Bontogatás
Az első, ami azonnal szembetűnő volt, a hatalmas doboz. Indokolatlanul nagy dobozban foglal helyet, és tényleg olyan, mintha csak a presztízse, a kiválósága miatt kapna ilyen, nagy dobozkát. Én amúgy is imádom, ha valamit feketére, meg sötétkékre festenek, és megpróbálják beállítani ilyen alvilág elpusztítója szerepbe.
Tudjátok, sötétség, gomolygó kékes műfüst, aztán kilép belőle egy sötét csuklyás alak, akinek senki sem tudja a nevét, meg fosik is tőle mindenki, de azért tudják, hogy ő jó ám, mert kinyír minden gonoszt, csak éppen annyira király, hogy senki sem mer hozzászólni. Kicsit olyan, mintha Vin Diesel kezébe nem sörétest, hanem lézerkardot adtak volna, és a kellékes nem izompólót, meg trikót, hanem csuklyás szerelést nyomott volna a kezébe.
Szóval én szeretem, ha valamit egy kicsit ilyen misztikus felhőbe burkolnak, és bár tisztában vagyok vele, hogy ez a világon semmit sem tesz hozzá (mármint a doboz színe, meg dizájnja) a termék valós értékéhez, használhatóságához, de sokkal izgalmasabbnak találom, nagyobb élvezet bontogatnom is, és ezt fontosnak tartom egy pénzes termék esetében, amiért nem 3 dolcsit fizettem.
Ennek a doboznak az alakja is egyedi, a színe is tök jó, és ráadásként sosem látott dologgal találkoztam: az előlap nem a doboz oldala, az egy darab karton, ami bal oldalt rögzítve van fixen, jobb oldalt pedig két tépőzáras tappancs tartja ott. Felnyitható, és megtekinthető alatta a termék egy műanyagréteg alatt, belül pedig további infókat találunk. Rendkívül ötletes, Kínából még sosem jött semmi, ami ilyen király lett volna. Pedig anno a Newman N2 doboza (képeknél keresd) sem volt kutya.
Kiszedtem az össze-vissza agyonhajtogatott dobozból a belenyomorgatott, atombiztos műanyagházat, majd kiesett a hátuljából egy zacsesz, meg ott lógott a kábel. A zacsiban egy vastag használati utasítás van, matricák, papírok, meg a drivert tartalmazó CD. Utána kihámoztam a mindenféle csomagolásból, meg zacskóból a fejest, és irgalmatlan hosszú kábelét, meg lekaptam a jól megszokott műanyag USB dugó védő izét. Állati jól néz ki, alább vannak a saját képeim, nézzétek meg majd őket.
A műanyag matt fekete és igazán minőségi hatású, strapabírónak tűnik. A párnázata mindenhol extrém puha. A képeken úgy néz ki szerintem (sajátjaimon), mintha valami bőrutánzat lenne, és félig legalább kemény lenne, pedig még az A60-étól is sokkal-sokkal puhább. Ez tényleg olyan, mint egy párna, egészen odavagyok a viselési élménytől. Ettől puhábbra szerintem nem lehet szükség semmilyen körülmények között.
Annak ellenére, hogy ilyen puha, rettentő jól illeszkedik a fejemre, köszönhető ez a tág határok között állítható, számozott pántnak. Nem tudom, hogy így hívják-e azt a részt, ami összefogja a két oldalt. Aki eddig azért nem vett Sades fejhallgatót, mert mindenféle színben játszottak, és maximum teljesen kikapcsolni lehetett a fényt, annak itt az ultimate megoldás.
Ez olyannyira visszavesz ebből a giccsből, hogy alapból csak a fejhallgató kapcsol be, minden egyes bedugás után a világítást nekünk kell a távirányítóján, ami pont az ölembe lóg, ha viselem a fejest. Ennek tetejébe csak egyszínű: a képeken hamisan világos, szemkiverős kéknek kinéző kék. Tévedés, szidjátok érte a telefonomat nyugodtan, ugyanis szolid, megbámulható középkéket ad. A kedvenc színem.
A mikrofonja olyan, mint az A30-é volt, egy nagy gumiban megy az egész, meg ott a végén az érzékelő. Omnidirectional jelzéssel van ellátva a cucc, ami azt jelenti, hogy minden irányba ugyanolyan érzékenységű, azaz a környezetünkből mindenfelől ugyanannyi hangot fog befogni. Meglátjuk. Az USB kábelről mondanom sem kéne, hogy a szokásos módon harisnyázott, merev, combos darab. Jöjjön a lényeg.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
