- Hej!
Rikkantotta a legény, és körülnézett, lesve a hatást. Sok örömben nem volt része, le se füttyentették a törzsvendégek. Az italukkal voltak elfoglalva. Volt köztük egy különc is, Gazsi bácsi. Ő nemcsak saját italával volt elfoglalva, hanem azokéval is, akik a közelében ültek. Mikor nem figyelt oda a szomszédja, azonnal megdézsmálta az italát. Sűrűn változtatta a helyét, hogy kedvére potyázhasson. Ebből eredhetett jövevény neve, ugyanis általánosságban Vándornak szólították.
- Ihajla!
Ezt már kurjantotta a legény, hogy hatásosabb legyen kifakadása. Még így sem volt eredményes.
A törzsközönség épp azon vitázott, hogy Vándor Gazsi bácsi itta meg a szomszédja borát, míg az a vizeldében járt, vagy sem. A tudálékos Esvány leintett mindenkit, és azon szózatot intézte hirtelen támadt közönségéhez, miszerint köztudott, hogy az alkohol párolog, így Gazsi bácsi ártatlan. Senki nem mert vele vitatkozni, ugyanis nem szerették volna, ha a nem köztudók közé sorolják őket a falubéliek. Szóval Gazsi bácsi megúszott egy verést.
- Recece!
Ordította a legény, de ennek se volt hatása. Megtört lelkileg, így felkapta a pultról a pálinkás üveget, kortyintott belőle vagy hatot, aztán elsírta magát. No, hát volt szíve a törzsközönségnek, odamentek, vigasztalták, szájához emelték a pálinkás üveget.
Gazsi bácsi nem ment oda, nem is vándorolt, csak amelyik poharat elérte, annak tartalmát magába döntötte.
Pár barátságos hátba veregetés után kifakadt a legény, hogy komolyan vehetné mindenki, ha valamit mond, és ez az egész nagyon rosszul esik neki, hogy senki le se sz... Még be se fejezte, páran már tolták lefelé a gatyát, de a legény tiltakozott, ki tudja miért. Száz szónak is egy a vége, a legény ígéretet kapott, hogy ha máskor nem is, ma komolyan fogják venni. Mindenki visszaült az asztalokhoz, és elméláztak az alkohol párolgásának problémáján. Gazsi bácsi nem mélázott, csak keresztbe álló szemekkel csodálta, hogy lám, ő beéri esténként egy fröccsel, a többiek meg milyen mohók. Hozta a kocsmáros az italokat, visszatért a korábbi hangulat.
- Aki legény, vegye ki!
Ezt már sírástól csukladozó hangon mondta a legény, de volt foganatja. Komolyan vették az atyafiak, és mindenki sebesen gombolta ki a munkásnadrág sliccét...
Az az érzésem, hogy itt kell abbahagynom.
No, mégis van folytatás. Egyik kedves fórumtársunk, pgyorgy59 volt szíves elénk tárni vízióját. Egy picit beleturkáltam, de éppen csak egy picit.
Na, hogy is van?
Örült a legény, (akit most már nyugodtan nevén hívhatunk: Ivó,) hogy végre egyszer ebben a sz*r*s életben komolyan vették.
- Nagy vezér vagyok, de legalábbis leszek nemsokára.
Mormolta vigyorogva maga elé, aztán körbeszaglászott, mert pálinkaszag (vagy illat?) ütötte meg az orrát. Hamar rájött, hogy az ő szájából dől, így folytatta a töprengést. Igyekeznie kellett, hiszen engedtek a gombok, nyíltak a sliccek...
- Igen ám, de hogyan tovább? A legjobb megoldás az, ha én is kigombolom.
Fogamzott meg agyában a gondolat. Úgy is lőn, és megmutatván, hogy ő is legény, kivette, ahogy a többiek.
- Ha már ilyen szépen kivettük, kezdeni kéne vele valamit. De mit? Mivel gyakorlás a tudás anyja, először is tegyük vissza, aztán megint elő vele! A főnöknek mindig példát kell mutatni!
Gondolta Ivó. Nosza, hamar meg is mutatta, és bizony Esvány, (a nagy tudású,) a többiek, de még Vándor Gazsi bá' is szaporán követték a példáját játszásiból, mert tetszett nekik a dolog. Megjegyzendő az öreg kicsit lemaradva, mert míg a többiek tettek-vettek, ő bizony megint csak hörpölt a szomszédai újabb piáiból.
Hát ment is egy darabig a játék, de idővel kezdett unalmas lenni.
Közben eltelt a késő délután, beköszöntött a korai este, és a tánckar (nőnek kinéző) tagjai gyülekeztek a korcsma előtt, mint komor fellegek szoktak az égen, derűs nyári délután. Talán nem kellett volna a korábban leskelődő menyecskének telekürtölni vele a falut, hogy mivel játszanak odabenn az apák, fiúk, testvérek, barátok, ismerősök. De megtette, így félig-meddig koeodukálttá vált a mulatság. A legények bent, a (nőknek látszó) tánckar kint.
Végül is mindenki maradt annál, ami az övé. Kivéve az öreg Gazsit, mármint ami az italokat illeti.
- Ha már játszunk, ám legyen.
Gondolt egy nagyot Ivó! Letolta bokáig a munkásgatyát saját örömére, és mert úgy mégiscsak kényelmesebb.
- Ez már döfi, -gondolta,- ilyent még a nagy Ámerikában sem találnának ki!
A lelkesedés az égig csapott. Volt nagy zsivaj, mindenki szeretett volna még jobbat kitalálni. Na persze nem tudtak a kocsma előtt összeverődő (nőneműnek kinéző) viharfelhőkről, mert a vizelde is helyiségen belül volt.
A nagy felhevülésben jócskán fogytak az italok, örült a kocsmáros, meg Gazsi bá', meg mindenki.
És Ivó megint nagyot gondolt!
- Egy ilyen szép eseményt munkaszüneti nappá kéne tenni!
A nemzeti ünnep is eszébe jutott, csak ahhoz kevés ez a 30-40 ember.
No sebaj, szavazni kell, de izibe!
A szavazás rendben, incidensek nélkül (pár pofon nem számít) több, mint 2/3-os fölénnyel lezajlott. Persze volt, aki indítványt tett, hogy ne munkaszüneti nap, hanem hét, esetleg hónap legyen. Ezt egyelőre elnapolták, (másnapra, hogy jusson is, maradjon is,) mert hátha még egy év is kerekedhet belőle.
Egyszer csak jőnek, kopogtatnak!
- Csendesebben! Felhúzott gatyával nem lehetne vigadni? - Kérdezte egy (nőnek kinéző) tánckari tag a kinn toporgók közül.
A férfinép nem tudván eldönteni, kinek a valakije szólhatott, lehalkították magukat, és szinte némán rendelték a következő italt. Kivéve Vándor Gazsi bá'-t, aki szokás szerint kivárta az alkalmat. Mármint arra, hogy rendelés nélkül ihasson. No persze így a fene jó hangulat elillant, és ezen az ital sem segített.
Nem túl lelkesen, de Ivóval és Esvánnyal (a nagy tudásúval) az élen, lassacskán elkezdték felhúzni a gatyájukat.
Miután megtörtént, már egészen úgy néztek ki, mint az átlagos legények. Az öntudat viszont kihasználva, hogy van hely bőven a fejükben, befészkelte magát: holnap még jobban fogunk teljesíteni!!!! (Ha futja még egy pár pohárra, és Vándor Gazsi bá' nincs túl közel.)
Fórumtársunk, pgyorgy59 folytatja ezt a kicsit buggyant, kicsit lökött történetet. Nekem tetszik. 
S lőn a másnap(osság).
Mivel a péntek délután, este, és éjjel ilyen szép dolgokkal teljesedett be, a legények (kiheverve az oldalbordák heves szemre- és egyéb helyekre mért kemény) hányásait, mintha összebeszéltek volna, egy emberként úgy döntöttek, hogy bizony nincs vége az ügynek.
Summa summárum: irány a kultúrház!
Össze is verődtek seperc alatt. Első volt (a nagy tudású, nem véletlen a titulus,) Esvány az öreg Gazsi után, aki valami rejtélyes okból állítólag már hajnalok hajnalán betelepedett.
Persze ő, (mármint Gazsi bá',) csak társaságban érzi jól magát, (mármint italilag,) ezért felvidult a képe, ahogy szállingóztak a legények ünnepi melós gatyában, jól kicsípve magukat.
Dörzsölte is a kezeit a korcsmáros, (aki gebinben és mutyiban árult,) mondván "még egy-két ilyen ünnepi nap, oszt mehet az a kislyány (+18) a nagyvárosba legényt fogni magának, hagy ne itt árulgassa a petrezselymet."
No, mondani sem kell, ahogy minél jobban kezdett párologni a tömény, sörrel kísérve, vagy ami még gyorsabb, borral, úgy indult be a csavaros agy, és múlt a másnaposság.
Az már magától értetődik,hogy elsőként Ivó (a nagy-nagy vezér) vetette fel:
- Nem elég, még nem elég!! Csinájjunk civil szervezetet, vagy inkább Pártot !
- Rendben, de mi legyen a logó?
Kérdezte valaki. Ezt nem értette Ivó, ritka eseményként zakatoltak az fejében a gondolatok: "Hát hogy-hogy mi lógjon? Aminek lógni kell általában. Még ilyet!"
Na de Esvány (a nagy tudású) szépen elmagyarázta, hogy mi is az.
Hát jó, de akkor mi legyen? Töprengés töprengés hátán. De bizony nagy sokára Esvány (a nagy tudású) ezt is megoldotta volt.
- Legyen a mi lógónk: "A letolt gatya az csak a miénk, igazság elől, hátul, ne sumákolj!"
Közfelkiáltással elfogadták, hörpintettek is rá rendesen.
De mint az életben, mindig vannak aggályoskodók.
- Mi legyen a párt neve?
Kérdezte valaki más.
Mondani talán nem is kell, Esvány, (a nagy tudású,) és Ivó (a nagy vezér) egy-két feles, és némi pusmogás után máris előállt a nagy ötlettel: LGI
- Na de az mit jelent?
Kérdezte egy bárgyú arcú legény, aki még nem volt elég ittas ahhoz, hogy befogja a száját. Ivó egy széklábbal belekarcolta a friss falfestésbe a választ:
Letolt Gatyában az Igazság!
Erre is inni kellett, és ennek a korcsmáros örült a legőszintébben.
Milyen nagyszerűek is vagyunk mi így együtt! Kissé fátyolosak lettek a szemek, szinte már látták a szép jövőt.
Igen ám, de már megint kezdett gyülekezni a (nőinek kinéző) tánckar, mivel az ebéd elkészült, és valakinek el is kellene fogyasztani.
Látta ezt az egyik legény, (Ádám,) és megijedt, hogy megint lesz szemre- (vagy ide-oda) hányás. Csak a gond, a gond mindig. Nincs egy óra szabadság.
- Szabadságot a Népnek és a Pártnak!
Üvöltötte kis gondolkodás után Ádám. Erre már megint hörpinteni kellett. Utána meg gondolkodni: de mi legyen a (nőinek kinéző) tánckarral? Fogós kérdés még ennek a nagy pártnak is.
És ekkor mint egy II.-ik világháborús bomba, úgy robbant ki Ádám sosem használt fejéből az ötlet: "Itt a helyük, hagy tömörüljünk, egységben az erő!" Ennek hangot is adott.
Vándor Gazsi bá" már előre örült, mert nem mai csirke lévén szerette az édes likőröket is nagyon.
VÉGE(?)
Vagy mégsem? Hát mégsem. 
pgyorgy59 fórumtársunk fantáziája ismét meglódult.
Rögvest ki is szólt Ádám az ő kicsi párjának, (100, + egy kevés, ha kilóban számoljuk,) Évának:
- Gyüjjetek befele!
Nem kellett kétszer mondani, és dugig lett a kultúrház.
Ivó (a nagy vezér) magához ragadván a szót, (mert mégiscsak hogy néz az ki, hogy más is intézkedik nélküle,) poharát emelvén így szólt:
- Akartok-é a nagy LGI párt megbízható, hűséges tagjaivá alakulni?
Hát bizony a tánckar (nőnek kinéző) személyei csak ráncolták a homlokot, húzták felfelé a szemöldököt.
- Oszt mibű áll az? - Kérdezte Éva, miközben a kezében lévő sodrófát szemérmesen a háta mögé rejtette.
- Abbizony nem eccerű. - Mondta Ivó, (a nagy vezér,) közben fél szemmel a nehéz fegyver útját követve megkönnyebbülten sóhajtott.
- Esküt tenni!!! - Ordított hirtelen egy nagyot Ivó, (a nagy vezér,) és egész átszellemült arccal nézett a plafon felé,mert megint micsoda szép dolog jutott eszébe!
- No de mire az eskü? - Kérdezte valaki.
- Mingyá mondom. - Csitította Ivó (a nagy vezér).
Összedugta a fejét Ivó, (a nagy vezér,) Esvány (a nagytudású,) és Ádám (a töpörtyü agyú). Ki is sült belőle valami érdekes.
- Figyelmezzen mindenki rám! - Mondta jó hangosan Ivó, (a nagy vezér,) mert átérezte a perc fontosságát.
- A gatyafiak akárhány... eztet még majd csiszógatjuk, parancsolatja:
1. Ülésnapokon (minden nap) kötelező a megjelenés, fogyasztás, szigorúan sör, bor, pájinka, vagy édes likőr, és nem kis bögréből!
2. Ülésnapokon kivételesen csak az alapító tagok, úgymint legények lehetnek jelen. No meg a korcsmáros!
3. Gatyát letóni mától tilos!
4. Nem alapítóknak kötelező anyagilag is támogatni a T. Alaptagokat!
5. Idéglenes tagok csak meghívásra látogathatják a kúltúrális rendezvényt!
6. A meghívott kötelessége támolygás fennforgása esetén a támolygót támogatni, saját ágyába elhelyezni!
7. Ezek után mindent rendben lévőnek kell elismerni!
8. Kurjongatni, ordibáni, énekőni, löködözni csak és kizárólag tagoknak szabad!
9. Na, mindeztet betartani!
Ivó (a nagy vezér) találomra a poharak közé nyúlt, és benyakalta a tartalmát, így jelezve, hogy punktum.
Elhűlve hallgatták a tánckar (nőnek kinéző) személyiségei a 9 pontot.
- És nékünk mi a jussunk ? - Tette fel a nagy kérdést Éva, (Ádám oldalbordája,) miközben a kb. 85 centis gyúró alkalmatosságot láthatólag készenlétbe helyezte.
Biztos vagyok benne, hogy lesz még folytatás.
