Stalker

Rendező: Andrei Tarkovski
Főszereplők:
· Alexander Kaidanovsky mint Stalker
· Anatoli Solonitsyn mint az Író
· Nikolai Grinko mint a Professzor

Díjai:
1983 – jelölve a legjobb nemzetközi fantázia filmre
1983 – megnyerte a közönségi zsűri speciális említési díját

Történet:

1979-ben járunk, a ’Zóna’ peremén lévő egyik faluban. A kormány elkerítette a Zónát hogy senki se tudjon ki-be menni. A film fő karakterének, a Stalkernek a munkája hogy ki-be vigye az embereket a Zónából. Azt mondják, hogy van egy hely a Zónában, egy szoba, ahol a legelvetemültebb kívánságok is teljesülnek, egy kívánságteljesítő kő.
A film úgy kezdődik, hogy a Stalker a falujában van a lányával és a feleségével. A felesége mondja neki, hogy mégegyszer ne menjen be a Zónába, mert veszélyes. A Stalker bemegy a bárba, ahol találkozik az Íróval és a Professzorral, akikkel legközelebb megy be a Zónába. A Stalker jobban szereti őket Írónak és Professzornak nevezni. Hármuknak sikerül átjutni a kordonon, majd felszállnak egy vasúti karbantartó kocsira. A táj érdekes, mindenhol lepusztult romok, nagy fű, sok gyom.
Amikor beértek a Zónába, a Stalker mondja, hogy mindent úgy kell csinálni, ahogy ő mondja. A Stalker egész végig hatalmas veszélyekről beszél, de nem történt velük semmi, mert teszteli az összes utat úgy, hogy madzagra kötött anyacsavarokat dob előre. A Zóna mindig békésnek és nyugodtnak néz ki; az Író szkeptikus, szerinte nincs semmi veszély, de a Professzor követi a Stalker utasításait.
A film nagy része a veszélyes útra koncentrál a Zóna középpontja felé és arról, hogy meg szeretnék látogatni a szobát. Az Íróról már ki akar jönni a Zónából, a Professzor meg abban reménykedik, hogy nyer egy Nobel-díjat a Zóna felfedezéséért, a Stalker – aki még egyedül nem látogatta meg azt a szobát – mondta, hogy ő csak kíséri őket. A filmben, a Stalker beszél egy régi kollegájáról, Tarajos Sülről, aki megjárta a Zónát a bátyjával, a bátyja meghalt az úton, amint kiért a Zónából megnyerte a lottót, majd felakasztotta magát.

Először végigsétálnak egy mezőn, majd egy csatornán keresztül, amit a Stalker ’húsdaráló’-nak hív. Az egyik elhagyatott épületben a telefon elkezd csörögni, az Író felveszi, mondja hogy ez nem a klinika, és leteszi. Utána, a professzor használja a telefont, felhívja az egyik kollegáját. A hívásban arról beszélgetnek, hogy ő végre felfedezte a szobát. Az Író vitt magával egy bombát, hogy majd elpusztítja azt a szobát. Hárman elkezdenek veszekedni, végül a Professzor mégsem robbantja fel a szobát. Végül megtalálják a szobát, elkezd az eső esni a plafonról, a szobába nem lát be a néző. Minden egy pillanat alatt történik, azt kívánják, kerüljenek ki a Zónából.

Visszakerültek a bárba, a Stalker, a Professzor és az Író is. A kutya is ott van, aki egész végig követte őket a Zónában. Megjelenik a kislány is, akinek Majom (?) a beceneve. Elvileg ő a 'Zóna gyermeke' mert a film azzal ér véget, hogy a kislány arca az asztalon, és a poharak mozognak rajta.

A filmnek semmi köze nincs a játékhoz, mert semmi erőszak nincs benne. A "Piknik az árokparton" című könyv tekinthető ennek az elődjének valamennyire. A legjobban azt sajnálom, hogy nem érhető el magyar szinkronnal/(normális) felirattal. Így orosz szinkron, angol felirattal kellett megnéznem a 2 és fél órás filmet. de megérte.

Mindenkinek ajánlom, nagyon jó film, érdemes megnézni!

Elég érdekes, hogy a film fekete-fehér mielőtt belépnek a Zónába, viszont amikor már bent vannak, színes a kép.