Üdv minden idetévedt kedves olvasónak. Sokat gondolkodtam, hogy megírjam e ezt a bejegyzést, főleg a téma negatív megítélése miatt, de végül is arra jutottam, hogy ártani már úgy sem tud. Így hát végül rávettem magam a megírására. A címből kiderült már úgy is, hogy mi lesz a téma Budapest Pride 2014-es tapasztalataimat osztanám meg veletek.

Sokáig az sem volt biztos, hogy egyáltalán ki megyek e erre a rendezvényre. Őszintén bevallom nem vonz a felhajtás, és szerintem nem is ezen a felvonuláson fogjuk az elfogadást kiharcolni. Viszont nagyon kíváncsivá is tett, alapból kíváncsi természetem van, és rengeteg negatív kritikát olvasni, hallani ezzel a rendezvénnyel kapcsolatban, így hát végül úgy döntöttem, hogy ideje megnézni a saját szememmel mi is ez, nem csak azt, amit a TV-ben, vagy egyéb videókban, hírekben látni. Mert hát szerintem az nem ad teljes képet semmiről. Ugyan így noha több mindent lát, hall az ember egy foci meccsről a TV közvetítés által, de még is más élőben kint lenni rajta, teljesen más az atmoszférája. Így hát 5.-e előtt kb egy héttel eldöntöttem, hogy magam is tiszteletemet teszem rajta. Rövid tervezés után, menetrendek, időbeosztás vártam, hogy eljöjjön a szombat. Később olvashatjátok majd, hogy nem egészen minden a terv szerint történt, de hát ilyenekkel is kell számolni egy hosszabb kiruccanás alatt. Valami mindig közbe jön, hát itt most halmozottan igaz ez.

Ahogy teltek, múltak a napok egyre jobban izgultam, elvégre vidéki vagyok, a fővárosban is nagyon ritkán járok, és többnyire kocsival. Most tömegközlekedés mellett döntöttem. Végül elérkezett a nagy nap is, kis reggeli készülődés után elindultam hát Budapest-felé.

07:20-kor indultam el itthonról busszal kb 40 perc utazás után megérkeztem az egyik közeli kisvárosba, ahol 20 perc várakozás után újból buszra szálltam, és 60 perc buszozás után megérkeztem Siófokra. Innét Budapest Déli pályaudvarra szerettem volna menni a 11:04-kor induló sebesvonattal, de csak szerettem volna, mert kezdetben csak 15 perc késést mondtak be, ami végül 60 perc lett. Utólag kiderült, hogy egy sajnálatos baleset miatt történt ez, valahol elcsaptak egy embert, és ezért késett a vonat ennyit. Így hát délben indultam el Budapestre, meg is jegyeztem, hogy jól kezdődik. Kb 1 óra 45 perc alatt meg is érkeztem a fővárosba. Kis bizonytalanság után meg is találtam a metró lejárót, sosem jártam még korában a Déliben egy kissé elveszve éreztem magam, mondjuk ezt az egész ott tartózkodásom alatt éreztem. Hiába vidéki falusi gyerek nem sűrűn járt még nagyvárosban, egyedül meg főleg. Szóval megvettem a metró jegyet és nyomban fel is szálltam rá a Kossuth téren leszálltam, és a közeli beengedési pontnál át is mentem a lezárt területre. Kicsit korán érkeztem, a felvonulás kezdete 16 órára volt meghirdetve, nem voltak ekkor még nagyon sokan ott, de azért kezdett szállingózni a tömeg.

Megérkezésemkor készített képek.

Kamionok feldíszítve technó zene szólt nem a kedvenc műfajom, de nem zavart.

Nyitottakvagyunk.hu kamionja.

Az emberek egyre többen lettek, ahogy az idő múlott, az ég kissé felhős volt, amolyan szűrt napsütés, viszont ennek ellenére meleg volt, a várakozás java részét inkább a járdán a házak falánál megbújva töltöttem. Közben kis szivárványos papírból készült zászlócskákat osztogattak az önkéntesek, meg a kamionnál kitűzőket, és kis kávéval is kedveskedtek.

Egy kis lufis játék a várakozás alatt.

Végül a tervezett induláshoz képest jó 20 perccel később elindult a felvonulás, és vele a tömeg az utcán.

A hangulat nagyon jó volt, úgy vettem észre mindenki jól érzi magát. Szólt a zene, zászlókat lengették, a a helyiek integettek, vagy csak simán néztek, beszólások, bekiabálásokat nem tapasztaltam.

Voltak akik a az ablakban buliztak.

Az Andrássy úton.

Hosszú séta után megérkeztünk végül a Városligetbe, ahol a szervezők pikniknek nevezett eseménnyel vártak. Itt többen is felszólaltak. Ekkor már sokan mentek volna haza, de bemondták, hogy nem lehet elhagyni a területet, majd közölni fogják, hogy hogyan lehet ezt megtenni. Sokan bolyongtak ekkor már kiutat keresve, de mindenhol kordonok, na meg rendőrség. Egyszer csak bejelentették, hogy merre lehet, és hogyan elhagyni a helyszínt, ekkor sokan megindultak abba az irányba, én is így tettem 20 órakor indult volna vissza a vonatom. A kisföldalattihoz érkezve egy ember hangosbemondóba beszélt, hogy csak a kisföldalattival hagyhatjuk el a területet a Deák Ferenc tér felé, később mondták, hogy a Mexikó tér felé is engedik a távozást. Minden olyan dolgot, ami arra utalhat, hogy a rendezvénye jártunk tegyünk el a biztonságunk érdekében. Általánosnak volt mondható a felháborodás, mint kiderült később mind ez nem is túl nagy számú ellentüntető miatt. Kérdés, hogy miért nem őket zárják be, egyszerűbb a 8-10 ezres tömeget karámba zárni. Végül sikerült lejutnom a földalattihoz, és a Deák Ferenc térnél átszálltam a Déli pályaudvar-felé közlekedő metróra. Mind ez már későn, mert a vonatom elment addigra. Szóval egy óra várakozás a következő vonatra, a vonaton további késések, dekkolás elég elkeserítő a MÁV ebből a szempontból, körülbelül 40 perc késéssel meg is érkeztem Siófokra, ahonnét másnap reggel mentem haza, addig éjszakai bulizás volt porondon.

Konklúzióm következik! Sok minden negatív dolgot hallani a melegfelvonulásról, bár én nem nevezném ezt így, mivel nem csak melegekről szól! Leginkább ilyen kritikákat hallani, hogy minek kérkedünk, vagy minek ezt reklámozni, nem nem erről szól ez! Én megértem azt, ha valakit ez provokál, elvégre nehezen lehetne azt mondani erre, hogy nem provokatív esemény, viszont ezt az egészet egy bulinak fogom fel. És amit ott kint tapasztaltam az inkább hasonlít egy örömünnephez, mint sem egy jogkövetelő demonstrációhoz. Azt láttam, hogy magam körül az emberek jól érzik magukat, mosolyognak, örülnek. És nem csak LMBTQ emberek, ha nem kicsi, nagy, fiatal, öreg, hetero egyaránt jól érzi magát. És ez az atmoszféra lengte körül az egészet, magával ragadott, egyszóval jó volt. Noha a bezártságérzet végig ott volt a levegőben. Kamionra mászós esetet nem láttam hátrébb voltam, csak a felvonulás végén tudtam meg, hogy mi történt, ahogy az ellentűnőtetőket sem lehetett nagyon észrevenni, rendesen el voltak szeparálva a bekiabálásokat meg a zene elnyomta.

"A Pride világszerte az egyenlőség, a sokszínűség, az elfogadás és a tolerancia ünnepe."

Én is így gondolom, és kiemelném az ünnep szót ezen van a lényeg! Noha van politikai vonatkozása is, de számomra ez másodlagos. Nem bántam meg, hogy elmentem rá sokkal reálisabb képem van erről az egészről így most már.

Végére egy jópofa kis videó roller + GoPro

Nem akartam, de foglalkoznék ezzel a részével is, mert úgy is fel fog merülni mint téma, így leírom itt a véleményemet erről. Provokáció, provokátorok. Gondolom sokan hallottatok már a papi reverendába öltözött emberkéről, akinél egy szép kis tábla is volt. Engem nem zavar, én értem az iróniáját, értem azt, hogy mit akart ezzel közölni, ámbár szerintem is kissé ez már túlzás. Nagyon sokan nem értik, és felháborodnak e miatt, ez alapján ítélik meg az egész felvonulást. Mivel a média is a botrányokkal foglalkozik általában.

Köszönöm, hogy elolvastad, véleményt ezekkel kapcsolatban szívesen várok a fórumba, de kérnék mindenkit a kulturált eszmecserére!