…

június 25.
Az egész napot keresgéléssel töltöttem. A legutóbbi kísérleteim, hogy hosszabb ideig elfoglaljam magam, kudarcba fulladtak, de nem adom fel.

Június 27.
Ma rátaláltam egy fórum oldalra. Beleolvasgattam a témákba. Hogy egyesek ezzel töltik az idejüket, a helyett, hogy élnék az életüket!? Mi ebben az élvezet, mások szavait lesni egy képernyőn? Nyomik. Tovább léptem, ez nem nekem való.

Június 28.
Valamiért mégis visszatértem az oldalra. Nem is tudom, mi fogott meg. Időnként parázs vitákat is látok.

Július 1.
Már egy ideje követem egy fórum életét, de még nem is regisztráltam, csak olvasgatok.
Mi a franc lehet az a „troll”? Már néhányszor belefutottam. A Google szerint valami meselény vagy mi...? Hát, a srác, akire mondták nem tűnt annak a beszólásai alapján, de az tény, hogy népszerűek voltak a hozzászólásai, mert szinte mindenki reagált rájuk. Ezen elgondolkodtam.

Július 2.
Regisztráltam, és találomra hozzászóltam egy-két fórumon. Meglepetésemre, mire frissítettem az oldalt már négy újabb poszt született, amelyek letolták a képernyőről az enyémet. Hmmm.

Folyton letolnak a képernyőről! Többet kell írnom!

Hát, ez így sehogy se jó! Valahogy máshogy kell ezt csinálni. Az én hozzászólásaimra miért nem reagálnak? A francba az egésszel!

Fogtam magam és beírtam egy hosszú posztot, amit így már nehezen lehetett figyelmen kívül hagyni. Kezdetnek az is elég, hogy nem tűnt el egyből, de ketten reagáltak is rá, igaz elég lagymatagon.

Július 3.
Kezd a napi tevékenységem részévé válni a fórumozás.

Július 6.
Már napok óta beteg vagyok, nem tudtam fórumozni, de legalább jártak a gondolatok a fejemben. Rájöttem, hogy egy fórumon két dologgal lehet igazán érvényesülni: az egyik a valós tudás, a másik a provokáció. Az első macerás, mert utána kell nézni dolgoknak, a második viszont nem igényel különösebb befektetést. Elég, ha az ember a megfelelő stílust megtalálja, onnantól a dolog már önjáró, csak néha lökni kell egyet rajta, hogy le ne álljon.

Július 14.
Elég sokat kihagytam, mert a felépülésem után teljesen lefoglalt a munkám. Egy csomó mindent kellett bepótolnom a boltban.

Na, a fórumon is támadt lemaradásom, több napi hsz-t elolvasni nem volt leányálom. Ideje visszatérnem, hogy a friss gondolataimat csatába küldjem.

Azt hiszem, ma igazi sikert könyvelhetek el, mert sikerült felbolydítanom a fórum hangulatát. Gyakorlatilag mindenki reagált a posztomra. Egész részegítő érzés a figyelem központjában lenni.

Közben rájöttem még valami másra is: tudom irányítani a fórumot a hozzászólásaimmal. Szinte senki nem volt képes kivonni magát a hatásom alól, és ez több, mint csábító. Hmmm... holnap is kipróbálom. Elvégre több alkalomra is elég muníció gyűlt össze a betegségem alatt.

Július 15.
Yesss! Teljes diktatúrát vezettem be: mindenki először elém járul, hogy válaszoljon a posztomra. Gyakorlatilag megkerülhetetlen tényező lettem a fórum életében. Mondjuk kezdenek durvulni a beszólások, de egye fene valahogy elviselem.

július 17.
Két napja csak a bolt meg a meló van, de hamarosan újra tiszteletemet teszem az alattvalóim körében. Már nagyon hiányzik az a pezsgés, amit a jelenlétem okoz. Ezzel biztos ők is így vannak. Hehe.

Augusztus18.
Egy teljes hónapot hagytam ki, de csak itt a naplómban, a fórumon nem. De nem ám! Immáron legalább huszadszorra adtam elő ugyanazt az elméletet nyakon öntve ugyanazzal az idegesítő stílussal, amire nincs ellenszerük. A hatás sosem marad el. Nem látják, de ilyenkor olyanok, mint a kis cirkuszi kutyák: azt csinálják, amit az idomár parancsol. Ráadásul az egésznek az érzése is olyan, mint valami előadás: én csak felkonferálom az első számot aztán hátradőlök és végignézem az előadást. Ha elkezdene lelassulni, írok valamit még, amitől újra lendületet kap. Addig, amíg meg nem unom.

Augusztus 19.
Kicsit olyan ez mint a szex: ha jól csinálják, óriási kielégülést okoz. Van viszont egy hátulütője: egy húzósabb menet után következik egy ingerelhetetlenségi szakasz, amikor írhatok bármit, nem nagyon fognak reagálni rá. Tehát, ilyenkor egy kicsit a háttérbe vonulok, hagyom, hogy kipihenjék magukat. Általában 2 nap elég is.

Augusztus 21.
Mivel a változatosság gyönyörködtet, – és különben is elég volt a pihenésből – mára azt találtam ki, hogy újra bedobom a már százszor leírt soraimat (copy-paste és minimális szerkesztés), mert arra mindig olyan szépen ugranak. Imádom nézni, ahogy megpróbálnak nem reagálni a posztjaimra, de aztán valakinél persze mindig elszakad a cérna. Hehe. Puhapucás banda.

Augusztus 23.
Kezdenek megedződni vagy mi. Azt vettem észre, hogy hanyagolnak, nem igazán figyelnek oda arra, amit írok. Hmmm... végül is a napi szexet is meg lehet unni.
Stratégiát kell váltanom.

Szeptember 5.
Ma kikerestem néhány szakkifejezést, amit a következő hozzászólásomban be fogok vetni, hogy egy kicsit komolyabban vegyenek. Mivel feltételezem, hogy egyikük sem ért hozzá, úgysem mernek majd megcáfolni. Ha meg mégis, akkor a szokásos módon figyelmen kívül hagyom a rám negatív részeket. Nem nyomnak le a törpék.

Szeptember 7.
Bejött a taktikám, nem nagyon mertek hozzám nyúlni. Sőt! Volt, aki mellém állt. Néhány jól elhelyezett kifejezés és máris hiteles vagyok. Haha! Akár még politikus is lehetnék.

Szeptember 8.
Bassza meg rám szállt az egyik moderátor! A kurva anyját, mit képzel ez?!
Zavaró, de hosszú távon lényegtelen, ugyanis éppen most alapoztam meg a hitelemet. Egyelőre kikezdhetetlen vagyok, de mostantól nem árt az óvatosság!

Szeptember 12.
Kezdenek konkrét kérdéseket feltenni nekem, fel kell kötnöm a gatyát. Azért még nem aggódom, eddig is mindig simán kivágtam magam, ha valamiben tévedtem. A múltkor is sikerült úgy beállítanom a helyzetet, mintha engem támadtak volna meg az eltérő véleményem miatt. A végén már senki sem emlékezett rá, hogy tulajdonképpen én mondtam hülyeséget mindjárt az elején. IQ harcosok.

Azt hiszem, mostanra ráéreztem a dolog ízére és tetszik.

Szeptember 13.
Úgy veszem észre, hogy az egyik modi figyel. Most egy ideig felveszem a barátságos arcomat.

Szeptember16.
Már három napja csak barátságos, tényszerű dolgokat írok. Kurvára unalmas már, de ki kell bírnom, mert nem szeretném, ha bannolnának.

Szeptember 24.
Hú, ma kicsit erősre sikeredett a visszatérésem: tizenhárom hozzászólásomból kilencet töröltek. Többen beígérték, hogy többet nem szólnak hozzám, egyvalaki pedig nyíltan megfenyegetett. Én meg nyíltan kiröhögtem. Mit tehetne ellenem? Pedig felét se írtam le annak, amit a barátságos időszakom alatt elhatároztam. Viszont, azt megszívatom, aki miatt ennyi posztomat törölték. Szépen, lassan. Jó munkához idő kell és én szeretném kiélvezni a munkám gyümölcsét.

Október 1.
Egy ideje buzgón írom a posztokat és szinte mindenkinek válaszolok valamit. Ha az őstagok abban reménykedtek, hogy agyonhallgatással kiüldözhetnek innen, akkor óriásit tévedtek. Szánalmas, ahogy direkt nem válaszolnak a posztjaimra. Az ő számukra csak a szokásos burkolt provokációimat tálalom. Szépen, fokozatosan megint felgyűlik bennük a gőz, és akkor újra túlfeszül a szelep. Most, hogy már jobban hozzászoktak a jelenlétemhez, minden kicsit tovább tart, de garantálom, hogy az elvárt hatás nem marad el!

Ma két újonc is kérdezett, én meg igyekeztem elsőnek válaszolni nekik. Az egyik kérdésére nem tudtam a választ, de a lényeg, hogy láthatta, milyen gyorsan és segítőkészen reagáltam. Mindez a tervem része: támogatókat gyűjtök, hogy ne egyedül kelljen vívnom a harcomat. Az én kis szolgacsapatom majd megvéd, amikor újra igaztalan támadás ér.

Október 4.
Érzem, hogy a kiszemelt áldozatom már nem sokáig bírja türelemmel. Hiába hanyagol látványosan, mert én közben minden alkalmat kihasználok, hogy bökjek rajta egyet. Egyszer csak meg kell védenie magát, ha számít neki, hogy mit gondolnak róla a többiek.

Október 5.
Minden alkalmat megragadok, hogy az általa elmondottakat megcáfoljam vagy hiteltelenítsem, ráadásul folyamatosan követelem, hogy nevezze meg a forrást. Egyébként, nekem tökmindegy honnan van az info, mert kurvára nem érdekel. Én is olvastam már valahol, amit a srác állít, tehát valószínűleg megbízható az információ, de nem ez a lényeg. Ha nem válaszol, azzal úgy állítja be magát, mintha kérdéses lenne a forrás, amire hivatkozik. Ha válaszol, akkor viszont újra kiugrattam a nyulat a bokorból, és oda a fogadalom. Így is úgy is én nyerek. Már csak idő kérdése.

Október 7.
Még mindig semmi, de ami késik, nem múlik. Addig is segítőkészen adom a tanácsokat mindenkinek, és állandóan jelen vagyok a fórumon, hogy lássák nincs az az isten, hogy engem elüldözzenek. Az újoncok már most is láthatóan a fórum egyik értékesebb tagjának gondolnak. Minden terv szerint halad.

Október10
Már jó ideje visszafogottan posztolgatok.

Október11
Ma bevetettem a „már megint senki nem válaszolt ennek az újoncnak a kérdésére” taktikát. Ez mindig odavág. Persze, tudom, hogy ilyen esetben két magyarázat van: A) már kb. százszor elhangzott a kérdés, amire választ keresett a mazsolagyerek azért nem válaszolta meg senki, /Bazmeg, nem ismered a keresőt?/ vagy B) senki nem tudta a választ. Viszont, hol érdekel ez engem? Beállítom őket utolsó tahóknak, akik nem foglalkoznak a segítségre szorulóval. Persze, ÉN rögtön ott termek és válaszolok, még ha lövésem sincs is, hogy miről hadovált a kérdésben a csávókám. A lényeg a jelenlét. Elvégre nem akarom elveszíteni a „Fórum legértékesebb tagja” címemet. Sokáig tartott kivívni.

Október 12
Nos, eljött az én napom. Ma megszorongattam a srácot. Végül nem bírta tovább és leállt vitatkozni velem. Ez a része már nem érdekel, mert ha elejtettem a nyulat, már nem akkora élvezet az egész. A vadászatot élvezem, a zsákmányra nem tartok igényt.
Egyetlen hátulütője a mai kalandomnak az volt, hogy annyira elfajult a vitánk, hogy mindkettőnket bannoltak. Nem voltam elég körültekintő, ez van. Kaptam 3 napot, ő meg egyet. Hol az igazság? A vitát ő kezdte, nem én.

Október 16.
Napok óta csak olvasom a fórumot. Először rögtön újra akartam regelni egy másik névvel, de aztán nem strapáltam magam ezzel. Addig is gyűlik a munícióm.

Október 23.
Már négy napja visszatérhettem volna a ringbe, de már nem csábít annyira. Meguntam a törpéket, ezzel a fórummal végeztem.

Lássuk csak, mi van itt még. Hmmm, ez a fórum eléggé pörög. Hát, nem is tudom, túl könnyűnek tűnik... de kár lenne kihagyni!!!

Október 24.
Az új fórumon a „Feltettem egy kérdést, de ti le se szartátok”-kal indítottam, aztán jött a „Tényleg azt akarjátok, hogy 20000 hsz-t visszaolvasva kelljen megtalálnom a választ, a helyett, hogy valamelyikőtök röviden megválaszolná?”. Innentől meg már ment minden a maga útján.

Nem kell sok idő és itt is én leszek a legismertebb arc.

...