Szeretem ha mosolyognak rám, főképp, ha nőnemű az illető. Jó érzéssel tölt el, főleg, ha azért teszi ezt, mert előtte én mosolyogtam rá. Fel tudja dobni a napodat olyannyira, hogy egész nap ki nem verheted a fejedből.

Van egy nagyon jó barátom (nő), akinek a mosolygása felettébb érdekesen alakul, ugyanis a szája széle a kezdeti görbületnél nem felfele ível, hanem lefelé. Nem, nem szomorkodik, hanem "érdekesen" adja tudtomra, hogy nevet. Először az arca úgy alakul, mint mindenki másé, szépen kezd kirajzolódni a felfelé ívelő félhold. Ebben a stádiumban csak az apró arc rezdüléseit lehet észrevenni. Ha kicsit viccesebb a téma, akkor jönnek elő a lefelé görbülő ajkak - ezzel együtt a szemhéjak zsugorodása. Majd a következő fázisban már felcsillannak a fogak is, és kacaj hangja hagyja el száját. Örömteli!

Lányok, mosolyogjatok!