zenehallgatás: akkor én a kivételnek számítok, mert eleinte külön mp3-lejátszóról, aztán telefonról hallgattam fülessel a zenét. aki közvetlen mellettem ült, az se hallott belőle semmit.

ja, az ilyen "mindenáron leülünk, ha nincs hely akkor is" típusú emberek ellen is találtunk egyszer védekezési módot. mondjuk könnyű helyzetben voltunk, mert volt egy kellemes kis 4-fős, összeszokott társaságunk, egyikünket se kellett félteni, ha hülyeségről volt szó. meg volt egy rendkívüli módon pofátlan nő, aki mindig furakodott, tolakodott, foglalt helyre leült, stb. most is ezt tette, vesztére közénk. no, akkor kezdődött a "mellékes" beszélgetés. ugyebár hallgatózni nagyon nem illik, ezt azért ő is próbálta betartani. nem nagyon sikerült neki, fél perc után már nem tudta, hogy forduljon el, hogy ne lássuk, mennyire ki akar belőle szakadni a röhögés, mi meg szinte nem is mosolyogtunk a saját beszélgetésünkön (poénok minden mondatban 2x, szóviccek, sztorik, papírcsónak-hajtogatás szaloncukor-papírból, stb). többet a közelünkbe se mert jönni