A végszerelés és a konklúzió sok-sok fényképpel hamarosan!
Ezt írtam vagy másfél évvel ezelőtt… röstellem, de amint kész lett én annyira megörültem és úgy elhavazódtam, hogy azóta se volt időm fenti ígéretemet beváltani.
De jobb később mint soha! Ámbár lesznek olyanok akik a képeket elnézve úgy érzik, hogy de bizony, jobb lett volna soha…
A cuccot Pali bácsi hozta be száradás után a munkahelyemre. Én meg nagyon boldogan beraktam egy biztonságosnak hitt sarokba, ahol az első arra járó kutya csúfosan összekarcolta a makulátlan fényezést. Otthon igyekeztem kijavítani – nem kellett volna. Szóval vissza a MESTERhez, újrafényezés, és most már egyenesen hozzám haza.
Az egész működésünket tömören egy számmal tudnám jellemezni: a ház önsúlya (kábel, táp, műanyag előlap stb nélkül) 21 kiló. Nem, nem hagytam ki tizedesvesszőt. Huszonegy. Ha mindent belepakolok 26 (huszonhat) felett van.
Üresen, így is bitang jól néz ki (szerintem) :D
Előlap polírozva
Ennyi mindent kell belezsúfolni. Igen, tudom, a SCSI kábeleim rondák
Ebből a kettőből egy lesz
A két azonos vég egyikét lehúztam a foglalatról
Aztán a kettőt össze és kész
Oda megy a ketyere
Alakul a masina, ippen csak a lényeg hiányzik
Na, már az se, még jó, hogy a plexit hanyagoltam…
Ami a drótokat illeti, nem lettek kevesebben, inkább többen. Sokkal többen. Ahogy már említettem, vagyon nekem négy egység PCI és egy egység AGP kártya, hat darab beltéri merevlemez, plusz kettő fiókban, két optikai egység, egy kislemez meghajtó, négy légpörgettyű, na meg a kütyü maga. Mindenkihez adat és áram. Ehhez jön a négy hőmérő, a túlfeszültségvédő és a ház saját kábelei (ki-be kapcsoló, RESET, hangszóró stb). És mivel ez kevés, az átalakító és hosszabbító kábeleket (Telefon, USB, FireWire, RCA, Mikrofon és füles… ) a ház belsejében húztam át. Ráadásul a kütyü AUDIO és USB drótjai nem érnek el a rendeltetési helyükig. Meghosszabbításukra a ház amúgy se használt hasonló kábeleivel toldottam meg őket, a kettő együtt mindkét esetben fél méterrel több az optimálisnál. De megvágni nem merem, mert úgy fogok járni mint a székely mester a szekérrúddal. Elöl a két optikai meghajtó bizony fehér és ez biza gáz. De mindkettőt a papámtól kaptam ajándékba, ekkor még nem volt szívem kitenni a szűrüket a házból.
De mindezzel együtt – nekem tetszik. :) Mert (szerintem) pofás. De legalábbis egyedi. Aki ránéz elájul – ki az ámulattól ki a röhögéstől, ki a sírástól, Tény, jobb oldalt, felül, a kábel-kiömlő nyílással valamit kezdeni kell. Nagyon hasznos és praktikus, de erősen rontja az összképet (hogy finom legyek és nőies).
Mivel a régi helyén van, az asztal alatt, a kijelző pont rám tekint, elég egy pillantás lefelé és nem csak tudom, de látom is, hogy a levegőtekerőket elég a legkisebb fordulaton tartanom. A vezénylő professzor a nyári hőségben se megy 50 fölé, a többi (a VGA, a winyók és az alaplap) a 40et se éri el, mindez szuper, kb 3-5 fokkal javult.
Ami nem változott az a hangja. Nagyon hangos a lelkem és ez egyre jobban zavar. Hiszen az egész barkácsolás mizéria azzal kezdődött, hogy hangos. De ezzel együtt imádom. A ház lezárása és helyre tétele ünnepélyes volt, annyira, hogy majdnem elestem egy hosszabbítóban, ölemben a teremtménnyel. De nem érdekelt, mert végre készen volt! Bár tudtam, hogy fogom én még őt szétszedni…
Járjuk körbe! Elöl rengeteg átalakító és hosszabbító
Bal oldalt leginkább fekete
Hátul kábelrengeteg
Jobb oldalt a kis ET fej, a ház ifjú korából
Próbastart – működik!
Innen nézve is. :) És világít :D
Hátradőlés nemigen volt. Nem sokkal a „kész” állapot után újabb kütyübe lettem szerelmes: Thermaltake A2021-be. Hiába no, menthetetlen kütyümániás vagyok. Tessék engem jól elítélni és bezárni. De spéci cellát kérek, világító, sok gombos, számzáras lakattal. Mondjuk a világítás nem fontos, de ha van beépített számológép funkció az jó. :D
Szóval a cigarettagyújtóval a legfőbb baj, hogy nem dohányzom. A családból senki. A legtágabb értelemben vett haveri körből is csak 1-2 ember, és általában ismerik az antinikotinista rigolyám és tiszteletben is tartják (vagy csak nem bírják a dohányfüsttel kapcsolatos megjegyzéseim). Ami a pohártartó részt illeti, az én öt decis korsóim (vizet, málnaszőrt, sört, kakaót, egyszóval mindent, ami nem tömény ilyenből fogyasztok) nem férnek el benne. De ahogy az első cikkben már leírtam: kütyük terén nem tűrök észérvet. Ráadásul olcsó. Kell nekem, mert kütyü. És kész.
Értelmetlen kütyüszerelmem
És szerencsére a beszereléséhez se kell szétflexelni a házat, csak kitelepíteni a régi LG CD írót. De milyen snassz ez már. Berakok egy kütyüt és még csak nem is szopok vele? Legyen má’ valami! Lett.
Műtétre várva
Megint kibelezve. Látszik a hangtompító csík a plafonon
Kábelből nem lett kevesebb és a SCSI kábelek is ugyanazok
Kitaláltam, hogy a winyókat kicsit lehalkítom, minden Db számít alapon. Tehát a winyóoszlop két oldalfala le, mindkettőre belülről 5 mm-es merev szivacs fel. De mivel így képtelenség lesz visszatenni a merevlemezeket, ami a sok kártya miatt amúgy is meglehetősen nyögvenyelős macera, ezért inkább kivettem az oldalfalakat (szegecsek szétfúr). Kérdéseket megelőzendő: Utálom kivenni az alaplapot. A sok kábel miatt remélem, ez érthető. (Mivel átlag 8-10 havonta kell belenyúlnom valamiért, az egyszerű szerelhetőség sose volt szempont. Van egyszerűen szerelhető ház-mod tervem is, ha egyszer arra kerül a sor.)
Az alsó oszlop tapétázva és a helyén
A felső oszlop még pőrén
Aztán felöltöztetve, winyók betöltve
Alsó csavarfogás
Mindenki a helyén
Ismét teszt
Sötétben is megy :D
Összességében elmolyoltam ezzel is vagy egy teljes napot, ha ugyan nem kettőt, de sok eredménye nem volt. Még mindig hangos. Pedig belülről mindenhol öntapadó hangszigetelő szalaggal borítottam be.
Ahogy látható, ez a kütyű rávett arra, hogy a szívemnek oly kedves ámde a házhoz oly annyira nem illő fehér LG CD-írót áttelepítsem a tartalék gépbe. Az összképet így már egyedül rontó Plextor DVD egyelőre még húzta ekkor, de nem sokáig. Valószínűleg kiutálták a többiek, sok rasszista hardver. Mintegy négy hónapra rá meghalt szegényem. Az LG szín-azonos környezetbe került, ő még most is működik (pedig vagy 3 évvel idősebb). Következésképp egy fekete és LG DVD került az elhunyt helyére. De a tökéletes összkép nem tartott sokáig. Alig egy hónappal később az addig atomstabil és multiredundáns rendszerem megmakacsolta magát. Másfél hónapja keresem a baj okát, de tény, hogy szeptember közepe óta szanaszéjjel kapva minden, mindkét kütyü kiszerelve és félretéve, amíg gyógyírt nem találok a SCSI bajára. Pedig még a ronda kábeleket is kicseréltem.
Összesítés:
Az új ház:
Hatalmas – ez volt a cél. Épp annyival lett nagyobb, hogy a kütyüimmel tudja játszani
Egyedien szép – a szépsége szubjektív, nekem tetszik a SITH rombolóm és ez a lényeg
Brutálisan nehéz – végülis nem laptop és azért nem kell targonca hozzá
Megszűnt a rezonancia – Az kéne még csak, ha ez rezonálna ki is jönnének a statikusok menten
Kellemesen hűvös - :D
A kártya és USB olvasó kéznél van – ez is jó :)
Még mindig hangos – Lényegesen kevésbé, mint az első cikk előtt, de attól még hangos
Nehezen szerelhető (3 tucat plussz csavar)– és amíg az asztal alatti legeldugottabb sarokban tartom, addig mindentől függetlenül ez így is lesz, kár erre szót pazarolni.
Szóval jól elvagyok én vele és nagyon örülök, hogy belevágtam annó. Sajnálom, hogy a publikálás így elcsúszott időben, de ez van.
Jön folytatás, mert végre kitaláltam, mit csinálok a most épp térd alatt helyezkedő bekapcsoló és RESET gombokkal. Nameg ha lesz pénzem, akkor jön a víz (elsőre vízhűtés formájában, ha az se segít, belefojtom egy kádba és elmegyek remetének )…
