Az 1848/49-es esztendő mérföldkő a magyar nép történetében. Boldogság, szenvedés, remény.
Ha e szót hallom, MAGYAROK
Szűknek érzem zekémet,
Keblemben tenger kavarog.
S mintha trombiták köszöntenének
Mintha a régi, hősi dal csendülne fel tisztán.
De élnek a régi regék,
Élnek a hírövezte óriások.
Ó ez a sors mind ismerős
Szabad zászlóval, büszke fővel
Ősi szokás szerint
A hősök nem bírnak a nyers állati túlerővel.
A magyar seregek valóban nem bírtak az állati túlerővel. 1849 augusztusában már az
ország 9/10 része az ellenség kezébe került. A túlerő 3- szoros. Az elfáradt, lerongyolódott
honvédcsapatokat felfegyverzett, elsöprő fölényben lévő császári csapatok fogták közre.
1849. augusztus 13-án a magyar seregek Világosnál letették a fegyvert. A szabadságharc
elbukott. Sok volt az áldozat, de jött a megtorlás napja. A Habsburgok úgy akarták meg-
büntetni a magyar népet, hogy elrettentsék a birodalom többi népét a további forradalom-
tól. Ezért Ferenc József teljhatalmat adott a kegyetlenkedéséről hírhedt Haynau tábornok-
nak. 1849. augusztus 25-én Haynau, az osztrák hóhér százával írta alá az ítéleteket:
kire halált mért ki, kire súlyos, sokéves várfogságot.
„ A vész kitört. Vérfagylaló keze
Emberfejekkel labdázott az égre,
Emberszívekben dúltak lábai.”
Haynau már ekkor tudta, hogy az első felelős magyar kormány miniszterelnökét,
Batthyány Lajost és a 13 lázadóvezért kivégezteti.
RÉSZLET HAYNAU LEVELÉBŐL:
„ …a lázadó vezéreket fel fogom köttetni, és minden tisztet, aki a forradalmárok
szolgálatában állt, agyon fogok lövetni. Gyökerestül kiirtom a gazt, és egész
Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell
a rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani.
Én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek
agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő
példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak.”
„ Félesztendő óta vérzik
egy egész nemzet sebe.
A te műved, örvendj Haynau,
Habsburg-háznak hű ebe!
Meggyilkoltatád e honnak
Nagyszámú derék fiát,
S ezreket bebörtönöztél,
Mert szerették e hazát!”
A hadbíróság 1849. szeptember 26-án meghozta a döntést. Felségsértés címén 9 táborno-
kot kötél általi halálra, 4-et golyó általi halálra ítélt. Az ítélet végrehajtását október 6-ára,
a bécsi forradalom évfordulójára tűzték ki.
1849. október 5-e, Pest:
Hideg, goromba szél fúj. Az udvaron és a kapuk előtt kettőzött őrség. Szigorú készültség,
a parancs, hogy holnap kivégeznek egy szakállas magyar főlázadót, egy grófot.
Ez a gróf Batthyány Lajos, az első magyar kormány miniszterelnöke volt.
Batthyány előző éjjel a hozzá becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, és bár életét
megmentették, nem lehetett felakasztani. A helyi parancsnok saját hatáskörében
„ porra és golyóra” változtatta az ítéletet, ami miatt később Haynau idegrohamot kapott.
Batthyány nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet a katonáknak.
Utolsó szavai három nyelven hangzottak e: „ ÉLJEN A HAZA!”
Ugyanezen a napon, október 6-án Aradon is megtörtént a 13 honvédtábornok kivégzése.
Reggel fél 5-kor eleredt az eső. Arad őrsége riadókészültségben volt. A katonák égő
kanóccal álltak a várfalon az ágyúk mellett.
A 13 tábornok Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő,
Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos,
Leininger- Westerburg Károly, Nagysándor József ,
Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly méltósággal viselte a kivégzést.
„ Jaj a vígság rég megszökött,
Gyászos napra gyászos éj jött.
Halál napja hullt az éjbe:
13 halál napja,
13 halott napja.”
A 13 aradi vértanú közül a legfiatalabb 30, a legidősebb 54 éves volt. Sápadtan, de
keményen lépkedtek a vesztőhelyre.
Elsőként POELTENBERG JENŐT vezették a bitófához. Haláltusája hosszú és szörnyű
volt.
TÖRÖK IGNÁC szívrohamot kapott, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele.
LAHNER GYÖRGYNEK aznap volt az 54. születésnapja.
NAGYSÁNDOR JÓZSEF az utolsó pillanatig szivarozott.
Ezután következett a halkan imádkozó KNÉZICH KÁROLY:
Őt AULICH LAJOS követte.
LEININGER-WESTERBURG KÁROLY sokat szenvedett, mire meghalt, mivel nagyon
magas ember volt.
Mégsem ő szenvedett a legtöbbet, hanem DAMJANICH JÁNOS, akinek a maga 190
centijével földig ért a lába a bitófán. A hóhér nem is tudta fölakasztani, hanem meg kellett
fojtania.
GRÓF VÉCSEY KÁROLY végignézte társai akasztását. Sápadtan és nagyon egyenesen
ment az utolsó, üresen maradt bitófához. S mivel élő bajtársa nem volt, akitől elbúcsúz-
hatott volna, a halott Damjanich kezét csókolta meg.
A holttesteket elrettentésül estig még az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező
hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett.
A többi 4 tábornokot KISS ERNŐT, LÁZÁR VILMOST, DESSEWFFY ARISZTIDET
és SCHWEIDEL JÓZSEFET puskagolyó küldte a halálba.
„ Honvéd főtiszt 13,
Bátor férfi 13,
Hős katona 13,
Igaz ember 13.
Magyar mártír 13,
Erőt vett a rút halálon.
S erőt adott a magyarnak,
hogy bízzon a virradatban,
amely csak felvirradt.
Október 6-a azóta is a magyar nemzet gyásznapja. A 13 tábornok Aradon és Batthyány Lajos Pesten emberfeletti bátorsággal viselte el a halált. A szabadságharc bukása után a teljes terror jegyében a vértanúkról említést sem lehetett tenni.
Illegálisan annál többet beszéltek róla.
Az a hősies katonai teljesítmény, amelyet a magyarság akkor felmutatott, olyan
rokonszenvet váltott ki Európa-, sőt Amerika-szerte, amely a nemzet reményeit táplálta, hogy egy kedvező fordulat alkalmával, egyszer véglegesen kivívhatja
a függetlenségét.
„ TI őseink, ti régiek
Kik ránk hagytátok a hitet,
Ti vértanú vitézek,
Ma vérszomjas hóhér harag Mártírjaként
Idéz Arad,
13 kivégzett.
Támadjatok fel, s jöjjetek
Lássátok íme győztetek!
Elértük végre a kaput,
Hol 100 év végre összefut
Egységbe.”
Forrás: SuliHáló
BÁNFALVI KRISZTINA által összeállított
