Néha úgy érzem, hogy semmi értelme nincs vitázni a másikkal, mert semmi eredménye. Úgy is én leszek a hülye, meg az aki nem ért hozzá. Hiába hozom fel az érveimet a melléjük csatolt tényekkel, semmi mint ha falnak beszélnék. A konklúzió az, hogy ha van valakinek egy elképzelése valamiről, és ha az önfejűséggel párosul hozhatok én fel bármit ellene. Viszont én nem adom olcsón a bundám.
A személyeskedésekre általában nem szoktam reagálni sem, mert szerintem egy vitában ez eléggé primitív megnyilvánulás, noha bizonyos témákban elég sokszor szoktam kapni néhány kultúrlénytől.
Remek fegyver ez a fajta stratégia, így is éreztetni tudom szellemi fölényem az ilyenekkel szemben.
Akkor kérdezhetnétek minek vitatkozom ilyenekkel. Ez talán az én hibám, de az emberi hülyeséget nem tudom tolerálni. Mondhatni ez a gyengém, és leállok vitázni bizonyos témákban. A napokban például bizonyos népcsoporttal kapcsolatban ment a vita, hogy ki rasszista, és ki nem, meg hogy miért az. Hát bizonyos témákra különösen érzékeny vagyok, és megyek a csatatérre harcolni. ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Kezdetben csak az motivált, hogy ráébresszem a másikat a hibás véleményére, de arra hamar rájöttem, hogy a többség úgy is önfejű, hiába sorakoztatom fel a logikus érveimet, semmi haszna. Manapság már inkább a másik gondolkodásának a megismerése a cél.Persze ha elgondolkodik valamin már félig győzelem, mert lehet elbizonytalanodik, és kezd kételkedni saját igazában.
Na mindegy, ez most csak úgy kikívánkozott előlem, főleg a nemrég múlt történései miatt. Kis agymenés.
