Hirdetés

2024. június 9., vasárnap

Gyorskeresés

Útvonal

Fórumok  »  Off-topic LOGOUT  »  [Re:] A "szikla"

Hozzászólások

(#1) Cs.Orsolya


Cs.Orsolya
aktív tag

Ezen sírtam...

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

(#2) Solten


Solten
addikt

:O

Szép volt. Megható..

Saor Alba

(#3) Vakegérke


Vakegérke
veterán

Bizonyos értelemben én is szikla vagyok. Azonban Arankával együtt sírtam.

Ha most elhúnyt feleségemre gondolok, nem kívánom senkinek, amit érzek.

Ez Aranka topicja, bár én fogok reagálni.
Olvassa, de csak velem osztja meg véleményét.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#4) 7


7
addikt

Érdekesek vagyunk mi, modern emberek.

Mennyi mindent jelent a halál, mennyire gyászoljuk, hogy elvesztettünk valakit, mennyi felhajtást csinálunk körülötte.... elgondolkodtató felfogás, főleg azzal kontrasztban, hogy egyes kultúrák ünnepelték, ha eltávozott valaki, mert hitték, hogy jobb helyre került, jobb sorsa lesz.

Szép és megható történetek, törések az életutakban, emberek szíve szakad meg.
Hiányoznak szeretteink, ez természetes, de mégis oly fura, hogy ilyen komoly hatásai vannak ránk nézve. Biztos, hogy ez ennyire végletesen is jó? Nehéz.

Annyi dolog van ezzel kapcsolatban...

Kívánok a gyászolóknak kitartást és lelkierőt, hogy mihamarabb fel tudják dolgozni a maguk módján a veszteségeiket.

(#5) Vakegérke válasza 7 (#4) üzenetére


Vakegérke
veterán

Igazság szerint nekem is ünnepelnem kéne.
Feleségem már nem szenved, nem kínlódik, tehát megváltás volt számára a halál.
Igen. Jobb helyre került.
Csak magamat sajnálgatom. Majd elmúlik.

Bocs, Aranka, kis kitérő volt...

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#6) Cs.Orsolya válasza 7 (#4) üzenetére


Cs.Orsolya
aktív tag

Azt hiszem, a halállal az nincs békében, aki nincs békében az élettel. S a halottaival az nincs megbékélve, aki lemaradt arról, hogy még életükben helyre tegyék a közös dolgaikat. Itt olyan érzés dolgozhat, hogy pl. "nem volt elég időnk". Vagy "elszalasztottuk a lehetőségeket". Elpazaroltuk az értékes időt, és most már nincs több...
A hiány miatti fájdalom viszont teljesen más történet. Ott egészen más dolgok munkálkodnak. Ott nem a közössel van gond, hanem az eggyel, aki él tovább. Az Egység sérül, s szembesülünk azzal, hogy miből állt mindez a szó. Mit is jelent az, hogy Egység, Teljesség, Boldogság... S ez mennyire volt igaz, vagy mennyire hamis. Végül minden ide vezet vissza...

De szerintem, az a nagyobb teher, ha valaki azt éli meg, hogy a Társa eldobta magától az életet. Ez olyan gyötrő lelkifurdalást hozhat, amivel nagyon neház tovább élni. Pláne boldogan, egységben, a teljesség élményével... Ott már csak a haláltól lehet remélni ezt...

Ha nem lennék ilyen megrendült, elvinném filozófiai síkokra is. de úres okoskodás lenne, s nem is illik az íráshoz most....

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

(#7) Jaer


Jaer
csendes tag

Szörnyű lehet ilyet átélni. Őszinte részvétem. Nem is tudom elképzelni, én mit tennék, ha a feleségemmel ilyen történne. Még leírni is rossz... Inkább nem is gondolok bele. Még egyszer részvétem!

www.ikeakonyha.hu

(#8) Racecam


Racecam
MODERÁTOR

Vakegérke!

Örülök, hogy ismerlek, még ha nem is személyesen, mert olyant tudsz adni az írásaidon keresztül, amit csak nagyon kevesen. És gondolom nem csak nekem.
Én nem vagyok szikla, belőlem gyarabban fakad víz, törnek elő a könnyeim.
Ez most egy ilyen alkalom volt.

Köszönöm!

Com'è diverso il mondo visto da qui

(#9) Rossi


Rossi
addikt

:( Most hogy elolvastam, megint rájöttem, hogy sokszor értelmetlen dolgok miatt aggódok az életben, vannak sokkal fontosabbak is... Köszönöm.

"Thou shalt not make a machine in the likeness of a human mind."

(#10) Ste


Ste
addikt

vajon tényleg itt a jobb, vagy odaát?
vajon a másikat sajnáljuk, vagy magunkat siratjuk?
sokat lehet ezen filozofálni

a hugica temetésen tett megnyilatkozása sokatmondó. valakinek az anyagi jóság az úr
menyi ilyet láttam :(
ezek után szerencsések azok akik halálos ágyukon képesek megváltozni, s szeretteik után kiáltani

(#11) Mcray válasza Vakegérke (#5) üzenetére


Mcray
senior tag

Nagyon szép írás! Bár nem ismerlek se téged, se Arankát, szívből kívánok nektek legjobbakat. Az írás nagyon jó! Mélyen megérintett, Aranka is biztos ezt szerette volna, hogy tudjanak szeretett Apukájáról. A nővére miatt sajnálom a legjobban, mert ő él és amig él, lesz még konfliktus a rohadt pénz miatt. Sajnos nagyon át tudom érezni ezt a helyzetet(is)...

@Vakegérke
Neked meg további sok ilyen jó írást

"Dö Pávaa det wí ár díling hír iz immezsöréböl" WoWs: das_booty

(#12) Hebry


Hebry
senior tag

Elsiratta magában azt, akit szeretett, majd ment oda, ahová mindig is tartozott.
Ezután már csak nekünk fáj, akiket itthagyott. És itthagyta az űrt maga után, melyet igazán sohasem lehet kitölteni.
És ez így van jól.

Grat. (erre nincs smiley)

(#13) Rossi válasza Ste (#10) üzenetére


Rossi
addikt

Szerintem a legtöbben magunkat siratjuk, hogy mit is csinálunk Nélküle...

"Thou shalt not make a machine in the likeness of a human mind."

(#14) Nelman válasza Hebry (#12) üzenetére


Nelman
tag

:K

(#15) ollie


ollie
MODERÁTOR

Részvétem... :(

***

(#16) KrAt


KrAt
veterán

Nagyon szép írás volt. :O Köszönöm!

(#17) DarkByte


DarkByte
addikt

Részvétem. Egyedül úgy érzem azt csinálja az ember rosszul egy-egy ilyen történet elolvasása végén, ha belegondol hogy ilyenen neki is át kell majd esnie, és elhessegeti a gondolatot, mert rossz vele foglalkozni. Nem tudom hogy melyik a "jobb", amikor hirtelen szakad rá az emberre a felismerés, avagy valahogyan próbál már előtte is felkészülni rá, hogy bizony ez is be fog következni. Az biztos hogy mindkettő szörnyű. Nem is tudom mit tennék most ha elveszteném a szüleimet vagy mamámat. Elég érzelgős ember vagyok, ötletem nincsen hogyan reagálnék. Biztosan összetörnék, de annyira kizárt hogy öngyilkos legyek. Az ember könnyen gondolja úgy hogy halhatatlan, vele ilyesmi biztosan nem történik, pedig ez nincs így. :( A pénzleső rokonoknak pedig kívánom hogy fulladjanak bele a pénzükbe. :(((

[ Szerkesztve ]

(#18) KrAt válasza DarkByte (#17) üzenetére


KrAt
veterán

Sokan mondták ismerősök, haverok, havernők, az ilyenre nem lehet felkészülni. Nekem 2 évvel ezelőtt halt mag nagypapám, utána kb 1 héttel fogtam fel, kezdtem el sírni, mikor elmentem a háza előtt, mellett, gondolkoztam, mikről maradtam le, mert nem számoltam rá, hogy "el fog menni" :( De elment, s fáj nekem, hogy sokmindenről lemaradtunk :(

(#19) zoo8800


zoo8800
veterán

Részvétem.
Én még nem éltem át ilyet, nem tudom, hogy fog menni.

rip and tear, until it is done

(#20) Kareszovics


Kareszovics
addikt

Részvétem... :( az írásaid stílusán meg mindig kiadakok... annyira életszerű, húsbavágó

http://steamcommunity.com/id/sgtavitus?l=hungarian

(#21) Vakegérke


Vakegérke
veterán

Aranka a következő kiegészítést kérte leírni:
A történet tavaly tavaszi.
Apu anyu mellett nyugszik.
Nem lesz anyagi konfliktusa a hugával, nincs már közös érdekeltségük.
Mindenkinek köszöni az együttérzést.

Ha szülőt vesztünk el, azt vehetjük természetesnek. Szépen sorrendben meghalunk mindannyian.
Gyereket temetni lehet a legborzasztóbb.

Van viszont egy köztes szenvedés, melynek még az "íze" is más. A házastárs elvesztése.
Egészséges fiatalként megfogják egymás kezét, összekötik a sorsukat egy életre. Aztán ez a kapocs semmivé válik, és a békés öregségből érzéketlen magány lesz. Nincs többé a retinába égett alak, nincs a fülben csengő hang, nincs az a ráncossá vált kéz, mely símogatott, és amelyet jó volt fogni.
Fiatalon még lehet váltani, de "apu" közel volt a hetvenhez. Volt még benne egy tizes legalább, de "anyu" nélkül nem akarta leélni. Csöndben, békével, mondhatnám boldogan ment a felesége után.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#22) gábbor


gábbor
tag

Ha jól értem, akkor anyu kinyirta magát? Ez eléggé kellemetlen, mivel öröklödik... Mellesleg tudom mit érez a cikkiró, mert nekem is meghaltak már a szüleim, de ez, így egyáltalán nem döbbenetes történet. Én nem tudom sajnálni azokat az embereket, akik kinyirják magukat, és az utódoktól miután olvasom az ilyen "jajderosszazélet" írásokat, eléggé döhös is leszek. Nem bántásból írtam ezt, részvétem.

[ Szerkesztve ]

(#23) 7 válasza gábbor (#22) üzenetére


7
addikt

Szerintem édesapja nem lett öngyilkos. Pontosabban más értelemben lett az. Talán nem haragszik meg, akitől idézem egy tegnapi privátozásunkat:

"Számomra az volt az érdekes, hogy meghalni iszonyúan könnyű. Ha egyszer a tudatod az ismereteid alapján úgy dönt, hogy ilyen köürülmények között nem lehetséges a létezés, akkor húz is el. ha másképpen dönt, akkor marad. Ezért hiszem el azt, hogy a halál hit kérdése, nem pedig életfeltételek kérdése. És hogy sokan nem hiszik el, hogy meghaltak, azért élnek még oylankor is, amikor testéleg már életképtelenek..."

(#24) b.ricsi


b.ricsi
csendes tag

Részvétem

http://b_ricsi.extra.hu

(#25) Petya88 válasza gábbor (#22) üzenetére


Petya88
tag

SZerintem Aranka nem sirámnak szánta!
...

(#26) Kareszovics válasza Vakegérke (#21) üzenetére


Kareszovics
addikt

"Van viszont egy köztes szenvedés, melynek még az "íze" is más. A házastárs elvesztése."

Iegn ez tényleg baromi nehéz lehet. Bár még fiatal vagyok nagyon (26) már 8 éve élek együtt a párommal és... nem-nem végig sem akarom gondolni... :O

http://steamcommunity.com/id/sgtavitus?l=hungarian

(#27) rarri


rarri
senior tag

Az évek során két ember, két lélek ezer és ezer szállal kapcsolódik össze . Egybeér a test, egybeér a lélek. Végleg, és visszavonhatatlanul. Meghal az egyik, és a másik is azonnal elkezd haldokolni. A halott nem táplálhatja az élőt, az élő nem táplálhatja a halottat. A Törvény, az törvény. A halott nem válhat élővé, csak az élő válhat halottá. Így lesz a két lélek ismét egy.
Részvétem Aranka.

[ Szerkesztve ]

Vendégek vagyunk a Földön .S ha vendégségbe jöttünk, legyen ajándék az életünk.:-) / Gil /

(#28) 30z.Samu


30z.Samu
félisten

Részvétem a cikkírónak!

Félig meddig tudom mit érez, mert nekem az édesnyám meghalt rákban közel egy éve.
Amikor mondta a doki akkoriban hogy legfeljebb 2 hónap, aznap este sírtam, amikor meghalt akkor nem tudtam sírni... és a temetésen se. Őszintén szólva nem nagyon értettem hogy miért nem fordítva történt, dehát érdekesek vagyunk mi, emberek.

Mégegyszer részvétem.

Sic Parvis Magna

(#29) Makaveli


Makaveli
senior tag

Úristen, ezen most így sírtam. Pontosan úgyanígy történt a nagymamámmal. Egyszerű parasztcsaládból származik nagymamám és nagypapám is. Jószívű lélek a nagypapám is. Nem lehet leírni, milyen természeű, 1 óra sem kell hozzá, hogy megtudd, ez az ember soha nem ártana senkinek. Pont ugyanilyeneket tett, mint az említett "szikla". Szerencsére még nem lett öngyilkos, de nem is lesz, ő igazi "szikla".

Természetesen ezzel nem akartam lehurrogni a történetben szereplő "sziklá"-t.

CoD2: Jager-cola xFire: safisniper CoD4: Jager-cola

(#30) v.tom válasza Vakegérke (#21) üzenetére


v.tom
őstag

Gyereket elveszíteni a legnehezebb. Ebben biztos vagyok. Édesanyám 5 éves koromban halt meg. Engem nem érintett soha, mert hamar eltűnnek a fájdalmas emlékek, de látom nap mnt nap azt a fájdalmat nagyszüleimen, amit elképzelni sem tudok.

(#31) TotO'


TotO'
aktív tag

Én nem sírtam... de "Halál oka: ismeretlen."...ennél a résznél már nagyon kirázott a hideg =S

Amúgy szép írás, tényleg megható !!

4a || Neuzer Courier DT

(#32) kovecses


kovecses
aktív tag

Borzalmas történet senkinek nem kívánom!

(#33) dave93


dave93
őstag

Nagyon megható az írás, gratulálok és sajnálom :( :R

(#34) Bocha


Bocha
HÁZIGAZDA

Engem az írás utolsó előtti bekezdése döbbentett meg a legjobban, ami miatt persze mondhatjátok, hogy érzéketlen vagyok, de akkor is.. a nővérem lenne az utolsó ember a Földön, akit valaha lehúznék pénzzel.. nem akarom minősíteni az efféle cselekedetet, de meg van róla a véleményem. Családból pénzt csinálni? :(

Game On minden második szerdán 15 és 16 óra között a Radiocafé 98.0-n

(#35) Vakegérke


Vakegérke
veterán

Aranka ismét köszöni mindenkinek az együttérzést.
Engem pedig megnyugtat, hogy megfelelő formába tudtam önteni ezt a szomorú történetet.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#36) Vakegérke válasza Bocha (#34) üzenetére


Vakegérke
veterán

Igazából nem tudom, mire is gondolsz. Aranka volt kapzsi, vagy a huga?

Ha ketten öröklik a lakást, a huginak csak pénz kellett volna. Nem szokta a hatóság áron alul felértékelni az örökséget, így Arankának jó sok pénzébe került volna, hogy kifizesse a hugát.
Lehet sárba rántani, hogy bagóért megvette hugit. Ám ez így nem igaz. Tényleg súlyos pénzt fizetett neki, saját lakása eladásán pedig vesztett.
Egy volt a lényeg: nem kerülhet idegen kézbe apu lakása. Nem került.

Van anyagi vesztes? Nincs.

Hugit nem érdekelte más a hagyatéki tárgyaláson, minthogy megkapja azt a szatyornyi pénzt, amelyet Aranka megmutatott neki. Lemondott az örökségről, mert tudta, hogy Aranka becsületes, így a tárgyalás után meg is kapta a pénzt. Meg se kellett mozdulnia, vevőkkel tárgyalnia, várnia sem kellett, szaladhatott vele haza.

Aranka nem pénzben méri ezt az egészet.
Neki azok a falak fontosak, amelyekbe beleivódott anyu, és apu.
A franciaágyat elszállíttatta, elégette. Soha senki ne feküdhessen bele szülei után. Minden más maradt, új franciaágy került a régi helyére.
Él az emlékeivel, nézi a fekete-fehér keretben az üres lapot, és emlékezik.
Nem téveszti össze az álomvilágot a valósággal, mégis szerettei közt él.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#37) 7 válasza Vakegérke (#36) üzenetére


7
addikt

Arankának van párja?

(#38) Rolly válasza Vakegérke (#35) üzenetére


Rolly
veterán

Részvétem Arankának.

Sajnos részben át tudom érezni Aranka fájdalmait...

(#39) fordfairlane


fordfairlane
veterán

Megborzongtam ezen a történeten. Elképzelni sem tudom, mit élhetett át a szenvedő alanya.

x gon' give it to ya

(#40) Vakegérke válasza 7 (#37) üzenetére


Vakegérke
veterán

Több, mint tíz éve elvált. Fontosabb volt a manusnak a pia, különben is talált új cicamicát.
Barátai vannak, társat már nem akar.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#41) Sanyi2007


Sanyi2007
aktív tag

Köszönöm hogy megosztottad velünk, velem ezt a történetet :O

(#42) TotO' válasza rarri (#27) üzenetére


TotO'
aktív tag

Ezt nagyon jól mondtad....a vége kicsit félelmetes is :B ......

Miközben olvastam a HSZ-t, [ezt] hallgattam, szerintem nagyon beleillik ..(automatice indul (Miss You))......... bocsi hogy én ilyen helyzetben egy zenét ajánlgatok, de sztem nagyon ideillik

[ Szerkesztve ]

4a || Neuzer Courier DT

(#43) Játékos


Játékos
addikt

......
Jajj Egérke! Tegnap kerestem az írást, ma megteláltam, mikor nekikezdtem, sejtettem, hogy mi lesz a vége....mármint részemről...
:( nem kívánom elveszíteni Életem párját, akármilyen szép helyre is kerül. Ő is ezt gondolja!
Önző dolog lenne? Fene tudja...
Erőt, kitartást Nektek! :R

Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, sose lesz elég...

(#44) Bocha válasza Vakegérke (#36) üzenetére


Bocha
HÁZIGAZDA

Előre leszögezném, hogy senki érzelmeibe nem kívánok beletiporni, csupán a véleményemet írom le, illetve a Tiédre reagálok.

Úgy gondolom, hogy ennek ilyenkor az a módja, hogy egy értékbecslő felméri az örökölt lakást, és _annak_ az árnak a felét adja oda az az örökös, aki ki akarja fizetni a másikat. Ez a lépés itt egyértelműen kimaradt, tehát Aranka húga simán elképzelhető, hogy kevesebb pénzt kapott, mint amennyi elvileg járt volna neki. Másrészt Aranka is károsodott, hiszen áron alul adta el a lakását. Persze lehet, hogy volt oka a kapkodásnak, de még egy dolgot nem értek: hogy került volna "idegen kézre" a lakás? Ennek a mondatodnak mi az alapja? Ugyanis szerintem ez csak és kizárólag abban az esetben lett volna lehetséges, ha az édesapja a végrendeletében másra hagyta, ebben az esetben viszont nem lett volna kivitelezhető, amit Aranka csinált, szóval gyanítom, hogy ők ketten voltak az örökösök. Másrészt mivel fele-fele arányban lettek volna tulajdonosok, húgi ha akarta sem tudta volna eladni "Aranka alól" a lakást, maximum a fele tulajdonjogot, de olyat meg egy testvér miért tenne?

Lényeg a lényeg: én semmi rációt nem látok Aranka cselekedetében. Azt viszont látom, hogy pár fontos lépés (értékbecslés, dolgok megbeszélése) kimaradt. Én ilyet nem csinálnék a testvéremmel, de ez persze csak az én véleményem.
:R

Game On minden második szerdán 15 és 16 óra között a Radiocafé 98.0-n

(#45) Bocha


Bocha
HÁZIGAZDA

Utólag elnézést, hogy engem a dolognak ez a része fogott meg, csak van hasonló tapasztalatom, ezért egyszerre dühít és elszomorít minden hasonló dolog...

Game On minden második szerdán 15 és 16 óra között a Radiocafé 98.0-n

(#46) Játékos válasza Bocha (#44) üzenetére


Játékos
addikt

Már ne haragudj, akkor én is csak véleményt írok:
egyébként végigolvastad a történetet? Aranka húga a temetésre menve csak annyit kérdezett: mikor lesz a hagyatéki tárgyalás! :( Nem azt, hogy apuval mi van? Az kit érdekel...a pénzt mikor kapjuk, oszt más nem lényeg...
Én is szeretem a tesóimat, de Arankának biztosan más a kapcsolata a húgival! Az, hogy Te, vagy én ezt vagy azt tettük volna egyáltalán nem számít!
Másrészt: ha a húginak annyi esze volt, akkor bizony meg is érdemelte!!! Nem hiszem, hogy bánkódott volna...
Béke! :R

Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, sose lesz elég...

(#47) Bocha


Bocha
HÁZIGAZDA

Szerintem felesleges belemenni miértekbe, nem ismerjük a történetet, csak itt ez a félinformációkat is tartalmazó, naplószerű, szerintem érzelemmentes írás, amiről vitázunk - bocsi Egérke, a többi írásod tetszik, de ez nem fogott meg, bár ahogy látom, ezzel egyedül vagyok.

Az biztos, hogy ennek semelyik fél részéről nem ez lett volna a módja, gondolkodni kellett volna, ennyi. Én úgy látom, hogy mindkét fél tisztességtelen volt, de ezt csak ezek alapján a félinformációk alapján merem kijelenteni.

Más: úgy gondolom, hogy az életben vannak tragédiák és szomorú dolgok, melyek az élet velejárói. Tragédia, ha valaki elveszi a gyermekét, tragédia, ha valaki elveszti a párját.. az viszont szerintem az élet velejárója, hogy valakinek az idős szülei meghalnak, akármennyire is fájdalmas. Mindenkinek meghalnak. Persze lehet, hogy valakinek segít, ha ismeretlen emberek részvétet nyilvánítanak egy harmadik személy által megírt írás fórumában, én a furcsaságokat figyelembe véve inkább a miérteken gondolkodnék, de ez csak az én enyhén bántó, szubjektív véleményem, elnézést érte. De tényleg nem értem ezt az egészet.

Game On minden második szerdán 15 és 16 óra között a Radiocafé 98.0-n

(#48) Echoo


Echoo
senior tag

Tudom, más téma, de a mai napom végén olvasni ezt az írást... Végleg betette a kaput.

Ma, 15 év után fogtam a csomagom (rémületesen kis helyet foglal), és kisétáltam a nejem életéből. Ő 15 volt, én 19 mikor megismerkedtünk. Kimondani sem tudom, miken mentünk át együtt. És most, egy gyönyörű kislányt hátrahagyva ki kellett lépnem a kötelek közül. Nagyon hideg volt már, minden nap fázott a lelkem. Magányos és reménytelen volt az elmúlt egy év, simogatás és csók nélkül élni azzal, akivel a teljes fiatalságomat leéltem.

Így is el lehet veszíteni mindent. Úgy, hogy a halálnak köze sincs az egészhez. Bennem mégis meghalt valami ma délután. A szivem egy része. És emelt fővel, mindent nekik hagyva eljöttem. A kislányom éltet, neki talán kellek még. A nejemnek már csak a pénztárcám...

Bocsánat, hogy ezt ide írtam, de ha azt mondom, hogy úgy érzem magam, mint APU az írásban, nem túlzok. Csak én 34 vgayok, és túl kéne élnem.

(#49) Vakegérke


Vakegérke
veterán

TotO': Ha elfogadná a portál a html kódokat, és ismertem volna ezt a zenét, talán be is illesztettem volna. Tényleg hatásos. Köszönöm.

Játékos: Senki nem akarja elveszteni társát, de nem mi döntünk. Fiatalon könnyebb megemészteni a történteket, idős fejjel szinte lehetetlen. Ahogy rarri mondta, "Az évek során két ember, két lélek ezer és ezer szállal kapcsolódik össze." Lehetetlen eldobni több évtizedet.
Azonban ha a társ élete már csak szenvedés, csak kínlódik csupán, akkor bármilyen fájdalmas, megváltás a halál.

Bocha: Nem vagyunk egyformák, egyénien gondolkodunk, értelmezünk dolgokat, és ez így van jól. Még érzelmeink sem egy rugóra működnek, és jól van ez is így.

Hugi mohósága kitűnik az írásból is. Aki képes anyja temetésén érdeklődni az esetleges haszonról, annál az anyagiak fontosabbak az érzelemnél.

Ha nem sikerült érzékeltetnem, akkor most elmondom, hogy apu (anyut leszámítva) csak Arankára számíthatott. Csodálkoztam is, hogy nem hagyott végrendeletet.
Nem vagyok doki, sem mágus, csak hangosan gondolkodom. Szerintem apu lefeküdt a kiterített menyasszonyi ruha mellé, és eljátszotta, hogy épp az esküvőre indulnak, vagy éppen kimondják a boldogító igent. Sikerült, game over. Ha tudta volna, hogy eltávozik, biztos gondoskodott volna arról, hogy Arankáé legyen a lakás.

Nem fogom hugit áztatni, de még azt sem érdemelte meg, amit kapott. Erről ennyit, nem többet.

Tehát van két örökös, Aranka és hugi.
Arankának nem volt fontos, hogy lakása legyen, hiszen volt már. Egyetlen indoka a turpisságra az volt, hogy szülei légkörében kívánt élni.
Huginak csak a lóvé számított.

Tegyük fel lezárul a hagyatéki, ketten örökösök. Jogos? Igen, bár emberileg csak részben tartom valósnak. Egy dolog a jog, és más az érzelem.
Huginak lett volna ideje gondolkodni, bár ez nem szokása.
Mennyi is a lakás értéke? Abból mennyi az enyém? És pont Aranka, a libling örököl ugyanennyit? Többet nem lehet kiszedni, ha meghirdetjük? És még örökösödési illetéket is fizessek?
Nos, ha hugin múlik, talán ma is hirdetnék az eladó lakást, mert kevesellné a felajánlott árakat. Fél lakást szinte lehetetlen eladni, így Aranka hugi hisztijétől függött volna.

Én sem oldottam volna meg másként a dolgot Aranka helyében.
Hogy számokkal is dobálózzak. Ha mondjuk öt millió fejenként az örökség értéke, hugi négyet kapott a tárgyalás után azonnal, készpénzben. Nem fizetett illetéket, tiszta nyereség volt, és azonnali, nem kellett várni semmire.
Aranka pedig birtokba vehette azt, amit valószínűleg a szülei is neki adtak volna, ha előre gondolkodnak. Nyert valamit? Pusztán olyan érzéseket, amelyeket pénzben nem lehet meghatározni.

Echoo: Ez is a halál egy formája. Korodnál fogva mégis azt mondom, Te újra tudsz, és fogsz is éledni. Kislányodnak apu maradsz, ez vígasztaljon. Érte pedig érdemes élni, ugye?

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#50) ittakary


ittakary
nagyúr

ez nagyon szép volt... és persze szomorú :(

Útvonal

Fórumok  »  Off-topic LOGOUT  »  [Re:] A "szikla"
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.