Mivel az elmúlt kicsit több mint fél évet havi szintű ingázással töltöttem Magyarország - UK közt, azt hiszem itt az ideje kissé lassabbra venni a figurát.

Esmeinnel azt beszéltük, én intézem az esküvőt, ő a költözést, amire úgy látom szükség is lesz, lévén 33. hetet töltöttem be most csütörtökön, és egyre inkább érzem, hogy lassulok. Eddig mint a ringlispil, úgy pörögtem, még május elején is volt egy utolsó magyarországi látogatás így a szülés előtt, illetve május 20 körül megszületett a másik "babám", a projekt, amin kb 9-10 hónapot dolgoztunk kikerült élesbe.

Még dolgozom. Az agymunka szerencsére nem fáraszt, mitöbb élvezem is. Viszont azért már érzem, ha sokat kell állnom valahol, akkor jobb leülni, és bár csak 6 kiló jött fel az eddigi 8, kicsivel több, mint 8 hónap alatt, azért a lábam biza vizesedik, a combom olyan mintha a férjem verne (sose ütne meg, viszont oda adom be az inzulint), és épp nem tudjuk, ráadásul azzal ijesztgetnek, 37.héten indítás. De hát még nekem annyi dolgom van!!!!

+
Esmein+ tildy

Nade az esküvőre visszatérve, január elején kezdtük szervezni, havonta utazgattam haza.
Összesen két hónapom volt csak felkészülni, mindent elintézni, de jól haladtak a dolgok. Január végén megérkezett a varratott ruhám (ami természetesen iszonyat bő lett, normál méretű ruháimba is belefértem még március végén, de esmein 10 centit mindenütt ráhagyott biztos ami biztos, inkább nagy legyen mint kicsi, nehogy már ne férjen be a pocak alapon a ruhámra). Ma már sima knfekcióméretet vennék, nem hagynám rá az emberre, de ugye első baba, sose tudhattuk, mekkora lesz a hasam az 5. hónap végén, 6. elején. Mondhatnám, minden menyasszony vékony akar lenni az esküvőre, én is az akartam, mégsem bánom, hogy így alakult.

Februárban megérkezett a többi apróság, hajdísz, cipőt is találtunk (csajok, lehet szép a szatén cipő, csak épp tisztítani nehéz, egy jóféle fehér bőr cipővel szerintem jobban jártok. Főleg ha annyira kényelmeset találtok, mint az enyém)

Hihetetlen volt, mennyire segítőkészek voltak az emberek, nagyon hálás vagyok mind a panziónak, mind a cukrászoknak, mind mindenkinek, aki segédkezett. A rokonság vendég tudott lenni, nem kellett felszolgálni, és utólag nézegetve a képeket tök puccosnak néz ki az egész, de lehet így volt jó. Emlékezetes marad az biztos.

Esmeinnek kb csak meg kellett jelenni, bár pár táncórát azért vehetett volna, de lehet pont emiatt lesz emlékezetes a keringőnk

Örültem, hogy ott lehet két prohardveres ismerős is, Viszlát és Sir Riccio tisztelt meg a jelenlétükkel Ennek örmére kaptak egy kis feladatot is, Riccio és kedves párja fotózta végig az esküvönk, Viszlát pedig épségben haza és az esküvőre juttatott bennünket.

Eredetileg már 1.5 éve idén május 23-ra terveztük az esküvőt, így visszagondolva jól tettük, hogy márciusra tettük. 2015. március 28-ra. Hiába na, ember tervez, gyerek végez

Még tudtam táncolni, mulatni. Az időjárás lehetett volna kegyesebb, de azért így is csodaszép képek születtek.
Hugom két játékkal készült: az egyiknél cipőt kellett emelgetni, a másiknál pedig egy sztori alapján felállni az illetőnek, és körbefutni a többieket.

Nade nem csigázlak benneteket tovább, pár kép a nagy eseményről, a többi megnézhető Sir Riccio blogjában.