Erősítő

Sokféle erősítő létezik, itt a hangfrekvenciás erősítőkről van szó.

Itt a kis jelszintű forrásjelet külső energia bevitele révén felerősítjük megfelelő szintű és teljesítményű hangjellé. Ez a jel átlagosan 20 Hz-től 20 kHz-ig tart, ezt az állandóan változó amplitúdójú jelet erősítünk fel.

Ebből adódik, hogy a bemeneti jel és a kimeneti jel, amit a hangsugárzókra továbbítunk, nem egyenáramú, hanem váltakozó. De itt nem állandó görbe van, hanem szinte tejesen véletlenszerű.
Ebből adódik, hogy hangsugárzóknál, ill. erősítőknél nem ellenállásokról, hanem impedanciáról beszélünk.

Működés közben egy 8 ohmos hangsugárzó elég nagy tartományban változtatja az ellenállását. A mai erősítők többsége egészséges keretek közt nem igazán érzékeny a hangdobozok impedanciájára.

Általában a bemeneti jel néhány 100 mV, általában maximálisan 1V környéki, de egy lemezlejátszó jelszintje 2-5 mV is lehet... Ebből adódik, hogy a lemezlejátszót más bemenetre kell kötni.

A különböző források és jelszintek kezelése miatt szükség van egy ezen jeleket kezelő egységre, ez az előerősítő. Legtöbbször ebben kap helyet a bemenet-fokozat is. A bejövő jelet nagy impedanciájú ellenállással zárják le az erősítőben, ezáltal csökkentik a terhelést a forrás felé. Ez több kilo-ohm.

Minél kevesebb alkatrész van ezen jel útjában, annál jobb, lineárisabb a jelátvitel, ami nagyon fontos, mert kis jelszint miatt a torzítás nekünk nagyon nem a barátunk.
Ezt követi a feszültségerősítés, de még itt nincs meg a hangszóró meghajtására alkalmas jel, ezt végfokozattal érjük el.

Ezen felül szükség lesz egy külső energia bevitelre, adott témakörünkben ezt a lakás táphálózatából nyerjük.

Egy erősítő megépítése nagy szakmai tudást igényel, ha alapokról építkezünk.
Nem utolsó sorban a kapott hang sem mindegy.

Mennyire sikerül jó tápellátást biztosítani, mennyire tudjuk a jel útját leegyszerűsíteni, minél minőségibb anyagok felhasználása-kiválasztása, jó szűrés beépítése... Mind-mind meghatározó tényező.

Vegyünk egy mai sztereó erősítőt:

Itt látjuk, hogy van bemenetünk, ami RCA aljzat, és van kimenetünk a hangsugárzók felé, ami csavarós kábel befogós. Tehát itt egybe van építve az összes erősítő fokozat.

A mai erősítők sokszor tartalmaznak DAC-ot (, egy olyan egységet, amely a digitális jelfolyamot, analóggá alakítja át). Mint a fenti képen is látható, (csak egy picit a felirat vége lemaradt,) ezt „digital in”-nel szokás jelölni. Lehetőség van toslink (optikai), illetve koax összekötésre is, itt az erősítő dekódolja a hangot.

A lenti képen is látszik, hogy két csatornás bemenetek vannak, próbálják a gyártók az LP lejátszók bemenetét külön tenni, hogy véletlen se kössünk oda mást.

A lenti képen már van egy-két fura csatlakozó is, ami már előtérbe hozza a készülék más körű felhasználását is. Van rajta egy pre out kimenet, ami a házimozi erősítőkhöz hasonlóan lehetővé teszi, hogy végfokot kössünk rá. Mi is a végfok? Erre nemsokára visszatérünk.

A lényege ennek a kimenetnek, hogy változó intenzitású jelet bocsát ki, amit az erősítőnkkel tudunk vezérelni... Itt tulajdonképp előfokként üzemel, mert kimarad a teljesítményerősítés.

A következő csatlakozó a power amp (szokás direct, main in felirattal is jelölni).

Ide az előfokot kell kötni, pl. egy házimozi előfokot, vagy olyan „hm” vasat, amelynek van preout kimenete és szeretnénk a front sugárzókat egy sztereó erősítővel meghajtani, ezáltal javítani a hangzáson.

Itt a hangláncunk így épül fel:
Forrás - Erősítő - Hangsugárzó

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!