" egy régi ígéret nyomán"

1.Két test egy lélekkel

]Mivel ez az első bejegyzésem meghatározónak számít ez az első úgymond irományom így hát egy személyesebb témával kezdenék ami egy hozzám nagyon közel álló illetőről szólna. Ezt az embert szeretem a világon talán legjobban, ahogy elmondása szerint ö is engem. Sok legjobb barátom volt óvodás korom óta de egy sem ér fel az én kis uncsimmal. Mindig is ö volt a kicsi bár csak egy és fél év van köztünk de ezt az időt én mindig kikértem magamnak, tudván hogy így mindig én lehetek a " főnök".Felsorolni is nehéz hogy mennyi közös van bennünk mindketten mogyoróbarna szemei mögül hasonlóan látjuk a világot. Egymástól függetlenül és szinte egyformán élünk meg helyzeteket mindketten vonzódunk a művészetekhez és a színházhoz, megállás nélkül énekeljük végig a napokat nem is beszélve a csetlés botlást ami akár egy rajzfilmbe is beillene. Szeretünk szeretni és nem tudunk gyűlölködni. Igazi lelki társ akit még keresni se kellet hiszen akármi is történt velem ö mindig ott volt legyen ez akár az hogy leestem a mászókáról akár az hogy a szívem szakad meg a fájdalomtól egy fiú miatt és persze a legboldogabb pillanatokon is együtt sodródtunk az élet óceánján. Szinte minden időnket együtt töltöttük a tükör előtt pörögve copfos óvodásként akik mint az úszóoktatásból kiderült sose lesznek úszóbajnokok így más irányba úsztunk és a modern balett parkettjét koptattuk persze csak azért hogy még kecsesebben foroghassunk tükör előtt az új forgós szoknyánkba és persze azért hogy balettcipőnket mazsorett botra cserélhessük. Őszintén szólva egy idő után ez sem fogott meg minket eléggé így ugyanezt az utat jártuk visszafelé idősödő fejjel a balett már jobban ment csak a kihagyás miatt már nem voltunk elég hajlékonyak így újra úsztunk akár a hal a vízbe. Számtalanszor polkáztuk végig a szűk folyosókat mivel a társastáncbon csak ezt tanultuk meg mivel nem volt fiúpárunk...Nem is igazán az volt a lényeg hogy mit csinálunk csak az hogy együtt vagyunk és együtt lehetünk. Különleges lelki kapcsolat alakult ki köztünk ami megszakíthatatlan.Olyannyira hogy szinte érzem hogyha szomorú ha vidám még ha nincs is itt mellettem gyakran meg is álmodom élete egyes jeleneteit (első barátját) Szóval nem csoda hogy egyesek közülettel sem tudták eldönteni ugyanaz vagy más személy vagyunk-e... Remélem mindig megtaláljuk az egymáshoz vezető utat ahogy ezt most is tesszük.

Eljön majd a nap mikor megőszülve
egy karos székben hátradűlve
elmerengsz majd azon mit tettél
kit igazán miért szerettél
tortádon ezerszámra gyertya ég
és boldogan néz majd rád az ég
és már most tudom
veled leszek azon a hajnalon
elmerengve az időbe
hajunk már kissé őszülőbe
szívben mégis fiatalon
Az egyik legforróbb nyaradon
Ülünk majd csendben békében
Egymáshoz se szólva mégis mindent értve
Szemünkbe talán könny szökik
És szívünkbe határtalan öröm költözik
Hisz együtt leszünk mi akkor is
És nevetünk boldogan akár két örök ovis.

Művésznőmnek