Ha valaki ma ránéz a Samsung kínálatára, aligha ugrik meg a pulzusa a látott eszközök izgalmas dizájnja miatt. Engem sem mostanában fogott el az a bizonyos „most azonnal akarom” érzés. Egy ideje a Samsung belesüllyedt az unalomig ismételt tervezői elemekbe, és nem látom az igyekezetet, hogy a mennyiségi harcból minőségibe váltsanak (a Note 3 bőrt imitáló műanyaghéj hátlapját nem sorolnám ide). Ez azonban nem volt mindig így.

Utoljára másfél évvel ezelőtt kerített hatalmába a fent említett érzés egy Samsung termék iránt. Ez a Galaxy Tab 7.7 volt, ami a 2011. szeptemberi bemutatója idején, – és még bőven az után is – szerintem az Android csúcsa volt tabletben.

Már ekkor felfigyeltem rá. Nem is volt nehéz követni, hiszen mindenhol nagy várakozás előzte meg a megjelenését.

Én ekkor még okostelefon-vásárlásban gondolkodtam, ezért nem konkrét vásárlási szándékkal olvastam róla, inkább csak érdekelt, hogy mi lesz belőle. Aztán amikor az akkori csúcsmodell telefonokkal a kezemben meg kellett hoznom a végső döntést (Xperia S kontra HTC One X), hirtelen úgy döntöttem, hogy tablet kell, nem okostelefon. Ezek ára ugyanis simán vetekszik egy tabletével, de a nagyobb képernyő adta előnyök számomra jobb ár-érték arányt adtak.

Innentől kezdve viszont a keresgélés nem tartott sokáig, mert azt már tudtam, hogy nem kell a 10” körüli méret, számomra a hordozhatóság elsődleges, mert vinni fogom magammal, nem nappali vagy hálószoba kütyü lesz. Az Apple-nek ekkor még nem volt ebben a méretkategóriában versenyzője, de a Flash hiánya és a zárt rendszer miatt amúgy sem gondoltam, hogy számomra a megfelelő választás lehetett volna valamelyik iPad változat.

Elkezdtem böngészni a lehetőségeket a 7” eszközök között, de jobb ajánlatot nem találtam. Egyetlen gondom volt vele: az ára. Illetve hirtelen támadt még egy, amit az Apple-Samsung háború idézett elő: az Apple-nek sikerült elérnie, hogy a GT 7.7 behozatalát és árusítását megtiltsák az egész EU-ban. Ez további nehézségeket idézett elő a számomra.
Nyilvánvalóan a gyári garanciás kivitel innentől ugrott, csakúgy mint a szolgáltatói támogatás, így maradt a szürke importos sufni gsm garanciás verzió. Ebből volt ugyan választék, de az árra elég negatívan hatott a betiltás, mert így viszont ritka lett a GT7.7, mint a fehér holló. Elkezdtem a használt példányokat is nézegetni. Rám mosolygott a szerencse, mert sikerült egy két hónapos példányt kifognom, ráadásul olyantól, aki nem buherálta és nagyon vigyázott rá. (Nem is jószántából vált meg tőle, ez még az átadáskor is látszott)
Mindez 2012 júniusában történt.

Annak ellenére, hogy a vásárlás időpontja már jócskán az ICS korszak volt, a készüléken még az eredeti HC futott, ami éppen csak OK felhasználói élményt nyújtott (ezt persze igazán csak akkor tudtam megítélni, amikor már nem HC volt rajta). A Samsung nem siette el a frissítést, de végül július 31-én megérkezett a várva-várt ICS, és a kütyü végre meg tudta egy kicsit rázni magát, hogy valóban megmutassa mit tud.
Továbblépés azóta sem történt rendszerfrissítés terén. Most 2013 októbere van, és JB sehol. Az utolsó állapot szerinti ICS 4.0.4 fut a készüléken.

Bizonyos délkelet-ázsiai régiókban már májusban elérhetővé vált a hivatalos frissítés, de mifelénk sajnos ebből nem jutott. A Facebookon ez ügyben feltett kérdésemre ez a válasz érkezett:

Szia Balázs!

A frissítésekkel kapcsolatosan a Samsung Ügyélszolgálat tud neked információt adni. A Samsung Ügyfélszolgálatot az ingyenesen hívható 06-80-7267864 (06-80-SAMSUNG) számon hétfőtől péntekig, 8 és 18 óra között, szombaton és vasárnap pedig 9 és 16 óra között hívhatod.

Szép napot!

Nos, én felhívtam a megadott számot, ahol egy végletekig udvarias úriember adott kitérő, végső soron használhatatlan választ a kérdésemre. Vagy nem mondhatta el az igazat, vagy fogalma sem volt semmiről. Én inkább az utóbbira tippeltem.

Talán számunkra nem is lesz JB?

Persze, lehet azt mondani, hogy mit akarok egy 2011. december óta árult géptől frissítés szempontjából. DE! ott vannak a már kiadott JB frissítések, ezért szerintem joggal számítok arra, hogy ha ők kaptak, LEGYEN az enyémre is! A remény hal meg utoljára. Az Odin is segít életben tartani, ha minden kötél szakad.

Amikor a GT7.7 megjelent, vonzó hardvert tudhatott a magáénak: 7,65 hüvelykes Super Amoled+ HD kijelző (nem pentile), kétmagos 1,4 GHz proci, 7,8mm vastagságban és csiszolt fém hátlappal. Minőségi kinézet. Specifikációk
Habár ekkor még 9-10 hónap volt hátra az iPad Mini bemutatójáig, nem meglepő, hogy az Apple lesöpörte a polcokról, hiszen dizájnban és minőségben megközelítette az almás cég jövendő versenyzőjét, ráadásul a 7,7 már majdnem 7,9, és az Apple éppen akkor készítette elő a piacra lépést ebben a méretkategóriában.
A gsmarena annak idején így fogalmazta ezt meg: "The ultra-thin and incredibly light Super-AMOLED-packing Galaxy Tab 7.7 may as well be the one the iPads should be afraid of."

Mára az egykori csúcsmodellt utolérte, és lassan le is hagyja a középkategória (két év telt el a bemutatása óta!), ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, méltósággal öregszik. A legnyilvánvalóbb szempontok szerintem a következők:

1. 7.7-es méretben nem jött ki utód
2. a Note 8.0 csak a ceruzás varázslás terén lépett nagyot előre, hardver terén alig mutatott fel fejlődést, sőt! Ppi-ben még rosszabb is lett
3. bár ez szubjektív, véleményem szerint a 8.0 dizájn szempontból egyértelmű visszalépésnek tekinthető
4. az akkumulátor nagyon jól teljesít (5100 mAh), nem hiszem, hogy sok tablet volt/van még a piacon, amiből ki lehet hozni 11-12 órát is. Az enyém most másfél éves, erre a teljesítményre már nem képes, de attól ez még szép eredmény marad. + engadget teszt, miután megnyílik, görgess benne lejjebb a táblázatig!

Szóval, szerintem még mindig nem számít őskövületnek, egyrészt azért, mert a Samsungnak sikerült olyan szerethető és minőségi külsőt rittyenteni köré, amit öröm kézbe venni, valamint nem is visel magán olyan mulandó stílusjegyeket, amelyektől hamar elavultnak érezné a szemünk. Másrészt, még mindig elcsípi a középkategóriát, nem kacat.
Miután az iPad Mini megjelent, elmentem és élőben hasonlítottam össze a kettőt. Megnyugodtam, hogy nem választottam rosszul, mert az iPad mini jó kütyü, de nem felelt volna meg az elvárásaimnak.
Azóta pedig mindennél világosabb a számomra, hogy ez a 7.7-es méret az ideális kompromisszum. Ezt még pont át tudom fogni egy kézzel, és a súlya sem vészes, bár pehelysúlyúnak éppenséggel nem nevezném.

A Touchwiz, amit a Samsung minden készülékére ráhúz, rettenetes döccenésekre bírta rá a készüléket, ezért én lecseréltem a launchert. Többet is kipróbáltam, szerintem mindegyik folyamatosabb, mint az eredeti. Amúgy, nincs gondom a Touchwizzel ezen a nyomós érven kívül.

A képernyő gyönyörű, a színhőmérsékletet lehet állítani. Akit nagyon zavar az amoled harsánysága, visszavehet belőle. A fekete szín legendásan jó amoleden, akinek ilyen készüléke volt, nehezen szokja meg az LCD-n látható, feketének nevezett sötétszürke árnyalatot. Engem is sokáig rabul ejtett ez a feketeség, de most már engedékenyebb vagyok, mert például a HTC One szerintem egészen jó feketét mutat. Ráadásul az amolednek is megvan a hátulütője: a telefonom elsőgenerációs Superamoledje beégett. Szerencsére a 7.7-en ez nem következett be, többször is ellenőriztem.

Ami a használatot illeti, én leginkább böngészésre, olvasásra, levelezésre, Skype-ra és Viber-re, filmnézésre és némi játékra használom. Időnként a Gmaps is jól jön. Már ha a legújabb frissítés rendesen működne!
Tanárként viszem magammal az óráimra, rajta tárolom az összes tanítási és demonstrációs anyagomat. A hardver kora, és időnként a JB hiánya miatt a legújabb játékokat már nem tudom kipróbálni rajta, de én amúgy is a nyugisabb, inkább logikai és kalandjáték jellegű dolgokat szeretem. Na jó, az Asphalt 7-et és a Need for Speed-et azért még tolom rajta. A felsoroltak szépen futnak, gond nincs.

A Samsungra jellemző módon, a 3G-s készülékek telefonálásra is alkalmasak már a kezdetektől. Ez így van a 7.7 esetében is (P6800). Külön telefonszámom van tabletre, de mivel alapvetően adatforgalomra használom, Viberen vagy Skype-on intézem a beszélgetéseket. A telefonom kártyáját átrakva viszont ugyanúgy tudok telefonálni vele, mint egy normál telefonnal. Annyira hozzászoktam már ehhez, hogy azt hiszem, most már nem is akarnék olyan tabletet venni, amelyikkel nem lehet telefonálni. Megnyugtat, hogy erre is képes. Néha mosolygok, amikor megbámulnak, hogy tableten beszélek, pedig csak ritkán tartom a fülemhez, általában inkább fülest használok. Egyébként meg nem zavar, hadd nézzenek. Ha a fülemhez tartom, úgyis kitakarja az egész arcomat, nem fog felismerni senki. A mostani trendet figyelve pedig egyre kevésbé lesz kirívó ez a méret, hiszen a telefonok is egyre nagyobbak.

Nem tartozom azok közé, akik gyakran cserélgetik az eszközeiket, (jelenleg egy hároméves telefont használok) ezt sem szándékozom eladni. Amíg bírja a fent megjelölt funkciókat, nincs is miért utódot keresgélni, bár azért rajta tartom a szemem a lehetséges jelölteken.
Ha most elromlana, és cserélnem kéne, már nem ilyet vennék, mert akármennyire szerethető, eljárt felette az idő. Két év így is nagyon tisztességes teljesítmény, de további két évre már nem várható el hasonló. Főleg a gyári állapotában. JB-s tapasztalataim nincsenek.

Azt viszont nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy nagyon megérte megvenni, és elégedetten használom a mai napig.