ismét egy bejegyzés a barátokról. ha az előzőben a kétszínű "barátokról" volt szó, akkor most ideje írnom azokról is, akik nagyon fontosak nekem.
igazából sok régi barátom van, de sokakkal még mindig nincs olyan erős köteléke, mint egy bizonyos emberrel. ő egy nagyon különleges barát. olyan barát, akivel bármit megbeszélhetek, bármi nyomja a szívem, elmondhatom neki. tartja a száját, bármilyen kicsi is a titok amit megosztottam vele. lassan 3 éve ismerem, és majdnem ugyanennyi ideje tartom a barátomnak. nyár volt, házibuli. akkor ismertem meg. és azóta csak egyre erősebb a barátságunk, legalábbis én így érzem. tényleg ő a tökéletes barát. soha nem hittem, hogy a lányokkal értek jobban szót. engem két bátyó mellett neveltek, fiús vagyok. és szerintem a fiúkkal jobban szót értek, mint a lányokkal. nem szeretek vásárlásról, divatról, sminkről, meg egyéb hasonló dolgokról beszélni. persze a 'pasitéma' némely esetben fontos és gyakori társalgás közöttünk, de másról nem nagyon szeretek velük. de visszatérve a legjobb barátomra... ő szintén srác. és imádom, mint személyt. vannak hibái, de számomra tökéletes ember 
. szeretem annyira, mint a bátyáimat. nem mondom azt, hogy nem szoktunk összekapni, mert akkor hazudnák. de végül is rájövök, hogy neki volt igaza. és mindig megtud vigasztalni, mosolyt képes varázsolni az arcomra. bármi bánt, ő meghallgat, és próbál tanácsot adni. vicces, kedves és igazi barát. ezalatt a közel 3 év alatt olyan elszakíthatatlan kötelék jött létre közöttünk, ami... más, régebbi barátom iránt se kötődök annyira, mint iránta. ha ő nem lenne, teljesen más lenne a személyiségem. hihetetlenül sokat segít minden bajban.
és néha nagyon hiányzik. és ilyenkor nagyon. ha már most ennyire hiányzik, akkor mi lesz, ha ő egyetemre megy szeptembertől? jó, van msn meg e-mail. de így legalább tudunk találkozni néha, még ha csak véletlenül, akkor is. ha ő egyetemista lesz, egyértelműen a szabadidejében a barátnőjével foglalkozik és a barátaival bulizik.
én meg szépen egyedül fogom érezni magam. nem vagyok valami nagy parti arc, de szeretek velük lenni és bulizni. de ha nem hívnak, nem fogok odapofátlankodni drága bátyámmal, hogy ugyan már, hadd bulizzak én is veletek egy kicsit. ha még bátyám sem kérdezi meg, hogy van-e kedvem velük tartani, akkor tényleg úgy érzem, semmi keresnivalóm nincs közöttük.
na jó, eltértem a témától. de tényleg ez van. szóval hiányozni fog. ha a bátyámat is hiányolom néha, a régi szép időket vele/velük, akkor el se merem képzelni, őt hogy fogom hiányolni. az átbeszélgetett, nyári estéket. és itt lenne a nyár, hogy kihasználjam a maradék időt, hogy vele tölthessem, bulizhassak velük. de így is csak az első nyári bulin vehetek részt. azon is csak azért, mert nálunk lesz. aztán ők buliznak tovább, én meg el leszek felejtve. majd néha jó bulit kívánok, meg megkérem a bátyámat, hogy adja át üdvözletem a többieknek, és ezzel vége. még azon csodálkozok, hogy mindenki tudja a nevem. csak az a kár, hogy pont miattuk lett 2 új becenevem is. és nem is szólítanak egyiken se. kivéve a legeslegjobb. ő tényleg igaz barát. és tényleg úgy szeretem, mintha a bátyám lenne
(tudom, sokat és össze vissza írtam, de ez jött, megint muszáj volt írnom Róla is, és azt is muszáj volt leírnom, hogy tényleg szeretek velük lenni, de ha nincs rá lehetőség, én nem fogom zavarni őket abban, hogy jól érezzék magukat. :/ )
