, és ilyesmik) egyenlítené ki...

==============================================================================

Az egészet nem azért írtam, hogy szarozzam az embereket, a társadalmat. Inkább csak azt, hogy szarul esnek az embernek az ilyenek, főleg ha jóindulattal, becsületesen próbálja pénzzé tenni az adott dolgot.. Főleg ha olyan fajta az ember, mint én aki a magánéletében is inkább az egyenes, őszinte dolgokat szereti, és igyekszik tartani a szavát...

Véleményezni, stb. lehet-de nem szeretnék vitát indítani.

Köszönöm a figyelmet!