Kicsit mélyebben belenézve a vásárlási szokásokba, szerintem elkülöníthető pár tendencia:
1. Vegyünk mindenkinek olyan dolgot, amire szüksége van, de esetleg drágább, s hétköznap túl drágának érezzük (ilyenkor miért nem?). Ez általában a szűkebb családi körre jellemző.
2. Vegyünk általunk hasznosnak tartott dolgot. Ez a tipikus újabb porfogó könyv a polcra esete. Ez általában a tágabb rokoni, ismerősi körre jellemző.
3. Vegyünk használati cikket, amire szüksége van az illetőnek (ez nagyon gyilkos tud lenni, ha kombinálódik a 2-es ponttal). Ez a közelebbi rokoni körre jellemző.
Nos miután az esetek nagy részét kitevő tendenciákat megnéztük, jöjjön a lényeg: ugyebár a mit is teszünk karácsonykor? Ajándékozunk. Az ajándék rokon értelmű szava a meglepetés. Ha megnézzük a 3 pontot, ez igazából mindegyikből hiányzik. A 2.-ban benne van, de az általában kellemetlen meglepetés. Pedig szerintem valahol ez lenne a karácsonyi ajándékozás értelme: ha az ember titokban vesz/készít valamit, s tudja hogy a másik is valamivel meg fogja lepni. Ez megad egy hangulatot, ami szerintem szerveresen hozzá tartozik az igazi karácsonyi hangulathoz. Már csak azért is, mert enélkül a "karácsonyi ajándékbontás" elég értelmetlen cselekvés. Ugyebár ha mindenki tudja mit fog kapni, akkor csak felesleges pénzkidobás csomagoló papírra az egész. Mondjuk érdekes lehet azon is elgondolkozni, ez mennyire tudatalatti pótcselekvés arra, hogy visszahozzuk a meglepetés hangulatát.
Persze erre lehet mondani, hogy na igen, de én inkább megkérdezem, hogy mit akar, nehogy csalódás legyen belőle. S itt jön a második lényeges dolog: ne olyan dolgot vegyünk, amit a másik használni fog, hanem ami ajándék, egy kis (vagy nagy, nem ez a lényeg) kedvesség. Hisz nem csak annak tud örülni az ember, amit használ Ha pedig valaki mégis csak olyannak, akkor ott már hatalmas probléma van...
Jöjjön össze a család dolog: őszinte legyek, én nagyon nem szeretem az ilyen nagy társasági összejöveteleket. Tudom, sokan rám is mondták hogy antiszociális vagyok, de én teljes mértékben rühellem azt, hogy na ünnep van, akkor 3 napig egyik rokontól megyünk a másikig. Egész évben feléjük se nézünk, de hát most karácsony van...persze egy normálisan fentartott kapcsolat esetén teljesen más lehet a helyzet.
Amúgy valahol itt ragadható meg a konklúzió:
A karácsony a szeretetről kéne hogy szóljon, szeretetből adjuk az ajándékot, szeretetből főzzük meg azokat az ételeket (egész napos/hetes ordítozás és veszekedés ünnepi főzöcske címén gondolom sajnos sokaknak ismerős) és szeretetből menjünk el azokhoz az emberekhez. S ne azért, mert kötelező.
[ Szerkesztve ]