Tesztkonfigurációk
Most pedig lássuk a teszt három fő kategóriájához használt tesztkonfigurációkat! Igyekeztem a lehetőségekhez mérten a legerősebb gépeket összerakni, hogy minimalizáljam a processzorlimit jelenségét, ugyanakkor életszerű határok között akartam maradni, vagyis olyan gépeket raktam össze, amiket reálisan kaphattak maguk alá a cikkben szereplő kártyák.
Retro tesztkonfiguráció
A Retro tesztgép összeállításánál a legfontosabb szempont az volt, hogy 3.3V-os AGP foglalattal rendelkezzen a régebbi kártyák számára. Intel fronton a legutolsó generáció, mely ezt a régi AGP szabványt támogatta, a Socket 370-es, Tualatin alapú Pentium III volt, így erre a platformra építkeztem. Beszereztem a legerősebb (1400 MHz-es) processzort ebből a szériából, alaplapnak pedig a népszerű és megbízható ASUS TUSL2-C modellt választottam.
Alaplap: ASUS TUSL2-C
CPU: Intel Pentium III 1.4 GHz (Tualatin)
RAM: 256 MB (2x128 MB) 133 MHz SDR
Hűtő: Titan
Táp: FSP 300W
Op. rendszer: Windows Millenium Edition
AGP-s tesztkonfiguráció
Biztos megjegyzik majd páran a kommentekben, hogy ennél erősebb AGP-s gépet is össze lehetne rakni, de olyan konfigot igyekeztem összehozni, ami reális, korhű, és amit valóban kaphattak maguk alá ezek a kártyák megjelenésükkor. Az ennél újabb AGP-s alaplapok már többnyire hybrid, mókolt, nem hivatalos, kompromisszumokkal teli megoldások, márpedig a 15 csúcskártyás cikkben szereplő rossz emlékű ASRock lap után ilyet még egyszer nem akartam.
A másik indokom a korhű gépre az volt, hogy aki a P4-es korszak után vett felsőkategóriás AGP-s kártyát (gondolok itt a legerősebb GeForce 7-es NVIDIA kártyákra, vagy a dx10-es Radeonokra), az jó eséllyel pont azért maradt a régebbi platformon, mert nem akarta lecserélni jól bevált alaplapját és processzorát. Ebből következik, hogy a csúcs AGP-s kártyák valószínűleg nem többmagos processzorral rendelkező AGP-s gépekbe kerültek, hiszen a fentebb említett hybrid megoldásokat pont ellenkező okokból vették: egy régebbi, de jól bevált AGP-s VGA kártya megtartása miatt. A cél tehát az életszerűség volt, melyre véleményem szerint ez a P4-es konfiguráció pont megfelel.
Alaplap: ABIT IC7
CPU: Intel Pentium 4 3.4 GHz (Prescott)
RAM: 2 GB (2x1 GB) G-Skill DDR-400 (Dual Channel)
Hűtő: Zalman Fatal1ty FS-C77
Táp: Chieftec 450W
Op. rendszer: Windows XP
PCIE-s tesztkonfiguráció
A PCI Express-es tesztgép összeállításánál nem voltam hajlandó kompromisszumot kötni a sebesség terén, hiszen nem engedhettem meg, hogy a teszt legerősebb kártyái állandóan processzorlimitbe ütközzenek. Ennek megfelelően egy viszonylag erős Core i7-es rendszert dobtam össze. Persze lehetett volna még erősebb processzort venni bele, de az anyagi lehetőségeim végesek. A sebességhátrányt egy kis tuninggal ellensúlyoztam, amihez kiváló partner volt a csúcs ASUS alaplap. Sajnos a HSI chipes kártyák (tehát a PCIE-s FX-ek, és az NV45 magra épülő 6800 GT és Ultra) nem működtek megfelelően ebben a gépben, és a Gigabyte 3D1-XL, valamint az ASUS GeForce 7800 GT Dual kártyája sem volt hajlandó két GPU-s módban üzemelni, ezért kimaradtak a tesztből.
Alaplap: ASUS Rampage III Extreme
CPU: Intel Core i7-960 @ 4 GHz
RAM: 6 GB (3x2 GB) Corsair XMS DDR3-1600 (Triple Channel)
Hűtő: Noctua NH-C12P SE14
Táp: Cooler Master Silent Pro Gold 600W
Op. rendszer: Windows 7
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
