Jó kis történetek. 
Soha nem voltam elveszett ember, a térkép mindent megmond. Azonban vezetni és közben navigálni nem egyszerű dolog. Ja, persze, akkoriban még nem volt navi, meg ilyesmi.
Aztán rájöttem valamire, ami meglepett.
A feleségem butuska volt, ennek ellenére egyszer a kezébe adtam a térképet. Itt vagyunk, ide megyünk. Csodálkozva vettem tudomásul, hogy nyugodtan rábízhatom magam. Ha egy forduló nem volt nyerő, mert egyirányú volt a kiszemelt utca, csak annyit kellett mondanom, hogy nem jó, és mentem tovább. Újabb instrukciók, megérkeztünk. Ha pedig olyan térkép volt a kezében, ahol a haladási irány is fel volt tüntetve, gond nélkül a célhoz navigált.
Bár nem ide tartozik, még valamit elmondanék.
Baleset közeli helyzetben sok nő sikít, visít, sivalkodik. Ő nem tette. Rámarkolt a majrévasra, és lehetett bármilyen veszélyes szituáció, egy hangot sem hallottam tőle.
Isten adjon mindenkinek ilyen (úti)társat.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
