Entertain me!

Rendben, próbáljunk meg szörfözni egy kicsit az internet feneketlen bugyrainak vérhabos hullámain. Ezt még csak véletlen sem próbáltam meg a Pocket Internet Explorerrel. Kemény csóka vagyok, otthon nincs tűzfal a laposon, mégis DMZ-be raktam, de ez már nekem is sok. Inkább régi kedvencemet, a már több telefonomon is vendégeskedő Opera Minit hívtam segítségül.

Nos, elég érdekes úgy böngészni bármit is, hogy a Pocket PC a dokkolóban áll, hiszen a PC internet -hozzáférését használja az USB porton keresztül. Nem kényelmes, de legalább van valami diszkrét bája, mint a teljesen értelmetlen, de kicsi és kedves (ez most mehet a szótárba a cuki meghatározásaként) dolgoknak általában. A böngészés maga a mobil oldalakon kényelmes, mai szemmel sem vészesen lassú, a normál oldalak megjelenítése is elfogadható.

A YouTube az felejtős. Legalábbis én nem voltam hajlandó megoldást keresni, megnyitottam a mobil oldalt, rákattintottam pár véletlenszerűen kiválasztott videóra, de rendre a fenti képek fogadtak. Ez van, mivel a CF aljzatba illeszthető Wi-Fi modul nélkül amúgy se lehet vele PC-től elszakadva netezni, a kérdést nem erőltettem tovább.

Van Messenger is, működik, de a kötöttség miatt szintén nem sok értelme van szegénynek.

Én főleg MP3 lejátszására használom a kis MyPalt, amihez a Media Player is tökéletesen megfelel számomra. Egyfelől az 512 MB-os CF kártyára amúgy se lehet túl sok anyagot elhelyezni, másfelől nem szeretek rengeteg számot, albumot, előadót keverni. Nem tartozok azok közé, akik letöltenek 3 megatonna zenét, aztán a nagy részüket meg se hallgatják soha. Egész albumokat hallgatok végig, többször is, tudom, maradi dolog. Kicsit olyan, mint amikor még nem ömlött a tengernyi anyag az ölünkbe, és bizony rommá hallgattuk a magnót, majd a CD-t is. Minden esetre az a két-három album, ami van, kitart egy hétig, munkába menet szépen végighallgatható.

A hangzásról mélyreható véleményt nem tudok nyilvánítani, mert most csak egy Beats by Dr. Tré Dre "agybadugós" fülesem van, ami mindenből basszussal telített, cicergéssel tarkított, rendes közepek nélküli rémálmot csinál. A hang feldolgozása, lejátszása 16 biten történik, ami nem - a mai alaplapokban is minimumnak számító - marketingszagú 24 bit/96 kHz, de ennek ellenére semmi szégyenkeznivalója nincs. Amúgy is, MP3, busz, zaj, kis füles, nem fogunk belehalni, ha nem olyan pajkos az a zongora...

Hangosnak elég hangos, itt még nem volt mindenféle egészségmegóvó korlátozás, de a hangerő állítása mókás. A rendszer hangerőállítása logaritmikus, ráadásul nagy lépésekkel, így az csak egy irányadónak használható. Finoman a Media Playerben kell beállítani, de ott csak akkor változtat, ha már felengedtem a csúszkát.

Van még képmegjelenítő is, mely akár diavetítést is képes csiholni képeinkből. Eme brutális, letaglózó feature után nehéz lesz bármi újat mutatni, de kísérletet teszek rá, jöhetnek a játékok.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!