Ezen írás kissé rendhagyó lesz, hiszen nem az Apple új modelljeit veszem alapul, hanem a mára már igencsak kifutott kategóriába tartozó iPhone 3G készüléket. Android vonalról a tapasztalatokat a ZTE Blade, a Samsung Galaxy Ace és a Google Nexus One szolgáltatta.
Sosem értettem, hogy miért istenítik annyian az Apple kütyüjét. Elhivatott android userként nem értettem, hogy egy kötöttségekkel ennyire telepakolt rendszert hogy lehet egyáltalán szeretni. Aztán győzött a kíváncsiság, A blade és a Nexus One után beszereztem egy iPhone 3G-t. Tetszett, de semmi extra. Ezért lecseréltem, az utód egy Galaxy Ace lett. Ekkor ütött be a krach. Hiányzott az iPhone. Nem is húztam sokáig, 2- hét után újra egy 3G volt a kezemben.
Az alábbiakban a saját tapasztalataimat osztom meg.
Külső:
Kövezzen meg, aki akar, de nekem iszonyatosan tetszik az iPhone 3G. Tudom, műanyag, reped, gagyi, de a formavilága nálam visz mindent. A Blade illesztései elég szellősek voltak, a Nexus és az Ace korrekt volt ilyen téren. De mégis, a 3G-t valahogy jó érzés kézbe venni.
Kijelző:
A Blade és a Nexus One felbontásban veri a másik kettőt, és a Nexus amoled kijelzője egyszerűen gyönyörű. Böngészés közben olvashatóbbak az apró betűk, élesebbek a képek. A 3G és az Ace ugyebár kisebb felbontású, ennek ellenére használhatóak, nem jelent szenvedést az olvasás rajtuk.
Akkuidő:
Itt egyértelműen a 3G a nyerő. Az androidos készülékeim teljesen lemerültek, vagy a közelébe kerültek 12 óra zenehallgatástól, fél óra mobilnettől és fél óra telefonálástól. A 3G ilyenkor még 40% töltöttség körül jár. És ez bizony sokat tud számítani, nem kell mindenhová magammal cipelnem a töltőt.
Hardver:
Itt az összes készülék lekörözi a 3G-t, hiszen az egy 2008-as modell. Viszont nem működik lassabban, mint a Blade, vagy akár az Ace. A Nexus One ezen a téren lekörözi a mezőnyt, a benne dolgozó 1GHz-es processzor megteszi a hatását. De. Alap felhasználás esetén (vagyis ha nem játékokról van szó), a 3G sem akadozik.
Operációs rendszer:
Az android olyan szintű szabadságot ad, amit semmilyen más rendszer nem tud vagy nem akar. Gyakorlatilag bármit módosíthatunk rajta. Olyan rendszert rakhatunk össze, amilyet csak szeretnénk, teljesen a saját ízlésünkre szabhatjuk. Viszont. Pont a sokféleség miatt be kell áldoznunk az egységes látványvilágot. Minden app, minden widget a készítő ízlését tükrözi, így előfordulhat, hogy a végén az asztalunk egy fura színkavalkád lesz.
Az iOS erőssége pont az egységesség. Nincsenek a sorból kilógó megjelenésű alkalmazások vagy ikonok. És azt kell mondjam, a látvány így gyönyörű. Ez az OS egyik legnagyobb erőssége, hogy egyszerűen jólesik ránézni. Cserébe a személyre szabhatóság alapesetben kimerül a háttér cseréjében, a widgeteket pedig elfelejthetjük. A megfelelő JB-s appok telepítése után persze nagymértékben testreszabhatjuk a megjelenést, de még így is elmarad az android alakíthatóságától. Viszont én azt mondom, nem is éri meg. Az iOS úgy gyönyörű, ahogy van.
Zenelejátszás:
Itt egyértelműen az iPhone kerül fölénybe. Az androidos készülékeknek kicsit gyengébb a hangminősége, és mérföldekkel halkabban szólnak. Ez alapesetben nem gond, de zajos környezetben már komoly negatívum. Viszont mindenképp ajánlott egy in-ear fülhallgató beszerzése, sokat javít a helyzeten.
Az alap zenelejátszó szoftver mindkét rendszeren korlátozottan beállítható. De léteznek alternatív megoldások, amikben gyakorlatilag bármit testreszabhatunk.
Tárhely:
Az iPhone fix, nem bővíthető tárhellyel rendelkezik, amit viszont bármire felhasználhatunk. Igaz, a megtöltéséhez mindenképp szükségünk lesz az iTunes szoftverre. Az androidos készülékek bővíthetőek memóriakártyával, viszont a belső tárhelyük rendkívül korlátozott. És számomra ez az egyik legnagyobb hátrányuk. Kapunk ugyanis jellemzően 160-180MB tárhelyet a szoftverek számára, ami egyszerűen nevetségesen kevés, ha az ember szeretne néhanapján játszani is. Egy Facebook app ~8MB, egy Plants vs Zombies ~70MB. Nagyon hamar tele lehet pakolni a rendelkezésre álló helyet, és akkor kezdődik a sakkozás az alkalmazásokkal. Persze rootolt készülékeken van lehetőség bármilyen app memóriakártyára mozgatására, de ez eléggé rizikós megoldás, egy gyengébb minőségű kártya esetén könnyen elköszönhetünk a telepített alkalmazásoktól.
Stabilitás:
Bár sokan panaszkodnak az android instalbilitására, nekem ezzel sosem volt gondom, pedig minden készüléken főzött romot használtam, amiket saját magam számára alakítottam át. De sosem volt fagyásom, újraindulásom, bizonytalan működésem.
Személy szerint engem megfogott az Iphone- feeling, pedig nem a csúcsmodellt használom. Mivel ritkán játszom, akkor is csak kisebb logikai játékokkal, így a hardver gyengesége nem érint.
Mindent összevetve, kezdem érteni, hogy képesek egyesek rengeteg pénzt kiadni egy iPhone-ért.
