nagyon jól írsz

Hát ez rendesen elszomorított engem is

respect.

gondolom az író története.

hát nem hiába, az élet a legnagyobb rendező, és író. (nem csoda, hogy nem nézek TV-t, meg bárgyú romantikus szar filmeket)

A történet mindkét szereplőjének üzenném szavaimat:

"...a világ szép, és élni a legjobb dolog ezen a szép világon. A világ tényleg ilyen. Vagy legalábbis van egy világ, amelyik tényleg ilyen. "

...nekem már Valaki megmutatta, hogy van egy ilyen világ tényleg.

[ Szerkesztve ]

"Szólítson csak Cirminek." | B&B XI | 3D nyomtatás Bp és környéke |

Basszus én csak a feléig tudtam olvasni....
Én is nagyon magamra ismertem benne....legalábbis amit a feléig olvastam....
Nekem 2 napja lett vége egy ilyen nyári kapcsolatnak és pontosan ugyanilyen érzés volt átélni mint ahogy DJ leírta! ....eszméletlen hogy vki így tud írni....bárcsak nekem is így menne....

Bocsi hogy nem olvastam tovább de most ez nem menne...nem tenne jót.. felejtenem kell...
De egy nap majd elolvasom....
DJ neked könyveket kéne kiadni....

"...nekem már Valaki megmutatta, hogy van egy ilyen világ tényleg."

Hát igen, de ha csak belekóstolhat az ember az kevés, sőt a végén elég fájdalmas is... Meg kellene találni azt akivel ez meg is marad.... Ez ami nagyon nehéz...

Többet nem tudok mondani; szép, bár nagyon szomorú.

Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)

Kitartónak kell lenni, és nem elsősorban a külső alapján keresni, és hallgatni a megérzésekre...és hűségesnek lenni önmagunkhoz, és párunkhoz.

Volt 2 komoly kapcsolatom, és 1 eléggé komolytalan...az első az 2,5 évig ment, 1,5 év után már az eljegyzéssel piszkált, de ami igazán baj volt, az a monotonitás...hogy vagy ő jött hozzánk, vagy én mentem hozzá, kimozdulás = 0, mert nem akar, szülei nem engedték el, szóval szépen megkeseredtem, hogy ezt akarom-e...aztán jött a másik véglet, aki szeretett is, meg nem is, 3 szakítás és újraössze 1 év alatt, majd miután egy nagy MSN összeveszés volt tavaly dec. elején, szépen elküldtem egy levélben, hogy köszönöm a részvételt (mivel b**ott akár még MSN-re is jönni)...aztán most év elején egy kis komolytalan, jóval fiatalabb csajjal...nem is beszélgettünk, mindig csak smárolni akart, szóval 2 tali után rövid úton (iwiw családi állapot: kapcsolatban -> egyedülálló ) véget vetettem.

Na mindegy.

Április vége óta már egy új világban élek

szóval ez_meg_emaz barátom, ne keseredj el, meg kell ismerni az élet mélységeit, és távlatait

[ Szerkesztve ]

"Szólítson csak Cirminek." | B&B XI | 3D nyomtatás Bp és környéke |

Nagyon jó írás! Lélegzet visszafogó!

Trancehez tudnám hasonlítani az irásod. Meghallgatok egy számot és előhúz valami emléket.

Ha ismered a Above and Beyond-ot akkor nem neked szól de érdemes őket is meghallgatni.
Egy track

nagyonjó

nem. egyszerűen nem.
ha valóban szerette, akkor nem tehette ezt.

ezért nem. egyszerűen nem.
nem tetszik

sajnálom

tudom, hogy nem lehet minden tökéletes és szép, de ez a történet nekem nem áll össze.
ha tényleg szerette, akkor nem tehette ezt. akkor nincs távolság, meg gond. ezek üres kifogások, amik elrejtettek valami mást. és a fiú hazudott.

[ Szerkesztve ]

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data

Ez aztán az írás
Kiváló

[ Szerkesztve ]

Szép írás, csak túl klisészerű. Olvastam és tudtam, hogy mi fog történni. Valamint Lenry-vel értek egyet.

van.
két és fél éve vagyunk együtt

nincs nagyon távol, csak épp annyira, hogy hetente egyszer találkozunk (a nyári szünetben... ősszel azért majdnem naponta, de akkor is csak pár órára, kicsit hosszú sztori, ha érdekel olvasd el ezeket

[ Szerkesztve ]

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data

Hát ugye volt az a hivatalos levél a srác szebében, ott a novella közepén írta... Szerintem beteg volt a srác, és nem szerette volna, hogy a szenvedését lássa a lány, akit annyira szeret, hisz a legjobbakat akarta neki....

Lehet, hogy hülye vagyok, és félreértem, de nekem valami hasonló jött le... mondjuk lehet, hogy akaratlanul ugrottam pár sort is...

WoT: nightmare1367 Az élet egy játék... De játszd keményen!

És ennek van értelme? Miért ő akarja eldönteni hogy mi lesz a legjobb a lánynak? Próbál magából valami mártírt faragni...

Ελευθερια η θανατος

Szerintem van benne azért empátia... Gondolj bele, így van lehetősége a lánynak, hogy még boldog lehessen az életben, de ha "ott hal meg a karjai között a srác", lehet, hogy örökre elveszti annak képességét, hogy valakit szeretni tudjon...

De ezt csak én gondolom így... Sose voltam nagy irodalom rajongó, inkább Asimovot meg Stephen A. Ambrose-t olvasok..

WoT: nightmare1367 Az élet egy játék... De játszd keményen!

Nagyon szép írás és rettentő szomorú a vége. Igaz történet?

Més que un club!

Azta dekomoly, Egyszerüen zseniális ahogy belinkelsz egy zenét az elején, és ráadásul nekem pont akkor lett vége mikor elolvastam, a zene az valami fenomenális, és így teljes a szöveg, így jön át, így tökéletes. Nagyon szomorú a szituáció, és is most lezdek belebonyolódni egy távkapcsolatba, szintén nyáron jöttünk össze a balatonon, és félek. Félek belebonyolódni, mert mivan ha mégis rájövünk h sok ez a távolság, de én már akkor szeretem...

http://instagram.com/_doublez_

jól írsz gratulálok

Isten jól sikerült alkotása vagyok, elvégre rögtön bőrkötésben adott ki...

Nem, igazad van, akkor én is igyekeznék mindent és mindenkit eldobni ami még kicsit is életben tart, mert akkora jószívű vagyok. Hápe... Nehogy már azt higgyük hogy ez az igazi hősiesség/szeretet/megértés.

Ελευθερια η θανατος

A zene az csalás. 6x jobb lesz tőle a mű. De remek fogás, marketingre emlékeztet.
Stílus jó, bár nem nekem való.

Én azt vallom ha valakit igazán szeretnek akkor azzal akkor is jó ha beteg. "Öröm" vele még a szenvedés is. Legalábbis jobb, mint nélküle, szenvedés nélkül. Kicsit oximoron lett a véleményem, de mindegy;) Remélem értitek.
Ha nem valós betegségről volt szó, vagy csak szimplán alábecsüli magát a fiú, vagy egyéb kifogások akkor Lenry véleményét osztom.

Nekem ez valahogy nem jött be. Kész. Én keményebbre számítottam a hsz.-ek olvasása után, de biztos velem a probléma.

Na végre jutott időm, hogy reagáljak. Először is köszönök minden kommentet és azt is, hogy szakítottatok időt arra, hogy elolvassátok (a kiemelést pedig szintén köszönöm Racecam-nak)

Akik régebb óta követik az írásaimat, azok tudhatják, hogy szinte kivétel nélkül mindig van igazság a történeteimben, legtöbbször magamról és magamból írom, az éppen aktuális helyzetemet és érzéseimet felhasználva. Persze mindig változtatok rajta egy kicsit, néha szebbé teszem, néha negatívabbá, van, hogy kicsit kerekítek a történeten, de az a mostani és az eddigi összes írásomra egyaránt igaz, hogy nem csupán a képzelet szüleményei, hanem mindig benne vagyok én is.

Valamelyikőtök említette, hogy a történet elég klisészerű és kiszámítható. Ez valóban így igaz. Pont olyan, amilyeneket az élet ír. Ezer csavart, fordulatot és meglepetést írhattam volna még bele, de a lényegen sosem változtatok. A fő szálat mindig pontosan úgy hagyom, ahogy az élet írta. Szóval emiatt nem nálam, hanem odafenn lehet reklamálni, annál a valakinél, aki az életünk szálait és a sorsunkat szövögeti Nem célom ezzel a történettel megváltani a világot, és amint láthatjátok nem valami neves irodalmi oldalon került publikálásra, hanem itt, a logouton, ahol nagyrészt számítógép guruk/hardveres írások vannak jelen és nem irodalmárok. Nektek írom persze, de közben magamnak is. Én így hagyok nyomot az életem fontos dolgainak. Jó érzés lesz visszaolvasni és visszaemlékezni, még ha nektek nem is érthető teljesen. Vegyétek úgy, hogy mesélek, ha tetszik örülök, ha nem, az se baj, mert ez is csak egy történet a sok közül. Mindannyiunknak vannak ilyen történetei, a különbség csupán annyi, hogy én le is jegyzem őket.

Amint leírtam a történet utolsó bekezdését tudtam, hogy lesznek olyanok, akik nem fognak egyetérteni vele. Amit itt rögtön le kell szögezni az az, hogy ez a része teljesen fikció. A valóságban nem így történt és senki sem halálos beteg. A betegség egy hasonlat akart lenni, valami egészen másra. Na de visszakanyarodva a történethez. Igen, a fiú valóban beteg és abban a levélben pont ez a hír van benne. Talán önző dolog tőle, hogy így döntött. Talán tudja is, ezért fáj neki annyira nap, mint nap. De ugyanakkor azt is érzi, hogy ezzel csak fájdalmat okozna annak a lánynak, aki a legfontosabb számára. Tegyük fel, hogy a fiú rákos. Nem tudja mi fog történni vele és nem akarja, hogy tönkremenjen mellette a lány. Persze, biztosan mellette maradna és támogatná, hisz szereti. Ha neki kellene dönteni, akkor ezt akarná tenni és sosem hagyná el. De mindketten fiatalok, előttük (lenne) az élet. Nem kérheti azt valakitől, hogy áldozzon fel érte mindent, lássa a szenvedését és amikor elmegy, akkor pedig törjön össze és mindent eldobjon. A szerelem néha áldozatokkal jár. Van, akik számára ez hihetetlennek tűnik és van, akik megértik. A legtöbb helyzetben ez a lépés valóban önzőség és mártír tett. De ilyenkor ez a morális határvonal egyre halványabbnak tűnik. A fiú pedig igazán szerette. Szereti. Inkább egy kegyes hazugsággal vet véget a kapcsolatnak, mint hogy magával rángassa egy olyan jövőbe, ami már sosem lesz biztos. A történet vége nincs megírva. Nem tudjuk mi történt a fiúval. Meggyógyult? Meghalt? Vajon találkoztak még? Mi van, ha újra egy közös útra vezette őket a sors? Lehet, hogy meggyógyult és visszatért a lányhoz és már boldogok. Mindenki úgy fejezi be, ahogy akarja. Azt hiszem nem lehet felróni a fiúnak a tettét, hisz bármennyire önzőnek is tűnik ez a lépés azt a tényt sosem szabad szem elől téveszteni, hogy a szeretteink elvesztése fáj a legjobban.

A jövőben minden írásomhoz tervezek berakni valami hozzá illő zenét, hisz ez nagyon sokat tud dobni az élményen. Nem mindegy, hogy egy zúzós rock szám szól közben, vagy egy lassú, romantikus és elgondolkoztató dallam.

[ Szerkesztve ]

https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

Igen, ez a zene dolog már az előző utóbalesetes írásodnál is tetszett, de itt még jobban ütött, és főleg hogy the DJ a neved, ez kötelező legyen mostmár
Nagyon érdekes hogy mindig a saját életedből meríted a témát, az a kiindulási alap, de mindig beleszínezel, bár ez nem is jó szó, mert pl nem túl vidám dologgal toldottad meg a sztorit, vagy helyettesítettél valamit. Így sosem tudom eldönteni mi lehet igaz mi nem. De nincs ezzel baj, mindenki azt ír amit akar, nem muszáj elolvasni Jó volt.

http://instagram.com/_doublez_

valamit még akartam mondani, meg magyarázkodni, hogy miért is nem tetszik...
de nem tudok mit mondani, nem tudom magam úgy kifejezni, hogy tényleg elmondhassam, amit akarok.
nem szeretek szomorú lenni, talán mert nagyon bele tudom élni magam a történetekbe, és ha valami fáj a sztoriban, akkor az nekem is fáj. és ez most fájt

[ Szerkesztve ]

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data

"Egy könnycsepp hullott a papírra, majd még egy és még egy…"

Nálam - fiú létemre - majdnem a billentyűzetre...

Vártam, hogy valaki megkérdezi majd, hogy én hogy döntenék, ha ilyen helyzetbe kerülnék. Az őszinte válaszom pedig az, hogy fogalmam sincs. Amit most biztosan tudok az az, hogy sosem akarok elszakadni attól, akit szeretek és foggal körömmel képes vagyok küzdeni érte, értünk, a kapcsolatunkért és mindazért, amit felépítettünk. Szóval biztosan ki merem jelenteni, hogy az élet nem nagyon tudna olyan akadályt görgetni elénk, amitől én megfutamodnék. Viszont... az éremnek mindig két oldala van. Ha megtudnám mondjuk, hogy egy ilyen komoly és akár végzetes betegségem van, akkor az ijedtség és a félelem után belegondolnék, hogy vajon mit kellene átélnie mellettem a másiknak. Az egom rögtön sikítana, hogy ne engedjem el, ha mellettem akar lenni, hát legyen, így csak könnyebb lesz, legalább nem érzem majd magam annyira egyedül. De a valóság az, hogy amíg nekem jó, hogy mellettem van és könnyebb elviselni, addig neki napról napra rosszabb. Hiába látszik erősnek, hiába mosolyog, tudom, hogy minden egyes eltelt nappal egyre jobban fél. Este átsírja az éjszakákat és imádkozik. A jövőre gondol és megijed, mert mi van, ha nincs jövő? Na nem...ezt soha nem kívánnám annak, akit szeretek. Nagyon nehéz kérdés és férfiasan bevallom, nem tudnám mit tegyek. Most mindössze azt tudom, hogy nem akarom szenvedni látni azt, akit ennyire szeretek. Soha!

https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

2 órája itt a melóhelyemen kaptam a hívást hogy barátnőmék családjában meghalt valaki. Az ő lánya sem tudott elbúcsúzni személyesen tőle mert kisbabát vár és nem mert bemenni a kórházba míg az édesanyja ott feküdt nehogy a stressz ártson a babának. Most már nem is tud tőle elköszönni.
52 évesen rákban nem szeretnék meghalni, de sajnos az élet forgatókönyvét valóban nem mi írjuk.

Més que un club!

Srácok lehet hogy ciki ez de a végére majdnem sírva fakadtam