Szóval az volt, hogy mindig én voltam a banda kapitány, máig nekem vannak a jó ötleteim, és hát ez így volt már akkoriban is, mikor 12 éves huligánok voltunk. Ment a nyári szünetben a szokásos bandázás, mikor egyszer csak észrevettem, hogy a haverom szomszédja leszüretelték a dinnyét. Volt is szép nagy 3db dinnye.
Kitaláltam, hogy az lenne ám az igazi zsákmány, lopjuk csak el... Ez persze úgy nézett ki, hogy el lopattam, mert nehogy már én csináljam a piszkos munkát főnök létemre.Már csak azért is, mert ha lebukunk, és anyám megtudja, tuti jól el vert volna... a srácok előtt .. NA szóval 2 társamat beküldtem, lopják el az egyiket, aztán majd jó lesz nekünk.
Jött a sötétedés, majd uccu neki. Gyorsak voltak a fiúk, volt már benne tapasztalatuk. Jahh, mert hozzá tartozik, hogy minden este mentünk... tököt lopni nem tudom miért, de máig bírom a tököket, ültetek is minden évben, nem sok sikerrel. Most is van, már vagy 5m-esre futott, de nincs rajta egy szem se na mindegy, vissza a sztorihoz. Szóval örültem, hogy végre nem 20 kilós semmire nem jó tököt, hanem dinnyét loptunk. Kihozták a fiúk, mondom együk meg. Széttörtük a híd peremén, és elosztottuk fifti-fifti alapon. Az egyik fele csak az enyém volt, mert hát én voltam a főnök, míg a másik félen a 3 srác osztozott. Majd befaltuk. jól lakottan viszont kapcsolt az agyam: 3 szem dinnye volt összesen. Amikor 50-100 tökből el nyúlunk egyet, senkinek nem tűnik fel. De ha a termés 33%-a ugrik, az bizony feltűnő lesz. Na mitévőek legyünk, ebből biza hattalmas nagy bukta lesz...
És akkor, mint egy jó főnök, kiötlöttem a megfejtést: a dinnyét igaz nem tudjuk vissza vinni, de fájdalomdíjként vigyünk vissza a hadizsákmányból egy méretes tököt. Kiválasztottam egy szép példányt, majd mondtam az embereimnek, hogy akkor tessék szépen vissza vinni, de vigyünk egy csavart bele: Írjunk egy megbánó levelet, amiben leírjuk, hogy szánjuk bánjuk hogy lenyúltuk a dinnyét, cserébe adunk egy jóval nagyobb tököt, majd aláírtuk, hogy anonimus Na meg is történt, majd hazamentünk aludni. Másnap korán reggel gyűlés volt haver udvarában, ahonnan figyeltük, mi lesz a fejlemény. Kisvártatva jött is a szomszéd fiú, vizslatja a dolgokat, olvassa a levelet is, majd fogja az egyik dinnyét, és elkezdi felvágni, majd elkezdi enni. hát te meg mit eszel? tettem fel a kérdést. Mondja hogy dinnyét. Mondom biztos ami tuti alapon, hogy ne terelődjön ránk a gyanú aprócska fikarcnyit sem, a bandámmal egyöntetűen elkezdtük kifejteni, hogy mi biza nem szeretjük a dinnyét Mert hát úgy gondoltam, hogy ha azt hiszik, hogy mi nem szeretjük a dinnyét, akkor biza nem is mi vihettük el. Hát így történt az eset.