TLDR, szóval csak nosztalgiázni vágyóknak érdemes olvasnia
3210-el kezdtem. anyám használtan kapta, de jó állapotban, mert hát 2000-es évek legelején még nagyon nem lehetett lelakottal találkozni. aztán ő váltott egy Ericsson T10-re és megkaptam. gyerekként marha nagy élmény volt, hiába alig telefonálhattam és akkor még kézről kézre jártak a kártyák, ezek akkoriban aligha foglalkoztattak bárkit is gyerek fejjel. én meg aztán bőven elteltem azzal, hogy valami komplex levélnehezéket cipelhettem magammal, amire bármilyen előlapot rá lehetett aggatni és ráérésemben Snake-ezhettem. ennél több sem kellett, hisz más korombeli gyereknek alig volt még ebben az időben telefonja. nagyon én sem vihettem túlzásba a használatot, anyám érjen el azt csókolom. aztán az ekkoriban szokásos ráfizetős módszerrel 12 évesen választhattam egy használt telefont. 3310-esem lett. ezzel tovább erősödött csak a Nokia-kultusz bennem (kaptam közben egyik rokonomtól egy Siemens C35i-t is, ami nem sokáig bírta, mert akkumulátor nem volt hozzá és sikeresen kisütöttem egy 9V-os elemmel a türelmetlenségemnek köszönhetően.... ). használt volt, de nagyon hozzám nőtt. akkoriban még nem gondoltam volna, hogy majd visszasírom ezeket a telefonokat a megbízhatóságuk, a javíthatóságuk és persze kinézetük miatt. végül rajta is túladtam két évre rá. jó magyar szokássá vált, hogy telefont vesz/kap az ember ballagási ajándék gyanánt. beruháztam egy 3510i-re. nagyon szerettem használni. ha jól emlékszem 19990 Ft volt akkoriban a Pannonál, de erre nem mernék most hirtelen mérget venni. könnyebb volt, formásabb volt, ráadásul már színes kijelzője volt, jobban szólt és tömni lehetett Java játékokkal alkalmazásokkal. gyengébbnek tűnt a filigrán előlap és hátlap miatt, de ennek ellenére nem panaszkodott a sok földet érés és falhoz csapódás miatt. megszámlálhatatlanul sok órát WAP-oztam rajta és játszottam, amit csak lehetett kihoztam belőle. volt akkoriban valami program, amivel tudtam böngészni adatkábellel a tartalmát, minden szart rápakoltam, amit elbírt a memóriája. utáltam, hogy csak 64 KB-os blokkokban kezelte a Java alkalmazásokat, néha trükköztem újratömörítéssel, hogy felmenjen ez-az beszereztem hozzá különféle előlapokat, főleg a LED-esek tetszettek, ezek ritmusra villogtak, de alig lehetett itthon hozzájutni. sokat elbírt, máig megvan. az akksijától eltekintve jó állapotnak örvend. őt egy 5300 váltotta elsősorban zenehallgatás miatt vettem meg. sajnos hiába volt benne bluetooth és a Snake akkor éppen aktuális változata, nem nagyon volt olyan, akinek lett volna hasonló kaliberű telefonja és lehetett volna multizni vele. nagyon sok újdonságot tartalmazott akkoriban ez az S40, de kevesek éltek vele. róla olyan sokat nem tudok mesélni, de szintén sokat nyúzott telefon volt. innentől kezdve másodlagos telefonokban is elkezdtem gondolkodni. hiába lett népszerű a Symbian, engem a kétezres évek második felében elsősorban az S30-S40 érdekelt. ezért egyre jobban beleástam magam, hogy mit lehetne velük kezdeni. kinéztem pár modellt, hogy azok kellenének nekem. összekapartam rájuk a pénzt, közben rendeltem szervizkábeleket meg feltúrtam a netet minden jóért, ami csak kellhet. állapottól függően felújítottam amennyire csak lehetett, szoftvereztem. tudom, hogy a moddingnak nagy kultusza volt itthon is, de ebbe inkább nem ártottam bele magam még ekkoriban. elkezdtem kutatni a GSM üzleteket. még elég sok vasat lehetett találni a placcokon. vettem is egy 5210-est. tetszett, hogy túlélésre találták ki. gyakorlatilag akárkinél láttam ilyen telefont, szinte kivétel nélkül lelakott állapotban voltak, mert állandóan próbára tették. én inkább megóvni szerettem volna a telefont. az előlap kivételével mindent gyári állapotra hoztam ki. sajnos nem nagyon találtam már eredetit, de ha mégis találtam olyan áron adták, hogy hagytam is a picsába inkább. egy ideig használtam, aztán én balga eladtam egy ismerősömnek, mert ő imádta szintén ezeket a telefonokat (csapkodni is) és épp kellett neki egy. nagyon nagy hiba volt, addig használta, amíg rommá nem tört szerencsétlenje. ha ezt tudom nem adom el neki. aztán egyik osztálytársam egy 2100-val jött be egyik nap iskolába. ő még nem tudta, de már akkor beleszerettem abba a kis telefonba. kopott volt, a készülékház is már kezdett elszíneződni. nem nagyon foglalkoztatott igazából ez. azt mondta csak tartalékos és a nővéréé. kérdeztem, hogy elpasszolná-e. azt mondta rákérdez nála. pár nap múlva mondta, hogy igen, 2000-ért az enyém lehet. hát meg is vettem. a következő napokban megint feltúrtam a GSM boltokat meg lerendeltem, ami kellett hozzá. szerencsére mindent találtam hozzá kivétel nélkül. házat cseréltem, antennafedelet, kapott akksit, és egy narancs előlapot. egy ideig nyúztam, de megint elbaltáztam azzal, hogy szintén eladtam ugyanannak a havernak, akinek korábban az elődjét. említenem sem kell, hogy miért volt hiba innentől megfogadtam, hogy csak úgy adok túl rajtuk, ha eléggé egyértelműen nem ez lesz a sorsuk. egy időre felhagytam a buherálgatással. lett közben egy 5530-am. 1-2 évig nem is nagyon feszegettem, hogy mit tud a Symbian, tehát a firmware-be nem nyúltam. aztán később apró moddingokat én is csináltam hozzá már. kicsi volt a kijelzője ugyan, de mivel vékony ujjaim vannak, így nekem alapvetően nem okozott akkora gondot. az SMS-ezés miatt szerettem meg, mert előtte nem nagyon volt QWERTY/Z élményem telefonon. ráadásul a T9 híresen jó Nokia telefonokban kezdetek óta. nem szerettem, hogy agybadugós fülest adtak hozzá, mert nekem ez egy kényes pont, viszont irtózatosan jól szól, ez aztán eléggé ellensúlyozta ezt a tényt. emiatt hamar invesztáltam is egy 8 GB-os kártyába. nem volt zökkenőmentes vele, mert mint sejtettem alaplaphibás volt és sem a Photo Hall, sem a Nokia nem szívesen nem cserélte ki a készüléket. pontosan nem tudom milyen szabályozás vagy ok miatt, de ráment vagy 3 hónap, mire meglett a cserélt alaplap. eltekintve attól, hogy maga a szerviz rosszul rakta össze és hogy felesleges vitákat futottam velük megszerettem ezt a telefont is (ugyanis állandóan azzal intézték el, hogy „jajj, biztos csak újra kell telepíteni” meg „ó, most JÖN/jött ki egy szoftverfrissítés, attól biztos jobb lesz”. természetesen ha csíkozódik a telefon és rendre kikapcsol azt egy szoftver nem fogja megoldani, de sebaj...végül megnyertem ezt a csatát is és lett egy hibátlan telefonom). közben az aktuális barátnőmnek és kitartó keresgélésnek köszönhetően találtam itt egy 3315-öt. nem volt róla túl sok kép, de ami volt az biztatónak tűnt, ráadásul csak 3000 Ft-ot kért érte a tulajdonos. nem tudtam róla túl sokat, csak azt, hogy amolyan hibrid és hogy talán nincs egyetlen EU-s nyelv sem rajta. hát ez stimmelt is, viszont ez volt a legkisebb gond, mert annak ellenére, hogy a telefon 2003-as gyártású volt konkrétan egy karc nem volt rajta. egy dolog hibázott. a gyári előlapot az egykori tulaj családtagja valamiért lefestette teljesen feleslegesen feketére. később megpróbáltam feloldani rajta a festéket és láttam, hogy alatta hibátlan az előlap, de feladtam, mert nagyon lassan haladtam azzal az anyaggal. foglalkoztam inkább a szoftverrel, mert csak azzal volt dolgom. meg is kapta a végleges EU szoftvert és beállítottam fade-t hozzá. ennyivel elintéztem. azóta folyton kap valamilyen előlapot, ha olyanom van és máig hibátlan állapotban üzemel. az akksija mér azért kezd fáradni, de még mindig bírja. imádom egyszerűen. életem egyik legjobb beruházása. főleg ezen telefon kapcsán nosztalgiázni kezdtem egy német ismerősömmel. hozzáteszem személyesen nem ismerem, de nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki neten. erre előrámolta az arzenálját és kérdezte, hogy melyik kell? hát meglepődtem, de minden megkötés nélkül választhattam, csak mondjam meg melyik kell. volt vagy hét telefon. egy 3310-est, egy 3330-ast és egy 5210-est kértem tőle. mindhármat legnagyobb meglepetésemre postázta is, egy vasat se kellett fizetnem érte. jó szándékból küldte. úgy voltam vele, hogy meg is tartom őket, de ez végül nem jött össze. akkoriban nem tudtam reális áron kicserélni mindent rajtuk, így lassan, de továbbadtam rajtuk az utóbbit kivéve. elsősorban gyűjteni akartam, de nem voltam megelégedve az akkori állapotukkal. lehet meg kellett volna tartani őket és várni, de erre akkor valamiért nem gondoltam. az 5210 máig ramaty házban van, egyszerűen nem találok hozzá gyárit. ráadásul vagy 4 év elteltével sikerült checksum-olni a firmware-t, mert akárhogy csináltam nem vette be és folyton újraindult így. de nekiestem ismét és valahogy jó lett szerencsére. kár, hogy a life timer-t valami elcseszte a sok próbálkozás alatt. talán egyszer rendesen be tudom fejezni. teltek az évek ezután és vettem egy N9-et. erre nagyon fájt a fogam több okból kifolyólag is. nagyon eltalálták, hiába vetett véget Elop ennek az iránynak. talán az egyik legjobban kigondolt okostelefon máig. kár, hogy valamilyen okból kifolyólag a modem egyszer csak használhatatlanná válik, így sajnos nem tudom telefonként használni egy ideje, ami nettó érvágás közben ismét vadászni kezdtem régiségekre és lett azóta egy 2100-ám, ami teljesen fel lett újítva. az előző tulajdonos nem tudom mire használta, de szinte minden rossz állapotban volt rajta. csak az alaplap és az antennafedél nem, szerencsémre. így aztán szépen lassan mindent beszereztem ehhez is és azóta kiváló egészségnek örvend. tartottam tőle, hogy zsákbamacska az egész, de jól sült el a dolog. azóta stagnál a kincskereső projekt, de van még pár telefon, amit meg akarok csinálni, csak sajnos mindenhez én sem értek. úgyhogy kénytelen vagyok pihentetni az egészet. sanszos, hogy sosem lesz kész egyik sem, mert már szinte senki sem foglalkozik ilyen telefonokkal. de nem részletezném jobban, így is elég hosszadalmasra sikeredett az irományom. remélem más is magára ismert a nosztalgiázásomban
[ Szerkesztve ]
„the cake is a lie” - mi band 4 fordítás: https://bit.ly/miband4hu - mi band 5 fordítás: https://bit.ly/miband5hu - mi band 6 fordítás: https://bit.ly/miband6hu