Teljesen átérzem a helyzeted, sajnos már egy igazi szülőm/nagyszülőm nincs 28 évesen.
Édesanyám 21 éve halt meg, 36 évesen, későn kezelt tüdőembóliában,
édesapám 2 éve halt meg, szintén későn kezelt agyi infarctusban.
2 nagyszülőmet nem ismertem, a másik kettő sem él már,
de amíg éltek, rengeteg segítséget adtak mindenféle téren.
Szerintem beszélned kéne édesanyáddal, valószínűleg könnyítene
mindkettőtök lelkén.
Az iskolai helyzet, amit leírtál, sajnos szintúgy teljesen igaz,
meg a legtöbb lány felfogása az ideális fiúról is sajnos igaz.
Ennek ellenére sosem szabad feladni a reményt, a harcot, ami
tudom, hogy nem könnyű, mert én is átéltem/átélem ezt.
Próbálj olyan dolgot/hobbit találni, ami leköt valamelyest.

Sose keseregj.A suli szar,elöbb-utobb vége lesz.Az életed éld ógy hogy édesapád büszke lenne rá.Ha kérdésed lenne hozzá csak gondold el mit mondana,tudni fogod a választ.Belőled lesz majd a normális szülő és a jó ember.Hidd el tapasztalatból beszélek.Se anya,se apa sajnos már.Megismertem egy olyan lányt aki szintén elveszítette ( ez csak késöbb derült ki ) az ésdesapját és nagyon szerette.Tragédiák árnyékából nött ki egy boldog kapcsolat,immáron 6 éve.Sokat mesél róla,nagyon sajnálom hogy nem ismerhettem meg.

Intelligencia kell ahhoz hogy egy ember belássa a tévedését. És gerinc, hogy be is ismerje.

Őszinte részvétem!

Én is nagyon félek attól, hogy mi lesz akkor,ha a szüleim nem lesznek. Szinte rettegek és mikor rágondolok, mindig elkezdek sírni és nagyon fáj.

Tigris, tigris, csóvafény...

Őszinte részvétem. Nem merek meegesküdni rá, de halottam már erről a balesetről. (Szinte mindnenhol vannak ilyenek, sajnos). A Te helyzeted csak részben érzem át: nekem a nagyapám halt meg kilenc éve amikor jöttünk haza este a nyaralásból és ugyanúgy lerobbasnt az autó (füstölt a motorháztető) és amikor kiszált és felnyitotta a motorháztetőt egy másik autó nekünkjött hátulról és a bordáit szilánkosra törte és a üdelyét is roncsolták a szilánkok. A kórházban halt meg a baleset után három óra mulva. Le voltam lombozva. Nagyon. Amikor most nyolcadikban május 3.-án a nagyapám születésnapján nagyon szomorú voltam és a barátnőm megkérdezte miért. Elmondtam neki, de az iskola menőgyereke tarkónvágott és szó szerint ezt mondta: "Ne sírjál már óvodás! Hogy lehetsz már ilyen nyámnyila, hogy a (I)rohadt(/I) nagyapáddal foglalkozol most?!" (névnapja volt). Úgy bedühödtem hogy átugrottam a pad fölött és elkezdtem pühölni a rohadt képét annak a #!@&> nak (#!@&> helyére képzelj el kétsornyi káromkodást) még most is remegek a dühtől, ha eszembe jut (most is amíg leírtam). A nagyapám nagyon jó fej volt. Mindi viccelődött, darts-oztunk, monopolyztunk, elvitt kirándulni, stb (emlékszem mindig éjfélkor felhívott amikor a születésnapom volt vagy névnapom, elsőként - máig hiányzik)

a verekedésért igazgatói megrovást kaptam (monokli, feldagadt arc, törött orr és járomcsont ,stb.), de máig nem bántam meg és még az apja is fel akart pofozni, de amikor megtudta miért vertem meg (az osztály is megmondta)- a frágalátós fiacskája azt mondta mert nem adtam neki oda a tízóraiját - inkább a fiának kevert le egy sallert miután elmodta miért, három okból: megbukott 3 tantárgyból, hazudott és tiszteletlen volt (halottról csak jót vagy semmit)

[ Szerkesztve ]

Isten veled Steve, nyugodj békében!

Köszönöm mindenkinek a pozitív hozászolásokat!
Jól esik, végre egy normális társágban kommunikálni, ahol komolyabbak az emberek.

Isti2, hasonló helyzetbe vagyok én is nagyszülőmmel. Jelenleg csak egy nagyszülőm él, az pedig a mamám anyai ágon. 84 éves. Nagypapám, apám halála után három hónappal hunyt el, agyvérzésben. Apai ágon, a papám, már fia házasodása előtt meghalt, a mama pedig, születésem után két évvel! Lányokról pedig, majd évek múlva amikor rájönnek ki számukra a fontos.
capulet75, igen már csak két év és vége lesz. Remélem normális szülő lesz belőlem, igyekezni fogok. Az iskolával nem foglalkozom, nem próbálom a lelkemre venni.

szablya, neked nagyon köszönöm a tartalmas választ, a pszichológushoz nem árt egyszer elmenni, nem azt mondom, hogy élmény volt, nem lettem okosabb, csak mint ha könnyebb lett egy kicsit utána. Lánykából, csak olyat, aki kedves aranyos, nem kell, hogy szép legyen.
Igyekszem úgy élni, iparkodni és törekedni kell, nem pedig csak akarni. Első itt az iskola.
Hallatom már olyanról is, volt egy srác, adott egy lánykának egy virágot, az pedig az ölébe borult, és megcsókolta És járnak, semmi udvarlás, nekem mért nem megy így? Pedig nem egy jóképű, kigyúrt fazonról van szó!

cellpeti: Még belegondolni sem merek mi lesz édesanyám nélkül! Nem az, nem tudok majd élni, ellátni magam, jó ha van valakihez fordulni.

doncortio: Bárki bármit mond, én azt mondom neked, helyesen cselédkedtél! Egyik gyerek, azt mondta nekem, hogy APÁD! Akkor azt hittem komolyan, ott helybe lerendezem a dolgot, de nem tettem. Aztán a csávó mentegetőzött, tudom mi a helyzet veled, nem neked mondtam! Nem szoktam verekedni, de erre nagyon harapok ám.

"A tenger szépsége nem csökken szemünkben attól, hogy tudjuk, olykor hajók süllyednek el."

nem vagyok az erőszak híve, de jól tetted a gyerekkel, amit tettél, de azért komoly kárt ne tegyél senkiben!

respect....nem volt erőm végigolvasni, kb. a feléig jutottam el, meg az utolsó két bekezdést.)

(az okokat lásd a nőügyes topicban)

Tamás!

Élj úgy, hogy amikor apád lenéz rád a csillagok közül, mondhassa azt, hogy büszke rád! Tovább kell vinned az örökségét, ami súlyos ilyen fiatalon a válladnak, de idővel megérted...Ha párt választasz, olyat válassz, aki megérti az apa hiányát....

"apa"....ez is egy csodálatos szó. "Vaterland"...apánk földje....

[ Szerkesztve ]

"Szólítson csak Cirminek." | B&B XI | 3D nyomtatás Bp és környéke |

Megérdemelte. Hogy lehet valaki ilyen, hogy ilyet mondjon valakinek? Egy gyerek aki küszködik azzal tudattal, hogy elvesztette az egyik családtagját. És akkor lenyomorékozzák.

A többiek már szóltak előttem pár érdemes szót. De. Szerintem rakd le a jogsit és vezesd az autótokat. Gondolj úgy rá, hogy édesapád is itt ült, és most büszke lehet rád, hogy te is ott vagy és azt vezeted, amit ő vezetett.

[ Szerkesztve ]

örülhet a gyerek annak, hogy csak az arcát törte szét... halottról jót vagy semmit, aki pedig rosszat mond, fel kéne kötni! ezen még én is felhúztam magam, doncortio meg főleg felhúzhatta magát, hisz ő átélte ezt!

szomorú, hogy az embereknek át kell élnie ilyen tragédiákat, rossz, hogy nem lehet az élet mindenkivel kegyes... nekem rengeteg konfliktus van a családomban, de istenem, ha valami történne valakivel, összetörnék lelkileg. még a gondolattól is könnyekben úszik a szemem.

Poll Tamás: nem ismerlek téged, de a cikked elolvasása után biztos vagyok benne, hogy édesapád büszke lenne Rád! szívedben tovább él az édesapád, és ez a legfontosabb!

[ Szerkesztve ]

Őszintén, kit érdekel? Tudta, hogy mi a helyzet és ennek ellenére felhozta az egyik legfájóbb pontot, megérdemelte, maradjunk ennyiben.

Soha életemben nem verekedtem igazán, pont nem vagyok az az erőszakos típus, inkább az ellentéte, de ha nincs ott senki más, elég nehezen tudtam volna leállni, ha egyáltalán.. tudom, nem ér annyit, de akkor is.

[ Szerkesztve ]

Megérdemelte... én is ütöttem volna.

Poll Tamás: Őszinte részvétem

¡GLORIA A LAS PLAGAS!

Igen, ez ésszerűbb megoldás... De az indulatok, erős érzelmekkel keverve... Csak gondolj bele.
Amúgy szint úgy én sem vagyok azaz erőszakos típus, sőt az ellentéte... De azt mondom, örüljön annak, hogy ennyivel megúszta. Ahogy magamat ismerem, valószínűleg a kórházig meg sem álltam volna vele.

Poll Tamás: Őszinte részvétem!

[ Szerkesztve ]

Őszinte részvétem! Nem tudtam könnyek nélkül elolvasni.

szablya #3 Nagyon jól megfogalmaztad a lényeget. Igazad van.

[ Szerkesztve ]

IN GOD WE TRUST!

egyetértek.

Nekem tényleg nem él már. Nem tudnám elképzelni hogy összetörjek valakit. Lehet másképpen is ignorálni.
Általánosban verekedtem utoljára. Nem sodornám magam bajba egy hülye paraszt miatt.

Részvétem.

Nagyapám, aki apám helyett apám volt 22 évig, 2009 decemberében, azaz fél éve hunyt el karácsonykor.
Valódi édesapám pedig sosem volt, maximum nagyon-nagyon kis koromban. Aztán minden megváltozott. Olyanokat tett, amit az ember nem hogy a családjával nem tenne meg, de még egy idegennel sem. Nem verésre vagy bántalmazásra gondolok, annál sokkal rosszabb ez.

[ Szerkesztve ]

Meet me @ Dhen' Ess Hardware! | Mikrotik - Routing the World!

+1

¡GLORIA A LAS PLAGAS!

Ehhez nem tudok mit mondani. Csak annyit, hogy részvétem. Találtam 2 apróbb hibát:
"Apám megállt, és bement a STILL boltba, hogy kőnőolajat, és egyéb dolgokat vegyen. "
"Megnősült, csalódott alapított, van már egy gyereke is, éli életét mint ha misem történt volna."

Amúgy a cikkhez a következőket fűzném hozzá.

Először is, azt írtad szégyelled, hogy nem volt még egy normális kapcsolatod. Ez nem ciki. Én 17 vagyok, volt valami ilyesmim, de a csaj mégis otthagyott valami deszkás miatt. Fiatal voltam, 2x is összejöttem vele, meg is bántam. Az igazi előbb vagy utóbb elfog jönni!

Az, hogy az emberek többsége finoman fogalmazva hülye, ezt le kell szarni, rájuk kell hagyni, nem lehet mit tenni. Meg kell találni a normális embereket és azokkal foglalkozni.
Az, hogy vannak akik buliznak, isznak, azzal még semmi baj sincs, ha mértékkel csinálják. És attól még hogy valaki dohányzik, lehet egy végtelenségig rendes ember. A fűre, drogra viszont nálam sincs bocsánat.

Nem szabad folyton csak otthon dekkolnod, társaságra, barátokra szükséged van, még ha nem is csak azért, hogy kiöntsd minden bánatod. Csak hogy ki tudj kapcsolódni, jól érezni magad és az érzésért, hogy számítasz valakinek, meg ilyesmi.

Az életben vannak jó és rossz dolgok egyaránt. A lényeg, hogy mindennek nézd a pozitív oldalát, keresd a "szépet", még ha nem is mindenben van, de a legtöbb dologban igen.

Egyszer hallottam egy mondást. Vicces, de igaz: Az élet olyan, mint egy szarral megkent kenyér. Csak jóízűen kell megenni!

(#27) Davidof92: Van még jó pár hiba ezeken kívül benne, de egy ilyen hosszú cikknél el lehet nézni, nem könnyű minden apróságra koncentrálni, egy ekkora fogalmazásnál.

[ Szerkesztve ]

És ha a témáját nézzük, szerintem érthető is.

Bocsánat a késői válaszért.

Elég sok hozzászólás érkezett, így egybe válaszolnék mindenkinek.

proof88, igazad, nem szabad életveszélyesen soha semmiért, embert megsebesíteni. De nem árt, néha egy nem kívánt beszólás után, megigazítani az illető hajszálát.

dízelracer, nálunk is ez volt. Későn jött a mentő. Pontosan nem tudom mennyi idő alatt ért idő, de annyi szent, volt egy bő fél óra. Ott pedig minden perc számít.

Mr.Csizmás, nem könnyű, de nem lehetetlen ha igaz lányka akkor talán megérti ő is.

aero.: Ok nélkül ütni nem jó dolog, de amikor az illető tudja, hogy ezzel lehet provokálni, akkor szerintem teljesen jogos.

BR4D, pontosan, ilyen világot élünk, sajnos.

Jhonny06, pontosan egyet értek veled.

Keldor papa, köszönöm, a válasz pedig nem hagynám csak szó nélkül.

nem_tom, józan ésszel pontosan ez lenne a megoldás, de amikor felhúzza az ember magát, akkor már semmi nem érdekli.

talmida, köszönöm, könnyek nélkül én sem tudtam megírni.

dízelracer, a becsületett nem lehet pénzen megvenni, ezért is kell megvédeni Bármi áron, akár.

csusza`, jó apa attól lehetett még. Ne haragudj rá! Megkel őt is érteni!

Davidof92, semmi baj, köszönöm.

nem_tom, tudom mindig vannak kivételek. De ha látnád őket, már most sem festenek túl jól, látszanak a dohányzás főbb káros jelei. Attól lehet jó ember. Van egy ember itt a faliban vagyis községben, aki jó ember, nagy tiszteletnek örvend. 50 éves és világ életében dohányzik. Bulizásról, egyszer voltam, neki annyi elég is volt belőle.
Régen gyakran jártam könyvtárba nem tudom miért, szeretem az ilyen tudományos könyveket bogarászni. Talán újra járhatnék el oda, talán találnék ott egy rendes lányt.

"A tenger szépsége nem csökken szemünkben attól, hogy tudjuk, olykor hajók süllyednek el."

Nem egy rossz ötlet. Én is szeretem az ilyen tudományos maszlagokat. Főleg a csillagászatot.
Azért remélem valamit segítettem a hsz.-emmel.

Egyébként egyáltalán nem kell szégyellned a csajos dolgot. Nekem 18 évesen volt az első barátnőm és neki is én voltam az első. Nem bánom, hogy nem volt korábban barátnőm, csak azt bántam, hogy miért nem sikerült 18 év alatt egyszer sem korábban megismernem. Van időd még. Nyugi. Ez nem sablon duma.

Sajnos az apus dologgal kapcsolatban nem igazán tudok mit mondani. Nekem 4 évvel ezelőtt halt meg, és nem tudom mit jelent egészen pontosan az, hogy feldolgozni valamit, de asszem ez olyan amit még mindig nem dolgoztam fel vagy nem tudom. Igazából rövid ideig éltünk együtt apa+anya+én, mert nekik nézeteltérésük volt egymással sokszor, de én mindkettejüket szerettem. Igazából 7 éves koromtól már anyámmal éltem, apám külön élt, a saját házában. Ott laktunk rövid ideig, de ugye nézeteltérések ... és ő ott akart maradni, szal nem akart Pesten velünk élni, de mondom anyám már nem is akart, mikor visszaköltöztünk Pestre. Szóval 7 éves korom óta csak látogatott, általában hétvégente, volt amikor elvitt magához és ott voltam hétvégén, szerettem nála is lenni. Megmondom őszintén, én egy iszonyatosan tutyimutyi alak voltam 18 éves koromig, és egyszerűen számomra felfoghatatlan, hogy mennyire érdektelen voltam apámmal (meg sok más dologgal) kapcsolatban. Középsulis koromban nem nagyon érdekelt már, úgy voltam vele hogyha jön, akkor jön, ha nem akkor nem. Én meg ritkán mentem le hozzá falura.
Aztán ő rákos lett, amit egyébként először nem is mondott el nekünk, meg másnak se, csak hát ugye egy idő után feltűnik a dolog ... Mindegy, a lényeg hogy 59 évesen meghalt, akkor voltam 18. Most vagyok 22, és annyira fáj ezekre a dolgokra gondolnom, meg sok témánál előjön... pl a jogsi ugye, fingom nincs róla, hogy apám hogy vezetett, mert azt tudom hogy sokszor vezetett, de semmire nem emlékszem másra. Nekem már megvan a jogsim, de egyszerűen katasztrófának érzem, hogy nem tud beleszólni, tanácsot adni, azt sem tudom hogy ő mennyire volt oda az autókért, áhh ... Milyen zenét szeretett ... Bizonyos dolgokról képtelen voltam régen beszélni vele, pedig most egy rakat dologra kíváncsi lennék, amit tőle szeretnék hallani, az ő véleményére lennék kíváncsi, stb. Szerencsére azért vannak emlékeim, még 8-9 éves koromból is, és ez jó, csak hát egyszerűen nem vagyok képes beletörődni, hogy bizonyos dolgokat soha a büdös életben nem fogok tudni megbeszélni apámmal, mert már nincs. Meg hát valljuk be azt is, hogy kicsit szar alak voltam vele szemben sokáig. De most már nem tudok mit tenni.

[ Szerkesztve ]

Visszatérve a csajos dologhoz, rengeteg sok rendes csaj van, én megmondom őszintén néha csak nagyot nézek hogy mennyi bunkó hülye csaj van, mert egyre több érdekes sztorit hallok, számomra megdöbbentő hogy még főiskolán, egyetemen is egymás csesztetése folyik pfff tiszta gáz... Én nem igazán találkozok ilyenekkel, de így legalább tudom, hogy van sok rendes is, mert ilyeneket viszont ismerek. Persze a rendes az relatív dolog, de úgy általában véve értem. Ha megtetszik neked valaki, akkor próbálj nyitni felé, és ha szimpatikus marad, akkor próbáld invitálni egy kis beszélgetésre vagy ilyesmi, aztán kiderül hogy mi a helyzet.

[ Szerkesztve ]

Fél óra alatt ért ki a mentő? Bazz

nem_tom, természetesen sokat lendítettél te is.

proof88, köszönöm neked a szép tartalmas választ. Én is olyan idős koromban vesztettem el. Tudom, ahogy te is mondtad, meg másik is mondták, van még idő, de szinte minden korabeli srácnak már van barátnője, csak szinte nekem nincs. A jogosítvány lefogom tenni én is, de nem sokat fogok vezetni. Szerintem is gáz, ez a cseszegetés, minek? jobb neki?! A a magam korabeli lányok, az olyan csávókat komálják akik csinálják a műsort. Nem acsöndes nyugodt, és semleges fiúkat.

Jhonny06, az volt több is, szerintem. Nem tudom pontosan mennyit vártunk ott elég régóta történt, egy vagy fél óráig vártunk.

"A tenger szépsége nem csökken szemünkben attól, hogy tudjuk, olykor hajók süllyednek el."

Nekem kb. akkor értek ki ennyi idő alatt, amikor szilánkosra tört a kezem, de akkor gyakorlatilag mindegy volt, hogy várok fél órát, vagy 2 perc alatt bevisznek. És hozzáteszem tél volt, gondolom ez is közrejátszott. De azért ilyen esetekben basszus, gondolom mondták a telefonban, hogy súlyos, ilyenkor lehetne sietni, mert ez így konkrétan szart se ér.

Először is Isten nyugosztalja édesapádat.

Gondolkodtam, hogy leírjam-e, amit gondolok. Mint látod, megteszem. Nos, egy tüskét szeretnék kihúzni a lelkedből.
"A baleset okozója ... eltudja felejteni ezt az egészet..."
Ne hidd. Bár él, ő is csak egy szerencsétlen áldozat. Csak ő tudhatja, hogy hányszor riadt fel éjszakánként rémes álmából, amikor újra átélte az eseményeket.
"Korom sötét volt, még a vonat sem járt akkor."
Egyszerűen nem láthatta a gyalogost. Ez a sofőrök réme, meg a kivilágítatlan bringák.
"...csak egy halk hang volt, aztán egy hangos fékezés."
Lehet, hogy tompa puffanásra gondolsz halk hang alatt? Én úgy gondolom.
Mondd, tehetett valamit a sofőr, hogy elkerülje a tragédiát? Ha akkor már kötelező lett volna a láthatósági mellény, biztos meglátja édesapádat. De sajnos nem látta meg.
"Egyszer sem jött el bocsánatot kérni, egyszer sem jött el személyesen..."
Tényleg bocsánatot kéne kérnie? Van rá ok? Nem akarattal ölt, így hozta rossz sorsa. Ezen gondolkodj el picit.
Ami a személyes találkozást illeti, erős lélek kell hozzá. Belenézni az özvegy szemébe, látni benne a néma vádat, belenézni a Te szemedbe, látni benne a fájdalmat... Fél ez az ember, fél tőletek, és fél önmagától. Megbélyegzetté vált egy életre.

Nem vagyok kegyetlen, nem erről van szó. Pusztán egy próbálkozás ez részemről, hogy a gázoló iránti haragodat közömbösítsem.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Nem tudom Magyarországon mi a helyzet, de felénk (Szlovákia) az a szokás, hogy a mentő a riasztást követő 1 percen belül el kell hogy hagyja az állomást. Természetesen ez csak az RZP-re (gyors egyészségügyi segítség szó szerint fordítva) igaz. Tehát tegyük fel, hogy mondjuk 40km-re van a legközelebbi mentőállomás. A bejelentést követően hívják az esethez legközelebbi állomást, majd onnan magát a mentőcsapatot és indul a buli. Ez legyen mondjuk 5 perc. 40km 90es átlaggal (feltételezzük, hogy jól lehet haladni, mindenki félreáll a városban, aztán országúton megkergeti rendesen a sofőr a 3 és fél tonnát) 26,7 perc. OK, sok a fél óra, de amíg nincs 20km-enként (még 20km-rel számolva is majdnem 20 perc összidőt kapunk) sürgősségi kocsi, addig nem kell meglepődni a fél órán. Ne a mentősöket hibáztassuk, hanem a körülményeket.

Poll Tamás
Örökké siratni foglak amíg csak élek. <- ez helytelen. Ha mindig csak a rossz jut eszedbe egy jobblétre szenderült szerettedről, az nem vezet semmi jóra.
Én 5 évvel ezelőtt veszítettem el az apámat. Egyik nap még beszéltünk, minden rendben volt (egészségügyileg legalábbis), másnap meg már nem ébredt fel. Emlékszem, kémiaórán ültem, amikor berobogott az osztályfőnök, hogy pakoljak össze és kövessem. Amikor elmondta mi a helyzet, el sem hittem. Bementem fapofával az öltözőbe, felkaptam a cipőmet, kabátomat, felugrottam a motorra és egybites vezérléssel (0-fék koppig, 1-csutkagáz) elindultam haza. Előbb értem oda, mint a halottaskocsi a testért. Emlékszem, ahogy percekig némán álltam az ágya mellett és csak bámultam. Nem hittem el még mindig. Lehetőségem sem volt felkészülni ilyesmire, még fel sem ocsúdtunk az előző esetből (nagymamámat, apám édesanyját két nappal apám halála előtt temettük el, eléggé friss volt az élmény). A baj nem jár egyedül, szokták is mondani.
Viszont egy hét múlva visszamentem a suliba és minden ment tovább. El kell hinni, bele kell törődni, hogy nem változtathatsz a történteken. A legfurcsább élményeim ezzel kapcsolatban azok az álmaim voltak, amiben apám is ott volt. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ott van. Nem volt meglepő, ijesztő, vagy bármi módon furcsa.
A lényeg az, hogy bárki bármit is mond, az utat neked kell végigjárnod. Többeknek sikerült, neked is fog. Nem tudom mennyi van még hátra abból a suliból, ahová jársz, de utána válassz egy tisztességes helyet. Addig meg tépd le mindenki fejét, aki hasonló módon (vagy akárhogy) szivatni próbál. Senki nem fog megszólni érte. A rohadt tetves büdös faszparasztok meg csak abból értenek úgyis.

eladó Aromamizer RDTA V1

Teljesen igazad van. Ebbe elfelejtettem belegondolni.

Egyszerűen nem láthatta a gyalogost.
Ha akkor már kötelező lett volna a láthatósági mellény, biztos meglátja édesapádat.
Az írás szerint a háromszöggel a kezében ütötték el, tehát ezzel azért vitatkoznék. Viszont semmin nem változtatna, semmit nem oldana meg. Az ember megbűnhődött érte és fog is még, míg csak él.

[ Szerkesztve ]

eladó Aromamizer RDTA V1

Nyilván nem az ott dolgozók hibája (a legtöbb esetben), de a feltevés attól még fennáll. Gondolj bele, gyakorlatilag bármilyen komolyabb baleset/sérülés esetén a fél óra majdhogynem biztos halál, de legalábbis nagyon sok idő, amikor percek alatt simán elvérzel. Nem azt mondom, hogy 1 perc alatt itt kéne lenniük, de az is vicc, hogy 40km-re van a legközelebbi mentőállomás, sőt, még a 20 is.

Én úgy vagyok vele, ha anyáznak, akkor annak az illetőnek K.O.
Ha apámat veszik a szájukra, azzal csak viccelődök, mert tudom, hogy az öreg sem foglalkozna vele.

Sajnálatos dolgok ezek, s mint ahogy feljebb is javasolták, amint adódik alkalmad, szerezz jogosítványt és vezesd az autót, amit egykoron édesapád vezetett. Szerintem könnyebb lesz.
Ha találsz egy olyan lányt, aki megért és törődik veled, nyugodtan elmondhatod neki minden gondod, bajod. Neki elmondhatod azt is, hogyan távozott el édesapád. Hidd el, meg fogja érteni és ezzel is könnyebb lesz.
Beszélgethetsz édesanyáddal is többet, attól még lehetnek titkaid, mint bárki másnak.

Az iskolatársakkal nem kell foglalkozni, gondolom azért akad 1-2 ember, akivel tudsz beszélgetni. Nálunk is ugyan ez volt, ennek is köszönhető a 3-as érettségi átlagom.
Egy más társasággal már nem itt tartanék, nem ülnék itthon álláskeresőin, hanem már a NYF mérnökinformatikus szakán lennék hallgató.
Ez sajnos így sikerült, de ez a cikk nem rólam szól, hanem Rólatok.

Sok sikert kívánok az életben és őszinte részvétem!
Nyugodjon békében édesapád! Büszke lenne rád!

''Amíg szól a zene muszáj felkelni és táncolni.''

Hát hallod nem egyszerű történet. Nekem édesanyám halt meg 10 éves koromban, most meg 2 és fél éve kemoterápiával szívtam, visszaestem 2-szer is. Azt hiszem elmondhatom, hogy megtanított pár dologra. 19 éves vagyok most, de szerintem elmondhatom hogy félig-meddig felnőttem a küzdelmek során, a betegséggel, az élettel.... Nekem se volt még igazi barátnőm, volt amikor nem jártunk de elvoltunk, de úgy igazán nem. És akkor mi van? Semmi... Volt elég bajom az életben, erre nem tudtam még időt rászánni, eleve visszahúzódóbb típussá alakított az élet, mondhatjuk. De nem érzem lelki sérültnek magamat, csak többet találkoztam az élet rossz oldalával mint az átlag. Tapasztalatot adott. Mindennek eljön az ideje, most itthon épülök, és már magabiztossággal sincs gondom, és sokkal nyugodtabb ember lettem. Ha ezt eléred, nem lesz gond az élettel, megtanultál sok mindent már korábban mint a többiek!

A 9.-ik bekezdés 3-ik sorában vettem észre egy kis fogalmazási hibát, gondoltam jelzem:
Édesanyám csak zokogott, közben a nagymama rángatta öt, hogy hagyja már abba. Nem volt tőle szép túl dolog az biztos.

"Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember." //Galla Miklós//

Őszinte részvétem,sok erőt és kitartást a továbbiakban

Poll Tamás: Őszinte részvétem!

Először is, őszinte részvétem!
Tudod az a tény hogy ha jól számolom 9 évesen veszítetted el a papádat, akkora sokk volt számodra, hogy akkortól kezdve te már félig felnőtt lettél. És igen túl komolyan gondolkozol, 16 éves létedre, ami hidd el nem baj. Én is ugyan ilyen voltam 16 évesen, engem is mindig piszkáltak e miatt, de ne érdekeljen, mert egy pár év múlva neked lesz a legnagyobb önbizalmad. Csak egy pár tanács, hogy én hogyan indultam el a fejlődés útján: Kezdj el kondizni, sportolni, nem tudok jobb időtöltést elképzelni a sportnál, Hidd el pár hónap alatt mikor látod a kondi eredményét azt fogod észrevenni, hogy hoppá hogy bámulnak a csajok, és csak oda kell mennem hozzá, leszólítani a többi meg már megy magától, nem mellesleg a kondiban is jó emberekkel ismerkedsz meg. Támaszkodj a humorérzékedre, véleményem szerint humorérzéke minden férfinak van, úgyhogy neked is. Ha érdekel például a zene, fogj hozzá, tanulj meg játszani valami hangszeren (jó én könnyen beszélek 10 év zongoratanulás után), de komolyan annál felemelőbbet nehéz elképzelni. És tanulj sokat a középsuliba, hogy minél jobb egyetemre kerülj be, olyan szakra amit szeretnél, ami érdekel. Az egyetemen pedig majd kinyílnak előtted a lehetőségek, a bulik, a csajok. Ne nézd le azokat az embereket akik bulizni járnak, mert te is ott fogod végezni .
Tényleg a legfontosabb hogy menni a társaságba, és élni az életet, ez a legfontosabb. Amit most nehéz megértened, mert ez a korszakod a nagy "világfájdalom korszak", de túl fogod élni. És nagy ember lehetsz, leszel is, csak akard.

Én is szeretném kifejezni részvétem és elismerésem az írásért.
Én is apa nélkül nőttem fel, szóval megértem valamennyire milyen neked.

"A gép pentium 4-es. Mit mondjak még róla?! Leírom mégegyszer. PENTIUM 4." -► Henky83

Szintén részvétem fejezem ki!
Én még nem veszítettem el közeli hozzátartozót, de már félek, mert nagyszüleim nagyon öregek.
Celeron kolléga jól beszél. Érettebb vagy társaidnál, nem is nagyon bírják ezt ők!
Ugyanebben a cipőben jártam én is, mint te: a középsuliban (ami a hierarchiát illeti) én is a háttérben voltam, mondjuk én jól teljesítettem mert a piálás helyett tanultam, kockultam. Celeronnak még abban is igaza van, hogy menj el kondizni, ill. a humor is fontos! Testet építeni mindenki tud, humorosnak viszont születni kell Kezdd el, csak csináld, ne gondolj semmire, nyomjad, lesz eredménye, mert megjön az önbizalmad, megváltozik a kisugárzásod, az aurád, és a nők ezt érzik ám keményen - detektor inklúded!
Sőt, sokoldalú pozitív hozzáállásal példamutatóvá válhatsz az osztályban - egy srác, aki kondis, jól néz ki, nem piál, nem dohányzik... Feküdj rá a tanulásra is!
Lényeg, hogy az alapod megvan, fejlesztened kell magad, hidd el, az életben később megtérül ezerszeresen!
(Mi ketten voltunk a főkockák az osztályban egy akkori haverommal, a legnépszerűtlenebbek. Ma ő nagyon jól kereső, sikeres biztosítási ügynök, én .... vagyok ( ), irigylésreméltóan gyönyörű feleségem van és nagyon boldog vagyok... Míg legtöbb bulizós/piálós osztálytárs vagy lecsúszott, vagy nekem túl szürke, átlagos életet él... Mi viszont MOST élünk )

[ Szerkesztve ]

Hát igen ezzel maximálisan egyet értek.

És részvétem feléd, Poll Tamás!

[ Szerkesztve ]

Football More Than Just a Game .. Calisthenic is way for life..