2024. május 2., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Számtech rovat

Zipit Z2 - A linuxos mindenes

QWERTY-s, WiFi-s, 2.8”-es TFT-vel és 312MHz-s processzorral szerelt apró hordozható eszköz, mi ez?

[ ÚJ TESZT ]

A szoftver

A szoftver

Mint már írtam, gyári állapotban a Z2 nem sok mindenre használható, lehet vele zenét hallgatni és MSN-ezni. Mivel én Gtalkot használok, az eszköz ebben a formában számomra haszontalan volt, így a kicsomagolást követő órában már debian linuxot bootolt a rendszer. Pár kép azért álljon itt az eredeti rendszerről is.

A gép 8MB-s beépített memóriáján az alap szoftver még elfért, de egy rendes linux más nem, így egy 2GB-s microSD kártya és egy átalakító segítségét vettem igénybe. A 8 megás partíción maradt a blob bootloader és egy 2.6.29-es kernel, a root filerendszer és a swap partíció a kártyára költözött, melyet ext3-nak formáztam. Kiindulási alapnak a Sidetrack disztribúciót vettem, mely debian alapú, apt csomagkezelőt, X.org grafikus környezetet, GTK+ könyvtárakat és matchbox ablakkezelőt valamint az lpanel-t foglalja magában, a fő eszközünk az aterm terminál. Mivel nincs érintőkijelző, de szeretnénk egeret használni, a keymap.map szerkesztésével és egy apró programmal a D-pad mozgatja a kurzort, és az Options gomb megnyomásával válthatunk a hagyományos D-Pad és egér módok között. Ez egyébként éppen olyan kényelmetlen, mint aminek hangzik. A /etc/keymap.map szerkesztésével még csináltam magyar ékezetes betűket, valamint pótoltam azokat a programozáshoz hasznos karaktereket, amik amúgy nem voltak rajta alapból.


A magyar kiosztás

Mivel magától a linuxunk nem tudja a fényerőt állítani néhány soros scriptekkel és az ebindkeys programmal megoldottam, hogy a hangerő gombok Alt-al a képernyő fényerejét, Ctrl-el pedig a billentyűzet világítását módosítsák, egy másik script figyeli, hogy lehajtom-e a kijelzőt, és ennek megfelelően kapcsolja ki vagy be a világítást, valamint képernyővédőként is funkcionál. Még annyi módosítást megengedtem magamnak, hogy a számomra haszontalan Stop gomb a Wifi-t konfiguráló scriptet indítja a play pedig az aterm-et. Az X indulásakor egy script megpróbál az utolsó ismert Wifi-hez csatlakozni, és sikeres csatlakozás esetén a rendszeridőt is egyből szinkronizálja. Az akku töltöttségéről szintén egy script értesít, és alacsony feszültségnél elkezdi leállítani a rendszert. További kombinációk a Ctrl+Z a taszkok közötti váltás (igen, még ez a nevetségesen gyenge vas is elég a multitaszkhoz), a Ctrl+L a kilépés, a Ctrl+F a teljes kijelző és a Ctrl+D a deszktop megjelenítése.


Böngésszünk! Van ám multitab is!

A környezet már rendben, következzenek a programok! File-kezelőnek egyből felraktam az ’mc’-t, szerkesztőnek pedig a ’nano’-t és az ’emacs’-ot. A levelezést az ’alpine’ oldja meg, IMAP-on csatlakozik a Gmail fiókomhoz. Hogy a gép az eredeti funkcióját se veszítse el, a Gtalk-ot a ’pidgin’-el érem el, böngészni pedig a ’dillo’-val vagy a ’links’-el lehet. Zenehallgatást az ’mpeg123’ és a ’playmp3list’ tesz lehetővé, az ’mplayer’ pedig filmeket, vagy youtube videókat játszik le. Szövegszerkesztésre az ’AbiWord’ és a ’Leafpad’ használható, képeket az ’xzgv’ nyit meg, PDF-et az ’xpdf’. A szórakozásról a Doom klón ’prboom’és a ’freequake’ gondoskodik, valamint további pár apró játék (invaiders, nethack, bomber, chess, etc).


A PC definíciója: fut rajta a Doom. Ez tehát egy PC.

A felsorolásból látszik, hogy a gép sokoldalú, gyakorlatilag mindenre alkalmas. Csak éppen nagyon körülményes. Érintőképernyő hiányában és kényelmetlen egérrel a legegyszerűbb terminálból indítani minden alkalmazást, ezek nagyobbik része amúgy sem grafikus, az X.org előnye ebben az esetben a terminál betűtípusának állíthatóságában rejlik, az alap 40x15 karakteres „felbontás” helyett 63x29 karakteres is kifér.


Ha van mc, mi kell még?

Mivel a 32 mega memória kevés, a 128 megás swap pedig az SD kártyán van, gyakorlatilag folyamatosak a lemezműveletek, ez egyfelől azért lassítja a rendszert, mert a kártya nem egy sebességbajnok, másrészt a processzort is erősen fogja a kártya elérése, így elég sűrűn találkozunk 100%-os CPU terheléssel (a "tálcán" a zöld grafikon a képernyőképeken). A memóriakártyán lévő swap amúgy a kártya gyors elhasználódását vetíti előre, fél év után a 2 gigás Sandisken ennek már megjelentek apró előjelei. Ennek ellenére a gép meglepően stabil, volt, hogy 2 hónapig nem kellett újraindítanom, ekkor amúgy heteken át 0-24-ben pár percenként mérte a kapcsolatom meglétét és sebességét, melyről egy aranyos kis grafikont rajzolt, amivel a közeljövőben szándékozom befáradni az internetszolgáltatómhoz némi asztalborogatás céljából.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Pebble - itt az idő!

    Az okosórának nem önmagában kell okosnak lennie, hanem okosan kell beilleszkednie a mindennapjainkba.

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.