INTRO

A teszt szövege teljes mértékben az én szubjektív véleményemet tükrözi a felsorolt termékekről, kenőpénzeket, termékeket, egyéb juttatásokat nem kaptam a cikk írásáért , csak önszorgalomból, magam szórakoztatására, és a TI örömötökre írtam ezt a kis szösszenetet a tapasztalataimról.

Contaxg-nak hála az ünnepek előtt (2011.12.22) meghallgathattam egy Shure SRH240-et, a Beyerdynamic DT235-öt az én Beyerdynamic DT231PRO-mal, egy Beyerdynamic DTX910-et és egy Beyerdynamic DT880-at (600 Ohm). Így összeírva eléggé Beyeresre sikeredett a találka. Gondoltam leírom a tapasztalataimat, hátha valaki kedvet kap az adott típusokhoz, illetve kérdés volt már régebb óta, hogy a Beyer 231PRO és 235 közt milyen különbség fedezhető fel.

Hosszú BKV-zást és kis környéki bolyongást követően végül megtaláltam a nomono székházát, ahová az előre megbeszéltek szerint ketten mentünk aznap hallgatózni. Az utvonaltervező oldal kissé túlbecsülte a BKV képességeit, így én érkeztem utoljára. Szívélyes fogadtatásban részesültem, majd rögtön bele is csaptunk a lecsóba, a fejhallgatók már elöl sorakoztak, Fauno fórumtárs lelkesen kereste köztük az igazit hordozható lejátszójához / mindenes kategóriában.

TESZT I.

Én is csatlakoztam, először mobil erősítővel próbáltam a saját Cowon D2-mről meghallgatni az eltéréseket a Beyer 231PRO és a 235 között (bkercso-féle Fi Mini vendégeskedett nálam fi:zi'k jóvoltából és saját Fiio E5-öm volt még kéznél), gondolván a leendő mobil felhasználókra. Michael Bublé-t, Gary Moore-t, egy kis Judas Priestet és Depeche mode-ot hallgattam.
Azt éreztem, hogy a 235 hangja valamivel gyengébb a 231-nél, ezt betudtam annak, hogy az enyém már járt nagyjából 2 évet, amaz 2 napos volt. Kicsit jobban körülírva: ugyanaz a Beyeres hangkarakter, csak egy fokkal tompább. Énekhangnál nem volt annyira kivehető, inkább az aláfestő hangszerek szorultak háttérbe, a 231 csillogóbban, részletesebben válaszolt. Valami lehet azért 231-ségben is, de a végső ítéletet csak egy többet járatott 235 ellenében hoznám meg. A Shure 240-es nem volt sokáig rajtam, rosszabbnak éreztem az előzőeknél, a DTX 910-es pedig már itt jó benyomást keltett, frissen a dobozból. Végül Fauno is mellette tette le a voksát, majd a papírmunkát követően egy új Beyerdynamic fejhallgató boldog tulajdonosaként távozott.

TESZT II.

Ezt követően átmentünk a "nagy" rendszerre, mivel saját válogatás zenékkel érkeztem, és sejtettem, hogy a D2 még nem referencia szint. A láncban egy MacBook, egy Lavry DAC + SPDIF átlakító, és egy Heed Canamp szerepelt. Részletekbe nem mennék, mert biztosan belebakizom, a DAC-ok és erősítők még nem az én asztalom.

Feltettem ismét a DT235-öt, és elindítottuk James Blake: There’s a limit to your love című számát. Kicsit elkerekedtek a szemeim, a jó forrás és erősítés hatására igen meggyőzően szólt a kis Beyer, mélyei nagyon rendben vannak, nekem bőven elég mindenhez, egy hangyányit lehetne feszesebb, gyorsabb, ugyanez vonatkozik a 231-re is, de úgy érzem ettől is válik a hangjuk testessé, ebben szerintem jobbak a kategóriájukban szereplő Sennheisereknél, amikben a precízség ugyan megvan, de az egész hangzás kicsit sótlan, súlytalan - ízlés és megszokás kérdése. Ugyanaz a jelenség volt észlelhető a 231PRO és a 235 között most is, a 231PRO részletesebb, élesebb.
A DTX910 hatására kicsit meg is feledkeztem a Shure-ról, amiért igazából jöttem. A 910-es ugyanis véleményem szerint nagyon jó fejhallgató az ársávjában, kényelmes is, furcsán éreztem magam a 23x-ek után, mert nem nyomta semmi a fülemet azzal az erővel, többször megtapogattam, hogy jó helyen van-e.

OFF:
Apropó erő összehasonlítás: contaxg szerint az én 231-em volt lazább a használatból adódó tágítás hatására, én újra élveztem a 235-ön a friss „velúr” párna varázsát, és egy elég szignifikáns nyomást, de nem gondolom, hogy az enyémnél erősebb lett volna. A hatás igazság szerint legalább 20-30 perc folyamatos használat után érezhető, de én folyamatosan cserélgettem őket.
/OFF

Az általam ismert zenéket Karl Seglem - Ossicles / Marbla -val kezdtük. Fogtunk referenciának egy Beyerdynamic DT880-at is... nem is nagyon akartam kibújni többé alóla , de a 231, 235 is jól vizsgázott, a többiekig úgy emlékszem nem is jutottam el.
Ezután Sade Adu dalai közül vettem elő párat (Jezebel, Smooth operator). Eszembe jutott a Shure SRH 240, amit már "rég" hallgattam. Nekem sajnos nem jött be - ennyit tömören. Bővebben: a gondom ott kezdődött Sade hallgatásakor, hogy a 23x-ek után olyan hogyishíjják érzés fogott el, mikor hallja az ember, hogy valami nincs rendben, és kezdtem keresni, hogy mi. Meg is próbálom körülírni: a mélyek, mély-közepek színesek, de rendben vannak, még talán élvezhetőbb a 23x-eknél, könnyedebb azoknál. De az énekesnő hangja valahogy leválik, „furcsa” középhangokkal, emellett hajlamos összemosni dolgokat a háttérben. Mindeközben nem torzít – az egyik darabra sem volt jellemző a megjelentek közül. Gondoltam megkegyelmezek neki, contaxg említette, hogy inkább a mai slágerekhez van hangolva, amolyan pop-rockos formára, kerestem valami elektromosabbat. Találtam egy kis Parov Stelart (Shine / Shine, Tango muerte, meg Depeche mode-ot (Songs of Faith and Devotion / In your room). A Parov jobban feküdt neki, színt vitt bele, de a Depeche mode-nál is érződött ez a tartományi szétválás. Serj Tankiant (Imperfect Harmonies / Borders are, Beatus; Elect the dead / Baby) sem szerette igazán, pedig ezek frissen masterelt lemezek, fiatalokra hangolva némi + loudness faktorral – bár nem pont a pop kategóriában.
Ezen kívül a teljesség igénye nélkül hallgattam még Rammsteint, Patricia Barbert, Barb Jungrt, a pop vonalról nem igazán került be senki, mert számomra az új slágerek ritkán ütik meg a hallgatható szintet.

OUTRO

Összességében nagyon örültem a lehetőségnek, a szíves vendéglátásnak, a jóféle forrásnak és erősítésnek, amivel itthon nem rendelkezem, így megtudhattam mik a határai a saját fejhallgatómnak. A DT 880-at is szuper volt hallani, az a Beyer fülpárna egy csodálatos dolog, nem tudom ki találta fel, de számomra továbbra is etalon.

ÉRTÉKELÉS
ABC sorrendben

Beyerdynamic DT231 PRO:
Az én hőn szeretett útitársam immár nagyjából 2 éve, nem tudok elfogulatlanul és anyai szeretet nélkül nyilatkozni róla. Úgy érzem a teszt után is, hogy nincs miért bánnom az akkori döntésemet, egy nagyon jó hangú hordozhatóként is használható fejhallgató.

Külső:
Egyesek szerint nincs lejjebb, semmi dísz, semmi divat, teljesen puritán, a PRO-ból csak egyféle kékes-zöld műanyag létezik. Van még sima 231, ami a 235 érkezésével eléggé a háttérbe szorult, és 231 Galactic kék házban fekete pánttal, ami még szépnek is nevezhető.
szerk.: rákerestem a publikálás után, és még ma is elérhető az összes modell.
Nekem ez az egyszerűség tetszik, nem szeretem a csillogást, pláne a fém utánzat műanyag elemeket. A fejpánt egyetlen műanyag darab, vélhetően soha nem törik el. Az automata fejpánt állítás már nem a legjobb, séta közben behallatszik a rugózás, illetve elég kicsi maga a pánt.

Hang:
Magasabb kategóriás fejhallgatókkal összevetve a felbontása érezhetően kisebb, a zárt kialakításból adódóan hangja sosem lesz olyan szellős, mint egy nyitotté. Az egész hangspektrumon kiegyensúlyozottan szól, "nem esik szét" a hangkép, nincs nagy színezés, beyeres hangzásvilág.

Beyerdynamic DT235:
Külső:
Megegyezik a 231-el, de fekete és fehér színben létezik. A 231PRO változatnak lehet hogy nagyobb a szorítóereje, de a használat miatt erre sem tudtunk egyértelmű választ adni. A kényelmi probléma lehetősége sajnos továbbra is fennáll, van aki szerint nagyon kényelmes, és van akit szorít.

Hang:
Optimista vagyok vele kapcsolatban, azt gondolom hosszabb járatás után minden érvényes rá, ami a 231PRO-ra, talán kevéssé élezett karakter. Azoknak ajánlanám, akik egy jó ár-érték arányú zárt fejhallgatót keresnek.
szerk.: a 4. PH!ejhallgató találkozó alkalmával beigazolódtak a pozitív gondolatok, számomra azonosnak tűnt a két hang ugyanarról a forrásról (DACport LX).
A 235 pártjára még egy link
Szerintük is erősen ajánlott.

Beyerdynamic DT880 600 Ohm:
Külső:

Hang:

Beyerdynamic DTX910:
Külső:
Anyagminőség-érzetre kicsit elmarad ugyan Shure-tól, kicsit keleties benyomást kelt, a műanyagok inkább érintésre "kellemetlenek", összességében strapabíró konstrukciónak tűnik. Kényelmes, könnyedén ül rá a fülre, nem szorít úgy, mint a 231-es, és a 235-ös. Kábele nagyon vaskos darab, mobil használatra nem tűnik ideálisnak.

Hang:
Kellemes hangú, néhol még igen nyersnek érződött (pl zongora, szaxofon), de abszolút friss darab volt, így ez biztosan javul a járatással. Ami meglepett, hogy nyitott létére elég mélyre le tud menni -és még ez is javulni fog- jól adja az alsó tartományokat is. A 23x-ekhez képest nagyobb térrel rendelkezik (hiszen nyitott), ez főleg a magas tartományban érezhető, és felbontásban is jobb minden tartományban. Mélyet a 23x-ben többnek éreztem, de ebben is elég, azoknál kicsit gyorsabb, pont annyival, amennyivel a 23x szériánál korábban kifogásoltam. Otthoni mindenesnek szerintem tökéletes, ha nem kritérium a zártság.

Shure SRH240:
Külső:
Kívülről rendben van, bár nem rajongok a lakkfekete műanyagért, a mattot jobban kedvelem (lsd.: LCD monitorok designja manapság), amúgy elég jól összerakottnak hat.

Hang:
Ő az egyedüli, akit sajnos el kell marasztaljak. Lehet van bennem kialakulóban egy Beyerdynamic rajongás, de bízom annyira a fülemben, hogy azt mondjam: szétesik a hangképe. Nem ehhez szoktam, hasonló jelenséget a 231-em, és a Sennheiser HD250 Linear II.-m sem produkál, utóbbi ki is zárja a márkafanatizmus miatti elvakultságot. Alul élénkít, színez, valahol középen van egy erősebb leválás, és ez az a pont, ahol én azt gondolom, nem venném meg. A Shure-t ezért leginkább fiataloknak, a mai slágerek, pop-kultúra szerelmeseinek tudnám csak ajánlani, ebben a szegmensben jól mozoghat. Mentségére legyen mondva, hogy ő is egy keveset használt darab volt, de azt gondolom ezt a problémát a járatás nem oldja meg, maximum enyhíteni tud rajta.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki segített abban, hogy létrejöhessen ez a kis találkozó, és teszt.