A BIOS bemutatása
Mikor először sikerült életre keltenem a gépet, rögtön meg akartam nézni a BIOS-át is. De rá kellett jönnöm, hogy ez a laptop azon gépek családjába tartozik, amelyeknek még nincs "beépített" kezelőfelülete, ami például a DEL vagy az F10 billentyű leütésére előjön. Vajon mi lehet a megoldás? Rémlett, hogy az egyik régi, 486-os gépemnél ugyanez volt a helyzet és szükség volt hozzá egy külön lemezre, amin a BIOS konfigurációs szoftvere volt. Nosza, menjünk fel a netre és keresgéljünk! Kis idő múlva ráakadtam a megoldásra, ami a Reference Disk-et jelentette. Letöltöttem a lemezképét, kiírtam floppy-ra, majd ezzel a lemezzel bootoltattam be a gépet. A laptop bekapcsolása és némi lemezes meghajtó-kattogás után ez a kép tárult elém:
Lázasan nyomtam az ENTER-t, majd néhány pillanat múlva megjelent a főmenü.
Mint láthatjátok, hat menüpont áll rendelkezésünkre, melyek a következők:
1. Backup the Reference Diskette: a Reference Disk-ről készíthetünk egy másolatot másik hajlékonylemezre.
2. Set configuration:
A Set configuration-ra menve rögtön még egy menüt kapunk.
2.1: View configuration: Megnézhetjük a számítógép beállításait, de nem módosíthatjuk azokat.
2.2: Set configuration: Ennél ugyanolyan képet kapunk, mint a View configuration-nál, csak itt tudjuk módosítani az Expanded Memory méretét (0-1280 KB), le tudjuk tiltani a floppy-meghajtót, meg tudjuk változtatni a soros port (SERIAL_1 vagy SERIAL_2) és a párhuzamos port számát (PARALLEL_1, PARALLEL_2, PARALLEL_3, Disabled) vagy ki is kapcsolhatjuk azokat. Érdekesség, hogy a merevlemez adatait nem tudjuk szerkeszteni, mert ezt a gép automatikusan konfigurálja be.
2.3: Backup configuration: Itt elmenthetjük a BIOS beállításait a Reference Disk-re vagy egy másik hajlékonylemezre.
2.4: Restore configuration: A korábban, hajlékonylemezre lementett BIOS-beállítások visszaállítása.
2.5: Run automatic configuration: Ha megváltoztatjuk a számítógép hardverfelépítését (pl. másik merevlemezt rakunk a gépbe, mint ahogy én is tettem), akkor újra kell konfigurálni a BIOS-t. Ez a menüpont pontosan erre szolgál és én is ezzel tudtam a Hitachi-t működésre bírni.
3. Set features menu:
Ez a rész talán a legérdekesebb a Reference Disk-en, ugyanis rengeteg dolgot állíthatunk be a segítségével. A menü két oldalból áll, amik között az F8 és az F7 gombokkal váltogathatunk.
Az első oldalon ezeket állíthatjuk:
Dátum- és időbeállítások:
- Current date: az aktuális dátum megadása (hh:nn:éééé)
- Current time: az aktuális idő megadása (ó:p:mp)
Billentyűzettel kapcsolatos beállítások:
- Speed: Folyamatosan nyomva tartott billentyűnél milyen gyorsan írja a gép a karaktereket: lassú, közepes, gyors.
- Click: Minden egyes billentyűlenyomásnál egy halk kattanás-hangot ad a PC-Speaker.
Hang-beállítások:
- System audio: a PC-Speaker be- és kikapcsolása.
- Low battery alarm: A gép csipogással jelez, ha az akkumulátor töltöttsége eléri a kritikus szintet.
A második oldalon további érdekességeket találunk.
Automatikus lekapcsolási beállítások:
- Display off after: 1 és 20 perc között szabályozhatjuk, hogy mennyi idő múlva kapcsoljon ki a laptop kijelzője. Ha nullát írunk be, akkor egyáltalán nem kapcsol le.
- Hard disk off after: 1 és 15 perc között tudjuk megadni, hogy a HDD mikor álljon le. Itt szintén érvényes, hogy nulla megadásánál egyáltalán nem kapcsol ki a merevlemez.
- System power off after: segítségével 1 és 20 perc között állíthatjuk a hibernáció megkezdésének idejét..
Kijelző beállításai:
- LCD display mode: Megadhatjuk, hogy milyen megjelenítési módot használjon a kijelző. Négyfajta mód áll rendelkezésünkre: LCD Color, LCD Color Reversed, LCD Mono, LCD Mono Reversed.
- Display device: ez a gép még nem volt arra alkalmas, hogy külső monitor csatlakoztatásánál/leválasztásánál automatikusan váltogasson külső monitor/belső kijelző között, így itt kell megadnunk, hogy a D-Sub-kimenetet, vagy a belső kijelzőt szeretnénk-e használni.
Sebességek kiválasztása:
Az állapotjelzők mellett, balra van egy kék színű kapcsoló, A és M kapcsolóállásokkal. Ehhez a kapcsolóhoz adhatjuk meg az értékeket.
- Auto: Megadhatjuk, hogy a sebesség nagy teljesítményhez vagy hosszú akku-üzemidőhöz legyen-e automatikusan állítva (A kapcsolóállás).
- Manual: Itt beállíthatjuk, hogy milyen állandó teljesítményen menjen a proci. Ezt 5 MHz-től 20 MHz-ig szabályozhatjuk (M kapcsolóállás).
Soros/párhuzamos port tápellátásának be-kikapcsolása:
- Onboard Parallel power: ki- és bekapcsolhatjuk a párhuzamos portot.
- Onboard Serial power: a soros portot kapcsolhatjuk ki és be.
Visszalépvén a Reference Disk főmenüjébe felfedezhetjük, hogy az IBM mérnökei gondoltak gépünk biztonságára is, ugyanis a negyedik menüpontban megadhatunk egy indításkor begépelendő jelszót.
4. Set password and network server mode:
4.1: Set power-on password: megadhatunk egy olyan jelszót, amit a gép bekapcsolásakor be kell gépelni.
4.2: Change power-on password: a megadott jelszavunkat változtathatjuk meg.
4.3: Remove power-on password: törölhetjük a megadott jelszót. Természetesen ehhez szükség van a jelenlegi jelszóra is.
4.4: Set network server mode: ezt nem próbáltam ki, de annyit sikerült megtudnom, hogy ilyenkor a gép hálózati szerverként üzemeltethető és a billentyűzet is letiltásra kerül, ha merevlemezről bootol a gép (valószínűleg azért, hogy senki ne piszkálhasson hozzá, amíg szerveri feladatokat lát el a laptop).
Az ötös pontban lehetőség nyílik gépünk részletes letesztelésére.
5. Test the computer:
Ha a főmenüben a Számítógép tesztelése (Test the computer) menüpontra megyünk, akkor letesztelhetjük a következőket: processzor, koprocesszor, memória, hajlékonylemezes meghajtó, merevlemez, kijelző, alvó mód, állapotjelző ikonok, billentyűzet, külső (D-Sub-ra kötött) megjelenítő.
6. Display revision levels:
Itt sem fogad minket semmilyen menü, csak néhány adat, például a BIOS kiadásának idejéről (az én gépem BIOS-a például 1991.02.27-én készült) és a kiadás számáról.
HDD-kapacitás felturbózása
A merevlemezzel kapcsolatban rögtön felmerült egy újabb probléma, ami a gép öreg mivoltára vezethető vissza: a BIOS 200 MB-osnak kezelte a 1,8 GB-os HDD-t. Ez bizony nem jó így, sürgősen megoldást kell keresnem! Először BIOS-frissítés után kutakodtam az interneten, de sajnos még nyomát sem találtam egy újabb kiadásnak. Így ezt el is vetettem és más utat kezdtem keresni. Egy öreg gépekkel foglalkozó fórumon meg is találtam a Fujitsu Disk Manager-t, amiben van egy Dynamic Drive Overlay (a továbbiakban csak DDO néven fogok hivatkozni rá) nevű funkció, direkt az ilyen problémák kiküszöbölésére. Hogy mi is ez? Egy olyan speciális kezelőszoftver, ami a boot-szektorba írja be magát és lehetővé teszi az operációs rendszernek, hogy a BIOS-limit ellenére is ki tudja használni a lemez teljes kapacitását.
Itt már most figyelmeztetek mindenkit, aki szeretné használni ezt a szoftvert: a program bizonyos funkciói örökre és visszafordíthatatlanul törölnek minden adatot a merevlemezről, ezért mindenki a saját felelősségére használja azokat!
Leszedtem a program bootolható lemezképét, rávarázsoltam egy floppy-ra és elindítottam vele a gépet. Ez a kép fogadott:
Rögtön megörültem, hogy a kevés memória ellenére is elindul a masinán.
Miután betöltődött, megjelentek a licensz-információk, ahol csak egy ENTER-t kellett nyomnom.
Első lépésben beléptem az Advanced Options > Maintenance Options > Utilities > Low Level Format menüpontba.
Itt a program megkérdezi, hogy biztosak vagyunk-e a dolgunkban, ugyanis ha a YES-re megyünk, akkor bizony minden adatunk örökre elvész! Nekem nem volt semmi vesztenivalóm, így nyugodtan nyomtam egy Entert.
A jóváhagyás után elkezdődik a Low Level Format folyamata.
Ez, a merevlemez kapacitásától függően akár órákig is eltarthat, bár nálam körülbelül három perc alatt végzett.
Következő dolgom az volt, hogy visszamentem a Maintenance Options menübe, majd rányomtam a Dynamic Drive Overlay menüre.
A DDO boot-szektorba való beírása csak pár pillanatot vett igénybe.
Utoljára még megcsodáltam merevlemezes meghajtóm adatait (Advanced Options > Maintenance Options > Display Drive Information).
Ha teljesen visszamegyünk a főmenübe és kiválasztjuk a legutolsó menüpontot (Exit Disk Manager), akkor a Disk Manager még elvégzi az utolsó simításokat, majd újra lehet indítani a gépet.
Ha mindent jól csináltunk, akkor a felsőhöz megfelelő képnek kell megjelennie, közvetlenül az újraindítás után. Ekkor rögtön kéri is a gép a feltelepítendő operációs rendszer első telepítőlemezét. Én az MS-DOS 6.22-es verzióját használtam.
A DOS-telepítő ajánlatát elfogadva újraindítottam masinámat.
[P:C]
[Nagyobb változat]
[/P
Mikor a felső képen látható karakterek megjelentek a kijelzőn, fellélegezhettem: teljesen kész minden!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
