How It Happened

Így történt. Így halt meg a Batman. Ez volt a központi jelmondata a reklámkampánynak, ironikus módon előrevetítve a játék PC-s verziójának haláltusáját. Ha viszont sikerül elvonatkoztatni ettől a fiaskótól, egy hihetetlen méretű és összetettségű játékot kapunk, kiforrott játékmenettel, ami a sztorimód mellett is tartalmaz tonnányi tartalmat, a korábbi játékokból ismert lopakodós, verekedős kihívások egyszemélyes és dual play módban játszható verzióitól egészen a batmobile-hoz köthető versenypályákig, amik ráadásul a sztoriban is felhasználható fejlesztési pontokat is adnak ebben a játékban. Itt külön kitérnék arra, hogy a DLC-ként letölthető további batmobile variánsok (úgy mint az 1966-os sorozat, vagy a Tim Burton-féle film autói, a Dark Knight vagy épp a jövőre megjelenő Batman v Superman filmek járgányai) is különböző pályákat kaptak sajátos dizájnnal és zenékkel.

Mindent összevetve az aránytalanságokkal együtt is fantasztikus élmény volt az a 35-40 óra, ami a sztoriszál és mellékküldetések teljesítéséhez kellett, de azt az időt sem sajnálom, amit a kihívások csillagjaink a gyűjtögetésével töltöttem el. Külön öröm, hogy a játék alig tartalmaz töltőképernyőt, a pályarészek betöltése ügyesen el lett rejtve a játékos elől pl. liftek használatával.

Én úgy érzem, az Arkham sorozat ha nem is méltóképpen, de végül pozitívan búcsúzott el a játékosoktól, sikerült egy olyan kerek, önállóan működő univerzumot kreálni Batman köré, ami a videojátékok világában csak a legnagyobbak érdeme. Ehhez persze kellett a Rocksteady szaktudása és alázatos hozzáállása a témához, a remek ötleteik még jobb implementálása a különböző játékokba és nem utolsó sorban a szinkronszínészek felejthetetlen munkája. Jelenleg nem tudni, hogy a Warner mit tervez Batmannel vagy a DC univerzummal, de remélem, hogy a Rocksteady sem szakad el nagyon ebből a közegből és a kiadó sem hagyja veszni azt a presztízst, amit az elmúlt 7 évben Batmannel felépítettek.