igazából nem nagyon akartam írni az életemről, de PatriCía bejegyzése miatt talán leírnák magamról pár dolgot.
nem, még mindig nem fedem fel magam, bár pár ember tudja, ki is vagyok. hát, talán jó nekik, de ez nem biztos. na mindegy. másról lenne most szó.
mikor általánosban alsós voltam, sok barátom volt, szinte az összes osztálytársammal jóban voltam. bár akkor is volt pár lány akikkel hát... mondjuk úgy, hogy nem találtuk meg a közös hangot. aztán ötödik osztályban, félig új osztálytársak, teljesen új tanárok. egyre kevesebb barátom lett, és voltak persze a kétszínű lányok, akikkel inkább nem is próbáltam megtalálni a közös hangot, mert nem voltam és soha nem is leszek olyan, mint ők.
szóval a 4 év alatt szinte csak Én voltam a kiközösített, és persze az osztályfőnökünk úgy látta, ez csak az Én hibám. Én próbálkoztam, de hiába, nem vagyok olyan, mint Ők. teljesen más voltam, és vagyok. aztán nyolcadik osztályban sikeresen tüdőgyulladásom lett, téli szünet előtt. téli szünet elejére kezdtem jobban lenni, és egy kicsit leültem a gép elé, mert már halálra untam magam. és rám írt egyik osztálytársam msn-en, hogy 'hogy vagyok?' meg hasonlók. és hát igen, szóba került az is, hogy, amikor Neki volt tüdőgyulladása, nem gépezett. erre berágtam, plusz édesanyám ott volt a közelemben és mondtam neki, milyen 'kedves' üzenetet kaptam. anyám meg már megelégelte azt, amit velem tettek (csak megemlíteném, hogy általánosból 2x akartam átíratni magam egy másikba, mert olyan állapotok uralkodtak) és bement egyik osztályfőnökire, és mondta a dolgokat. az ofőm meg az osztálytársaim pártjára állt. már elnézést, anyám nem fog nyalni a tanáraimnak, csak, hogy kitűnő legyek, pedig az agyi tudásom a nullával egyenlő (ez most nem rólam, csak félig. anyám nem nyalt, mások anyja igen, viszont nekik az agyi szintjük tényleg nulla).
aztán felvettek a hőn áhított középsuliba. 'új suli, új osztály, új esély.' -legalábbis ezt gondoltam. az addig oké, hogy meg van a mi kis pár fős 'bandánk', de a többiek nem ismernek annyira, hogy elítélhessenek. nem tartom magam nagyobbnak, mint Ők, de inkább vagyok értékesebb, mint értéktelen kis szemét, amit a kukába kell dobni. nem tudják, milyen a természetem, és azt se, hogy milyen voltam pár éve. de ha tudnák, talán mások lennének ?!? szerintem nem. mindig vannak az elkényeztetettek, és mindig vannak akiket kiközösítenek. hát, úgy látszik, én minden esetben kiközösített lennék ?!?!
igazából csak azt nem értem, hogy miért a külső, a borító alapján kell elítélni az embert. az értékek a belső tulajdonságokban rejtőznek, a tartalomban. nem attól értékes valaki, hogy minden nap gondosan kisminkeli magát, és puccos ruhában megy suliba. vagy csak én gondolom így? nem tudom, a magam lassan 15 évével is nehéz felfogni a dolgokat. de ha tényleg hányniuk kell tőlem, akkor csak rajta, tegyék meg, és akkor már el fogom hinni, hogy ronda vagyok. pontosítok. akkor se fogom elhinni, Nekik nem. 
(zárójelben megjegyzem, érdekelne-e valakit, hogy ki vagyok, mert abban az esetben megfontolnám, hogy felfedjem kilétemet 
)
Délután átjön, dvd... mondjuk el tudnám képzelni a Gyűrűk Ura 1-2-3 bővített változatát... hátt... csak az egész napos program lenne.. ehhehh..
nem hiszem hogy csúnya vagyok, csak tisztában vagyok a külsőmmel. (ami kb úgy fest, hogy 'aranyos' arc, rövid/középhosszú haj, szemüveg, vékony testalkat. ehhez párosul a magam 160 centije.) sokak szerint sovány vagyok, híznom kéne. ez igaz. 160 centi vagyok, és kb. 48 kg. és ez marha kevés a magam 15 évéhez.
Kontaklencsét nem próbáltál még? (Nekem is az van.)
