TFT Monitorok jellemzői
2. TFT Monitorok jellemzői
A TFT monitorok jellemzői gyakran nem egyértelműek. A specifikációkban nem azonos mértékegységben vagy más megnevezéssel szerepelnek az értékek, tehát az összehasonlítás elveszti egyértelműségét.
TFT monitorok főbb jellemzői:
- képméret
- képarány
- (natív) felbontás
- fényerő
- kontrasztarány
- válaszidő
- betekintési szög
- bemenetek
- paneltípus
A képméret és –arány (szabványos keretek között) más és más, nincs bennük különösebb beugrató. A méretet colban, míg az arányt „x:y” értékben adják meg. x jelöli a vízszintes, az y pedig a függőleges egységek számát. Érdemes megjegyezni, hogy minél nagyobb az oldalak közti különbség(szélesebb), annál kisebb az átlóhoz tartozó terület. Szóval egy 22” 5:4 monitor képernyőjének területe nagyobb, mint egy 22” 16:9es példányé.
A TFT monitorok maximális (natív) felbontása jelenti azt a felbontást, amin a kijelző nyújtás nélkül képes megjeleníteni a bemeneti képet, így a kép 1 képpontja a monitoron is 1 képpont helyet foglal. A legélesebb megjelenítés érdekében a TFT monitorokat natív felbontáson érdemes használni. Aránytalan, vagy szimplán előnytelen felbontás esetén előléphet torzulás, ami jelentős képminőség-romlással járhat. Ilyenkor a bemeneti kép egy képpontja egynél több képponton jelenik meg.
A fényerő tisztán és érthetően van megadva a gyártók specifikációiban. Ennek mértékegysége rend szerint cd/m2. Ennek értéke általában 250 cd/m2 és 350cd/m2 közé esik.
A kontrasztarány nagyon változatos. Egyes boltok, webshopok gyakran nem tüntetik fel a forgalmazott monitorok jellemzőinél, hogy a kontrasztaránynak megnevezett érték milyen típusú.
Kétféle értéket adhatnak meg. Statikus és Dinamikus kontrasztarány. Előbbi a valós, dinamikus kontraszt funkció kikapcsolt állapota mellett mért, míg utóbbi a funkció bekapcsolt állapota mellett mért érték. A probléma ott van, hogy az érték típusának megjelölése nélkül társítják ezeket a termékekhez, ami megzavarhatja a vásárlókat, ugyanis a dinamikus mindig magasabb mint a statikus kontrasztérték, tehát az összehasonlítás ugyancsak értelmét veszti. Egy átlagos tudású monitor statikus kontrasztaránya 700:1. Az 1000:1 statikus érték már jónak számít.
Dinamikus kontrasztarány a fényerő és más a megjelenítendő képhez optimalizált beállítások mellett mért érték, melynek nagysága akár 5 000 000 : 1 is lehet. Ha azt mondja az ember, hogy a fele se igaz, akkor még nagyon finoman fejezte ki magát.
A TFT panel válaszideje elsősorban a panel típusa határozza meg. A válaszidő a képpontok kialvási idejét jelenti, amely ha túl magas, akkor kellemetlen jelenség ún. „szellemkép” észlelhető. A TFT monitorok hajnalán komoly és látható problémát jelentett, ám a mai technológia már jelentősen redukálta ennek hatását. Amiről érdemes említést tenni az a panelek közti és a (kontraszthoz hasonló) különböző értékek közti különbségek.
A legtöbb esetben egy ún. g2g(szürke-szürke) érték van megadva, ami nem fedi a gyakorlati használat során mért válaszidőt. Paneltípusok meghatározóan befolyásolják a válaszidő értékét. A nagy arányban használt TN típus remek válaszidővel rendelkezik. A különböző típusok bemutatásánál visszatérek ennek kifejtésére.
Ahogy a válaszidő, úgy a monitorok betekintése szöge is erősen függ a benne használt panel technológiájától. A monitorok betekintési szöge ugyanazon típusú panellal szerelt monitorok között nincs jelentős eltérés. Minél nagyobb egy megjelenítő betekintési szöge, annál nagyobb szögből látható a képe színtorzulás nélkül. A TN paneltípus ebben gyengének mondható. A különböző típusok bemutatásánál visszatérek ennek kifejtésére.
Bemenetek tekintetében a jelnek két fő formája van. Analóg és digitális. Először az analóg nyert tért a monitoroknál, később kapott helyet a digitális jel. Előbbi jellemzően VGA interfészen csatlakozik, utóbbinak pedig sok és egyre több fajtája van.
A két jeltípus között a fő különbség abban van, hogy az analóg jelnek szüksége van a monitor felől digitalizálásra, ami a sebesség és a képminőség rovására mehet.
Digitális jelnek jellemző csatlakozó felülete a DVI, HDMi és a Display port. DVI és HDMi között a fő különbséget a csatlakozó kialakításán kívül az átvitt információ „neme” jelenti. Utóbbi képes hangot is átvinni, míg az előbbi nem. A közvetített videójel egy az egyben ugyan az, ami lehetőséget ad a (ha a hangot nem vesszük bele) veszteség nélküli átalakításra.
A display port nem régiben mutatkozott be, digitális interfészeknél általában a kábel maximális távolsága és a jel formátumában van különbség. A megjelenő termékek esetében egyre inkább azt figyelhetjük meg, hogy mint monitor fronton, úgy videókártya fronton is a Displayport nyer teret a HDMivel szemben.
Ezért ha egy monitoron nincs HDMi, de van DVI és nem szeretnénk hangot közvetíteni a monitor felé, akkor a HDMi meglétét kihúzhatjuk a választási szempontok közül.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
