Olvasgatom az írásokat a logout-on, mindenféle témában van írás, gondoltam én is leírom a kis történetem, a ''szenvedéseimet''. Sajnos szerintem sok sorstársam van, és lesz az írást olvasók között is. Az írással nem a saját sajnáltatásom a célom, hanem hogy felhívjam a figyelmet erre az egyre gyakoribb, és egyre fiatalabb embereket érintő betegségre. Szóval az én történetem..: 1987. augusztus 03.-án kezdtem dolgozni, emlékezem tisztán a napra. Előtte egészségügyi szakiskolába jártam, azzal a szándékkal, hogy ''mentős'' leszek, és ez fentebb említett napon sikerült is. Egyszerűbben mentek a dolgok mint ma, több helyre is mehettem volna dolgozni. Mivel még nem töltöttem be a 18. életévemet, külön miniszteri engedéllyel kezdhettem csak a mentőknél.. Húzós volt a húsz évvel ezelőtti mentőmunka, havi 260 órát dolgoztunk, a 24 órás szolgálat végére legalább 40 menetlevelünk volt, tehát ennyi beteget kellett megmozgatni. A 194 cm-es magasságomhoz akkoriban lehettem kb 58 kg (Ma több mint duplája), és nemritkán a saját súlyom nagyjából háromszorosát kitevő beteget kellett megemelni. A Nysa mentőgépkocsik hordágya alatt igaz hogy voltak kerekek, de mivel nagyon alacsony volt a hordágy, kicsi kerekekkel, kézbe vittük, nem tudtuk letenni, és gurítani, mint manapság. Persze a nagyobb probléma az volt, hogy szinte a földről kellett emelni. Idősebb kollégáim mindig figyelmeztettek, hogy óvatosan emeljek, térddel, felállva, mert megtudom mi az a derékfájás....
cikkek