mostanában elég sokat gondolok arra, hogy a valentin napot mikor tölthetem már azzal a személlyel, akit feltétel nélkül szeretek, aki feltétel nélkül viszontszeret. ha valakivel elkezdődne egy ilyen 'barátságból-szerelem' dolog, az mindig rosszul sül el nálam. oké, hogy barátkozással kell kezdeni, de idővel jóbarátok leszünk. és utána már igazából sok értelme nincs egy párkapcsolatnak, mert mindent megbeszélünk egymással, és elég sok titkot megosztunk egymással. legalábbis velem ez van, mindig. egyszerűen nem akaródzik nekem összejönni semmi szerelmi párkapcsolat. (most talán magyartalanul fejeztem ki magam, de másképp nem megy. bocsi.)
'Egy fiatal srác lépett ki a 10 emeletes tömbházból. Melegen fel volt öltözve, hiszen még csak február van, és a hó is szállingózik. Egy válltáska díszelgett oldalán, amit átvetett nyakán, hogy ne essen le a válláról séta közben. Nem sietett. Lassan, komótosan sétált az utcákon, ahol szinte senki sem volt. Elvétve egy-egy embert látott, ők is csak az ebédszünetükből siettek vissza munkahelyükre. Sétálhatott már vagy 1 órája a fiú, mikor megállt, egy kis bolt előtt. Ez a kis bolt nagyon el volt rejtve, de aki ezt kereste, meg is találta. A fiú a kirakatot nézte, ahol valentin napi üdvözlőkártyák, bögrék és egyéb ajándékok díszelegtek. Pár perc habozás után végül belépett a bolt ajtaján, és kiválasztott egy nyakláncot és egy plüssmacit. Vett egy kis dobozt a nyakláncnak, csomagolópapírt és egy valentin napi papírtáskát. Kifizette, majd elpakolta a táskájába az ajándékokat. Ugyanolyan kényelmesen, ahogy a boltig sétált, úgy sétált haza is. A kis lakásban, amit szüleivel és két testvérével osztott meg, becsomagolta az ajándékokat, majd elrakta a szekrénye legbelsőbb zugába, ahol biztos nem találja meg senki.
Két nap múlva eljött a valnetin nap. A fiő felöltözött, elővette az ajándékkal teli táskát, elrakta a válltáskájába, és elindult a barátaihoz. A kocsmában meglátta azt a lányt, akit már jó ideje szeret, de csak most van mersze bevallani neki. Leült barátai közé, majd mikor éjfélt ütött az óra, a kiszemelt lányt félrehívta és odaadta neki a táskát, benne a nyakékkel és a plüssmackóval.
A fiú elmondta neki, hogy már lassan másfél éve szerelmes a lányba, de csak most volt mersze eléállni és elmondani, mit érez. A lány szemeiben könnyek jelentek meg, de örömkönnyek. Bár a fiú nem tudta, de ugyanúgy várt a megfelelő pillanatra érzései bevallására, ahogyan ő.'
És most jön az a rész, hogy: boldogan éltek, míg meg nem haltak... na igen, bár ez nem lenne igaz. a történet befejezését mindenki, önmaga fantáziájára bízom, és ha van valakinek ötlete, írjátok le. kiváncsian várom, milyen befejezéseket találtok ki. 
