Avagy nem az aranyért hanem az XP-ért csináltam.

Két történetet szeretnék megosztani veletek ami velem történt meg az elmúlt pár napban. Nem azért írom le hogy növeljem a nívómat, mert kicsit sem érdekel mit gondoltok rólam, de elgondolkodtató, és ha legalább 1 ember máshogy cselekszik már megérte.

Történt az egyik nap, hogy reggel szokásos időben megyek ki az állomásra, ahol a földön az eldobált papucs-szemét-óvszererken kívül még más is hevert a földön. Egy telefon. Ó a fenébe nem kell ez nekem, otthagyom. Aztán mégis felvettem ne árválkodjon ott, lehet hiányzik valakinek. Felszállok a vonatra, ami csak egy kicsit késett, a szokásosnál is kevesebbet. Előszedem a mobilt letörlöm a párát a külsejéről, de már belülről is párás volt szegény, azért látszott. Egy ilyen Nokia 1000 mínusz 1-es volt, amiknek az adatlapjába ilyeneket láthatunk hogy:
Kijelző: van
Cserélhető előlap: szürke/fekete
Adatkommunikáció: sms
4 nem fogadott hívás. A legutolsót visszahívom, nem veszi fel.
Lássuk a névjegyzéket. 6 teljes név volt benne, ilyen generikusak, hogy Anyu, Tesó, meg Józsi. na mondom ez egy gyerek telefonja. Az "Anyu" számra küldtem egy sms-t hogy hívjon ezen a számon: x és visszaadom. Elnémítottam, be a táskába. Meg is feledkeztem estéig a dologról, konferencián voltam, el voltam foglalva. Este kapom elő a telefont, 17 nem fogadott hívás. Na mondom szövegértés egyes. Mindegy, a legutolsó számot felhívtam (Tesó). Felveszi, bemutatkozik. Érdekes helyzet, ekkor jutott eszembe, hogy mi van ha pl elrabolták a gyereket, és arra vártak hogy váltságdíjjat követeljek. Bár akkor a magyar terrorelleni ügyosztály már valószínű napközben 25 rendőrrel megszégyenítve rámrontott volna. Mit tehet az ember, bemutatkoztam én is.

"Megtaláltam a tesód telfonját, vissza szeretném adni".
"Mégis hol találtad meg"- Na itt majdnem a legközelebbi kukában kötött ki, még én akarok kedves lenni.
"Vasútállomás reggel lent a fűben ..."

Szóval megbeszéltünk egy találkát ugyanoda. Telefon vissza a táskába. Előveszem a vonaton, még 4 nem fogadott, és épp csörög. Kicsit türelmetlenek vagyunk, nem?
"Oké ott leszek oké, oké." Leszállok, meglátom a srácot, nem volt nehéz. Köszön, kezet fog, kezébe nyomom a telefont.
"Elfogadok-e 3000Ft-ot cserébe"
"Nem" mondom nyomatékosan.
"Köszönöm Uram, nagyon köszönöm, de most megyek" és felszáll a vonatra amivel jöttem. Nem kell engem urazni, nem érdemeltem ki sem az életkorommal, sem a viselkedésemmel.

Valóban csak azért utazott a vonattal, mert kellett a kis szar telefon, ami kb annyit ért amennyit adni akart nekem. Elgondolkodtató volt a pénzösszeg amit felajánlott, de valahogy úgy éreztem, hogy nekik az jobban kell, mint nekem. "Nem az aranyért csinálatam, hanem az XP-ért"

Az az igazság így a cikk írása közben esett le igazán miért is érezhettem így akkor. Nem volt "Apu" a telefonkönyvben.

A másik történet szintén a vonaton esett meg. Kalauz van a vonaton, mert a MÁV annyira csóró hogy nincs pénze jegypénztárt nyitvatartani Budapesti vasútpályaudvarokon délután 6 után, szóval majd a kz utas vesz a vonton jegyet. Jön a kaller, mutatom a BKV bérletemet, mozog a szája. Fülhallgató ki.
"Elnézést?"
"Meddig utazik?"
"Még egy kiegészítő jegyet kérek BlaBlaújfalukispisáig"
"250 forint lesz" - tényleg ennyi a jegy. Nevetséges, hogy egyáltalán ezért pénzt kérnek el, a másik nevetséges, hogy Budapest közigazgatási területétől 3,5 kilométerre lévő állomásra 10 kilóméteres jegyet kell venni. Merthogy az első Budapesti állomás 5Km valahányszáz méterre van, és azt felkerekítik 10-re. Így kerülne az a nevetséges távolságra a havi bérlet 9xxx forintba, annyiba mint a bérlet Pesten. Óránként késő vonattal, ami elengedi a tehervonatot előre.
Adok pénzt, visszaadja a visszajáróm dupláját, 100 forintot, azt mondja "megbeszéltük". Jegy sehol, meg tovább.

Ránézek, ugyanez az alkoholista kaller csinálta meg ugyanezt velem korábban már 2x csak akkor nem voltam olyan kedvemben hogy balhét csapjak.

"Kérem a jegyemet és a visszajárót" Mondom fennangon hogy hallja az egész vagon. Égett a bőr a képéről. El is hiszem. Vonatonként 2-3 ember, napi 8 vonat, emberenként 3-400 Ft, havi húsz munkanap, abból én is tudnék alkoholista lenni. Komolyan, felháborít. Nem a puszipajtása vagyok, és nem borravalót adok neki hanem ő azért van ott, hogy 10 perccel később menjen csődbe a MÁV. Elhiszem hogy szar egész nap fel alá futkosni, de leszarom, örüljön hogy van munkája, ne a cégét lopja szanaszét ahol tudja.
Gyerekkoromban jártam a vasúttörténeti parkban, láttam hogy mennyire büszkék voltak a vasutasok hogy ott dolgozhatnak, egyenruhában, tisztességes családdal. Ma meg eggyütt mennek a kallerok cigizni a nem dohányzó vonat végébe (tény) és tarháló parasztok lettek belőlük.

Komolyan fontolgatom hogy írok az irodájuknak, mert lehet hogy egy tisztességes ember kapná meg a munkáját.