AMD K10/K10.5 túlhajtási útmutató

Számtalan tévhit és félreértés kering az AMD processzor alapú rendszerek túlhajtásával kapcsolatban. Ezen írás keretein belül szeretnék tiszta vizet önteni pár pohárba és egyben kissé leegyszerűsítve ötletekkel és tanácsokkal szolgálni a kezdő és vállalkozó szellemű egyéneknek.

A most következő írásban jó pár év (leginkább saját) tapasztalatait próbálom meg összegezni. Ez azt is jelenti, hogy ami most következik, az nem szentírás megdönthetetlen bizonyítékokkal.

A sikeres tuninghoz elengedhetetlen összetevők: szerencse, türelem, tájékozottság, kellő körültekintés, és még egy kis szerencse meg türelem. Ja, és a megfelelőn összeválogatott alkatrészek.

Sose feledjük, hogy két, megahertzre pontosan ugyanúgy tuningolható processzor nem létezik.

Az FSB-ügy

Az első Athlon64 megjelenése óta (~2003) a klasszikus értelemben vett Front Side Bus (FSB) mint olyan megszűnt létezni az AMD-s vonalon. Ezt megelőzően (és az Intel alapú rendszereknél egészen a Core i7-ig bezárólag) az FSB főszerepe a processzor és a memóriavezérlőt is tartalmazó alaplapon található északi-híd (North Bridge vagy NB) összekötése volt. Tehát ha a processzor hozzá akart férni a rendszermemóriához (RAM), akkor ahhoz minden esetben az FSB-->NB-->RAM vonalat kellett megtennie. Ez egy viszonylag hosszú út volt, aminek eredményeképpen jókora idő veszett kárba. A késleltetése magas volt és a sávszélességet is befolyásolta az FSB órajele.

Az AMD a K8 tervezésénél úgy döntött, hogy az x86-os processzorgyártók között elsőként a gyakorlatban is megvalósítja a CPU-ba integrált memóriavezérlőt (IMC). Így gyakorlatilag az addigi alaplapok északi-hídjában található memóriavezérlő átkerült a CPU-t tartalmazó szilícium lapkába. Ezzel egy huszárvágással kiiktatta az FSB-t, aminek eredményeképpen a memória hozzáférés sebessége jelentősen javult. A késleltetés csökkent, a sávszélesség pedig nőtt. Hogy ez tuning szempontjából miért volt jó? Tovább nem kellett az FSB-vel bajlódni, hiszen az a továbbiakban már egyáltalán nem befolyásolta a memória hozzáférés sebességét.

Az alaplapi északi-hídban a memóriavezérlő kiollózása után még maradtak különböző létfontosságú egységek: AGP, PCI Express vezérlő, videóvezérlő (IGP/GPU), stb. Illetve a déli-hídról se feledkezzünk meg, ami az USB, hang, PCI, PATA, SATA, stb. vezérlésekért felelős. Kellett valami, ami kellően rugalmas és az FSB-t helyettesítve összeköti a chipkészletet és a processzort, ezzel megvalósítva a nélkülözhetetlen CPU<-->chipkészlet kommunikációt. Így született meg és vette át a Front Side Bus szerepét a HyperTransport busz. A jelenleg használt használt HyperTransport 3.0 busz 16 bites kétirányú (full duplex), azaz 16 bit fel és 16 bit le, valamint DDR (Double Data Rate), így egy órajelciklus alatt egyidejűleg két átvitelt képes végrehajtani. Ez azt jelenti hogy egy 2000MHz-es valós órajelű HT busz 4000 MT/s (megatransfer per secundum) átvitelre képes. 1 MT/s egymillió átvitelt jelent másodpercenként. (4000MT/s = 4GT/s)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

A mágikus 200MHz és a szorzók sűrűje