Avagy miért ne záráskor szippantson be a világháló
De persze én voltam a hülye, hogy vasárnap délután erre vállalkoztam.
No, mint azt a főoldalon lehet is látni, gazdagabb lettem életem első androidos motyójával, ezzel együtt az első wifire képes eszközével. Vééégre. Én is kiélvezhetem a vezeték nélküli net csodáját, de otthon (edigitalos akció miatt) csak aug. 1 után lesz router, ezért valahol kell keresni a városban jelet.
Szeged híres volt arról hogy nagy tereken csinált wifit, csak ez megbukott, mert arra nem gondoltak, hogy amikor ezt csinálták, akkor szinte még senkinek nem volt wifire képes cucca. Úgyhogy ezek kilőve. Menni teszkó ahol van wifi, de valamiért nem csatlakozott rendesen, innen menjünk tovább a plázába, oppardon, Plázába, de ott se valósult meg a csoda, irány a Mars tér, ott van a piac, amit gyönyörűen felújítottak, és csiholtak wifit, de hideg is volt, meg hát, ami Pestbudán a Moszkva Széll Kálmlán, Szegeden a Mars tér este, vagy legalább is kultúrában. Nem volt kedvemre való, de hála a magasságosnak, nyílt egy Árkád Szeged nevű "intézmény", ahol nevezetesen megtalálható mindhárom mobilszolgáltató, és mindegyiknek van wifije, de 4 órán keresztül ülni egy támla nélküli puffon not so funny, így felmentem a food courtba, ahol a "csirkés" ad netet a nagy pohár kóla mellé, és még kényelmes is, na itt letelepszünk.
Mint azt említettem volt, vasárnap 17 órát írunk, családok és hasonló koczkák mint én, nagy számban, elvégre mi mást csináljon az ember vasárnap az ebéd utáni pihi után. Én a kijelzőt figyeltem, nem a külvilágot, de hát ez érthető. Viszont egyre nagyobb lett a csend, dehát van ilyen, nem törődtem vele.
Le kell szögeznem, hogy az árkád este 10-ig van nyitva. Gondoltam én. Vagyis, 7-ből 6 napra ez igaz. Viszont nekem senki nem szólt, hogy vasárnap ez nem így van. így hát trarrara, jól elvoltam, mire érdekes módon pont 8-kor egyszerre az össes lámpa lekapcsolt.
WTF
Először áramszünetre gondoltam, mert közben egy ordenáré vihar tört ki odakint, de láttam, hogy az üzletek logói világítanak még. Kis szívinfarktus 1, különös csend, sehol egy lélek, csak a káefcések sikálása és a szökőkút zaja hallatszik. No, fölkaptam a cuccaimat, és egy picivel nagyobb tempóval elindultam a kijárat fele, a mozgólépcsők álltak, lassan összeáll a kép, és beigazolódott amitől tartottam: bezártak. Húbaszdki. Kis szívinfarktus 2, átrohantam a főbejárathoz, hátha még ott csak most zárnak. De nem. Tehetetlenül rohangáltam a kihalt üzletsoron kezemben egy tablettel, namostmilesz. Egy rohadt biztonsági őr nem volt sehol. Gondoltam hívom a rendőröket, de mit tudnának vele kezdeni.
Ekkor bevillant, hogy a káefcések nagy erőkkel sikálják a fritőzöket, na, hátha ki tudnak engedni. Amikor teljes idegességgel megráztam a rácsot, mintha szellemet láttak volna, mindent eldobtak, hogy na ez most mi ez. Megénekeltem, hogy bezártak, help me, nagy gondolkodás után jött az ötletroham: hát, végül is kimehetsz a gazdaságin, ja, ott mégse, akkor a rakodóudvarnál, nagy fehér ajtó ott, balra, jobbra, balra, ott lesz a lift, majd a rakodó, el se tévesztheted. Nem a lófact. Azt elfelejtette megemlíteni, hogy rohadtul nincs ott se világítás, konkrétan vaksötétben, nagyon ijesztő hangeffektek mellett hát naná, hogy eltévedtem, nem ott volt a lift, ahol azt mondták. 17 másodperc alatt lettem klausztrofóbiás, pedig eddig soha nem volt ezzel gondom. De végül megtaláltam a liftet, levitt a rakodóba, pont ott volt egy őr, és zárta el az egyetlen esélyemet a szabadulásra. De kijutottam, muhaha.
Mint kiderült az egyik csirkéstől, nem én voltam az első, konkrétan volt, hogy nekik kellett az igazgatót hívniuk, hogy hadd mehessen ki a szerencsétlen a gazdaságin, ahova egyébként tilos bemenni, mert már azt a kaput is bezárták, ahol én mentem ki. Nice.
Ami az egészben a legidegesítőbb, hogy a biztiőrök arra nem vették a fáradságot, hogy 3 perc alatt végigszaladnak, hogy nem zárnak-e be senkit, vagy nem mondják be, hogy "hé te paraszt, zárunk, húzzál ki." De ha mégis végigment valaki, igazán láthatott volna, mert egy sárga részen zöld bútorok közt piros pólóban ültem az üzletsorhoz legközelebbi aszalnál. Meg azért az árkád is rohadjon meg persze, mert az ajtón átlátszó hátterű matricán konkrétan olyan színnel írták ki a nyitvatartást, mint a környezeté, konkrétan olvashatatlan még közelről is.
És én csak wifizni akartam.