Külső, portok, összeszerelés

A notebookot az Asus feketének hirdeti, sokszor inkább tűnik sötét barnának, vagy sötétszürkének, mint a klasszikus értelembe vett, stealth feketének, mint ahogy arra a sajtóképek alapján számítottam.
Ennek ellenére meglehetősen szívdöglesztő, ennél jobban már csak a Dell XPS széria matt, homokfújt alumínium színétől indulok be.

Maga a notebook elképesztően vékony, egy átlagos pendrive vastagabb nála. A készüléktest a legvastagabb pontján is csak 12 milliméter, mind a négy sarkon kellemesen lekerekített, a gépház enyhén ék alakú, tehát hátul vastagabb, mint elöl, igaz ez a vékonyodás koránt sem annyira markáns, mint egy Macbook Air esetében.
A notebook tetején a jellegzetes körkörösen forgácsolt alumínium megmunkálás összetéveszthetetlenül jelzi, hogy egy Asusszal van dolgunk, amire markánsan ráerősít a készülék közepén elhelyezett, fényes, csillogó ASUS felirat.

Meg kell hagyni, meglehetősen vonzó az összhatás, egész addig, amíg meg nem érinti valaki, mert sajnos egy igazi ujjlenyomat-mágnes.
A készülék alja szerencsére szintén teljes egészében fémből van, igaz itt egy sima homokfújt felületről beszélünk, ami jóval mattabb, kevésbé gyűjti az ujjlenyomatokat, viszont cserébe nyilván nem olyan látványos.

A gép tapintása azonnali és megkérdőjelezhetetlen minőségérzetet kelt az emberben. A hideg, rideg alumínium megmunkálása, és összeszerelése tökéletes. Sehol egy illesztési hiba, sehol egy nyöszörgés, egy vetemedés. Csak a századmilliméter pontossággal megmunkált elemek tökéletes összhangja.

A minőségérzet tovább fokozódik, amikor az ember felnyitja a készüléket. A zsanérok tökéletesen ki vannak egyensúlyozva, a készülék egy kézzel is nyitható, mégis a monitort tökéletesen, mereven, rázkódás nélkül megtartják bármilyen pozícióban. A készülék kinyitásával nekem két problémám szokott lenni. Az egyik, hogy nincs kialakítva nyitó pont a fedélen, így mindig egy kicsit trükkös kinyitni a készüléket, nehéz pont a kijelző peremét megfogni. A másik, hogy amint kellően kinyitottuk a fedelet, az befordul a készülékház alá, ezáltal megemelve azt.

Ez két dogot von maga után. Egyfelől maga a monitor sarka válik támasztó ponttá, ami nekem már alapból nem szimpatikus, másfelől a gépház alján található hátsó gumi harangok elemelkednek az asztal síkjáról, az a két kis műanyag pöcök - ami a monitor hátulján átveszi a támaszték szerepét - pedig túl kemény ehhez a feladathoz, így a notebook nyitott állapotban nem áll olyan stabilan a helyén, mint csukott állapotban. Emiatt hajlamos elcsúszkálni kicsit, ami – mondanom sem kell – nem túl jó.

Nem igazán tudom, hogy mi oka lehetett az Asusnak ilyenre tervezni a gépet, de ha tippelnem kell, azt mondanám, köze lehet az aktív hűtésű modellek légáramlásához. Vagy talán csak így akarták még stabilabbá tenni a monitort, bár a zsanérok olyan remek munkát végeznek, hogy erre szerintem egyáltalán nem lenne szükség.

A készülék lapos, szigetes kialakítású billentyűzetet kapott, meglehetősen rövid billentyűúttal. Ennek ellenére a visszajelzés korrekt, pár óra gépelés után kellően megszokható, ha meg nem is szereti az ember, teljesen korrektül használható, különösebb kompromisszumok nélkül.
Nyilván ennek a fajta vékonyságnak itt fizeti meg az ember az árát, ennek ellenére azt kell mondjam, hogy még így is nagyságrendekkel jobb érzés ezen gépelni, mint példának okáért az új MacBookon.
Szerencsére a billentyűzeten nyomát sem találjuk semmiféle flexibilitásnak, nyüszögésnek, vetemedésnek.

Két említésre méltó gyengeséget vélek felfedezni a billentyűzeten, de ezek is inkább rossz tervezési irányelvek, semmint komoly hibák. Az egyik, hogy a ki-be kapcsoló gomb szervesen integrálódik a billentyűzetbe, nem különül el kellőképpen. Lényegében a Backspace fölött, és a Delete gomb mellé helyezték, ennek hála futottam már rá arra, hogy véletlenül arra csaptam rá, és emiatt a gép alvó állapotba tette magát.

A másik említésre méltó átgondolatlanság, az a navigációs billentyűk (jobbra, balra, fel, le nyíl) túl apró mivolta. Alapvetően nem tragédia, de jobb lett volna, ha nagyobbra húzza őket az Asus.

Van még egy dolog, ami némileg elszomorít, de hibának nem róható fel, lévén már a vásárlás pillanatában tudtam, hogy ezzel kell majd együtt élnem. Ez pedig a billentyűzet világítás hiánya. Sajnos még opcionálisan, felár ellenében sem kérhető billentyűzet-világítás. Mivel tudok 10 ujjal gépelni, úgy véltem nem okoz majd túl nagy gondot, utóbb azonban be kellett látnom, sokkal szerencsésebb lett volna egy világítós billentyűzet. Főleg, miután már asztali gépen is már vagy 8 éve világítós billentyűzeteket használok. (Logitech G15, G510s)
Szóval igen, jobb lett volna, ha van világítás, de hát nincs, és ezt már akkor tudtam, mielőtt megvettem a notebookot, így nem igazán lenne fair dolog emiatt panaszkodni.

A billentyűzet alatt korrekt méretű touchpad, minőségi kialakítás, és korrekt használhatóság jellemzi, ámbátor szoftveres oldalon még lehetne mit csiszolni rajta, néha-néha előfordul, hogy egy-egy érintéses klikket nem akar azonnal regisztrálni. Fura ez azért, mert a touchpaddel már a 13 éves gépemen sem volt semmi baj. Még egy iparág, ami visszafelé fejlődik. Annyit viszont a touchpad javára kell írni, hogy egy rakás új gesztust kezel, megkönnyítve ezzel a mindennapi használatot. Ennek hála elmondható, hogy a magam részéről alapvetően meg vagyok elégedve a touchpaddel.

Ami a portokat illet, szemből nézve bal oldalt 2 darab USB 3-as port található, és egy teljes mértékű SD kártyaolvasó. Bár ez általános a notebookoknál, a magam részéről ennek nem igazán örülök, idejét sem tudom, hogy mikor használtam utoljára SD kártyát, de alsó hangon 5 éve már csak micro SD-t használok. Nyilván az átalakítás megoldható, ugyanakkor a gépbe helyezett SD markánsan kilóg a készülékházból, tehát a háttértár konstans bővítésére nem alkalmas.
Jobb oldalt a tápcsatlakozó, egy USB port, egy kombó fejhallgató/mikrofon csatlakozó, egy display port található, és 2 LED, az egyik egy töltés visszajelző, a másik a HDD indikátor.

A gépház alján, kétoldalt találhatóak a hangszóró nyílások, melyek apró, végtelenül pici, finom furatok alkotnak. Alig észrevehető, nagyon finom megmunkálás jellemzi őket. A notebook egy diszkrét kis „Audio by ICEpower Bang & Olufsen” logóval hirdeti, hogy a tervezők a hangzásra is próbáltak figyelni. És igaz, ami igaz, a doboz hangzáskép messze áll a Zenbooktól. Csodára persze nem kell számítani, nem ez az eszköz fogja letépni a fejünket, ugyanakkor a maximális hangerő nagyon rendben van, a hangzáskép meghökkentően tiszta, nagyon szépek a közép és magas tartományban megszólaló hangok, és a kategóriától szokatlanul még némi mély hangzást is fellelhetünk zenelejátszás közben, igaz ez utóbbit csak nyomokban.

Alapvetően azt kell mondjam, bár nem ezen fogom a házibulik zenei aláfestését adni, a Bang & Olufsen hangszórók messze felülmúlták az előzetes várakozásomat.

A készüléktest alján ezt leszámítva az égvilágon semmi mást nem találunk, szerencsére még csak szellőzőnyílásokat sem, hiszen a gép legnagyobb erénye, hogy teljesen passzív hűtésű, se ventilátor, se egyéb mozgó alkatrész nem található benne.

Természetesen a gépház hátulján sem találni semmilyen portot, de ez a kijelző nyílásmechanizmusát figyelembe véve nem is csoda.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!