Elég érdekes téma, de szerintem nincs rá egyértelmű válasz. Még ti sem tudhatjátok, hogy hogyan működne, amíg nem próbáljátok ki. Leírhatjuk többen a pozitív és negatív tapasztalatokat, de ezekből általánosítani nagyon nehéz, teljesen más egyéniségek lehetünk, teljesen más munkahelyi és magánéleti környezettel.
Nálunk több pár is volt az elmúlt évek alatt, egy irodában, akár egymáshoz közeli csapatokban, de akár csapattársakként is. Volt, aki a párját "hozta" a céghez, volt, aki itt "szerezte". Az ilyen esetekben mindig megkérdezték, hogy jó-e nekik így vagy szeretnének egy kicsit "messzebbre" kerülni egymástól és tiszteletben is tartotta a cég a kérésüket.
Persze megesett, hogy valaki felmondott, a párja pedig maradt, de semmilyen retorzióval nem járt egyik félnek sem, volt, akinek úgy alakult a sorsa, hogy később visszakerült, probléma nélkül felvették. Felnőtt, intelligens emberek vannak többségben a vezetésben és az alkalmazottak között is, így senki nem égeti fel maga után a hidakat, nemhogy maga előtt. Viszont az is hozzá tartozik a dologhoz, hogy ez egy nagy multi, biztos nagyon más a légkör egy kisebb vagy közepes cégnél.
Mi a párommal nem egy cégnél dolgozunk, de egy "irodában". Mindketten IT területen, teljes home office-ban, ő előtte vendéglátózott, de a lezárások miatt elég hektikus volt. Korábban kifejezetten probléma volt, hogy a vendéglátós akkor nem ér rá, amikor az átlag munkarendű ember igen, nagyon nehéz volt a közös programok szervezése. Amióta ő is IT-ban van, nap közben egy szobára egymástól vagyunk, rendszeresen átmegyünk a másikhoz pár percre, összeegyeztetjük a meetinges naptárunkat, kialakultak a szokások, cserében ugyanúgy van a szabadidőnk, vége a munkanapnak 4-5 körül és teljesen szabadok a hétvégék, ünnepnapok és szabadságot is könnyebb szinkronban kivenni (a vendéglátásban majdnem értelmezhetetlen fogalom a szabadság). E mellett persze jut mindkettőnknek ideje saját magára is, tudjuk és tiszteletben tartjuk, hogy nem kell mindig mindent közösen csinálni, lehet külön eljárni az ismerősökkel programokra és megértjük, ha a másiknak szimplán csak egy kis egyedüllétre van szüksége.
Én azt mondanám, hogy vágjatok bele, a próbaidő pont erre jó, hogy akár ez is kiderüljön, működik-e így. A cég vezetését (akár globális, akár helyi) pedig te ismered, neked kell felmérni, hogy várható-e negatív hatás a maradó számára, ha a másik felmond.
Akit meg lehet, azért nem kár. A nagy része nem hagyja magát, pedig nagy rajtuk a nyomás ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
. Aztán a gazdasági helyzet és a piac alakulása úgy hozta, hogy újra külön utakra kerültünk.
Én így is kivagyok, hogy ha hétköznapra esik egy szabadnapon, nem lehetek kicsit magamban, mert home officeban van a férjem. 
