Túl sok a kérdés, túl nagy a falat.
Ha valaki kimerítő választ ad mindegyikre, az előtt megemelem azt a kalapot, amelyet csak miatta veszek.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

En elni probalok es improvizalni. Egyfajta tovabbfejlesztett Carpe Diem. Nem zavarnak ilyen kerdesek.

Összességében nézve tényleg túl soknak hatnak a kérdések, ez a falat valahogy meg akadta torkomon.
Teljes mindenre kiterjedő választ nem lehet beszűkíteni egy pár soros reagálásba, de még egy új posztba sem. Így nagyon összetett a dolog. De rész válaszok vannak, remélem, sokat meg is tudok válaszolni. Persze csak magamnak. De ha nem jók a válaszaim, akkor saját magam látom annak a kárát.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Értem.
De akárhogy is akarsz élni, akkor is találkozol ezekkel a kérdésekkel, még ha nem is ebben a formában. Vagy csak azért nem zavarnak a kérdések, mert el akarsz bújni a válaszadás elől?
A Carpe Diemben is válaszolsz ezekre a kérdésekre, és a válaszaid súlyát saját magadon érzed.

[ Szerkesztve ]

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Jó, akkor megnyitom a válaszolás folyamatát.

"- Milyen célokat érdemes kitűznöm?"
Reálisakat, teljesíthetőeket. Olyanokat, amelyek saját magad, és/vagy mások, a közösség hasznára szolgálnak.
Semmiképp sem negatívakat, mint mások kirablása, megszégyenítése.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Speciel nem erre gondoltam, a saját életemben (és mindenkinek a saját életében) felmerült kérdésekre, és nem általánosságban szóló válaszokra voltam/vagyok kíváncsi.
De menjünk tovább.
A válaszod viszont egy csomó új kérdést generál.
Miből tudod, hogy a célod reális, hogy az amit te jónak és építőnek gondolsz, ugyanakkor más is annak találja-e majd? És akkor ha másnak ez jót jelent, akkor miért nem őneki jutott először az eszébe, hisz az ő jólétéről is szól?

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Lehetunk szorszalhasogatoak, illetve barkinek, aki eleg elszant, es meggyozoen ervel, adhatunk vegul igazat, hisz ezekre a kerdesekre nincsenek konkret, altalanos ervenyu valaszok (vagy, ha ugy tetszik, egyertelmuen jo es rossz valaszok).

En nem elbujni akarok ezen kerdesek elol, hanem egyszeruen nem erzem oket olyan szinten letfontossagunak, hogy nelkuluk ne erhessem el azt a boldogsagot, amire vagyom. Adott helyzetben persze felmerul nehany kerdes (pl. Mi is lenne a jobb dontes?), amiket (belatasom szerinti) kello alapossagu atgondolas alapjan a megfelelo pontossaggal megvalaszolok. De nem tobb.

[ Szerkesztve ]

Sokan elsiklanak az ilyen kérdések felett, teszik rutinszerűen a dolgukat, miközben meg sem próbálják a saját maguk által feltett kérdésekre megkeresni a választ. Sajnálom őket, hisz a lehetőség az életük jobbá tételére ott van mindenkinek a keze ügyében, csak nem képesek, nem akarnak, belefásulnak a kérdések válaszainak keresésében.
Egy régi történetet hozok fel, példaként:

Hallottam egyszer egy történetet egy hajótörésről. Pontosabban egy férfiról, aki miután felkapaszkodott egy mentőcsónakba egyetlen csepp ivóvíz nélkül hosszú, hosszú napokig sodródott a tengerben. A szomjúság egy idő után annyira gyötörte, hogy sós vizet ivott. Hamar rá kellett viszont jönnie arra, hogy a sós víz nem csak borzasztó, de meg is öli, úgyhogy abbahagyta az ivást. Mire hosszú napokkal később halászok rátaláltak a csónakra a férfi már halott volt. Szomjan halt.
" Milyen kár. Milyen nagyon kár!" - mondta az egyik halász, amikor az imbolygó kis csónakban a férfi fölé hajolt - "Legfeljebb egy napja, ha halott." - mondta a fejét csóválva. "Pedig már legalább három napja hogy édesvízben sodródik."

Sok embernek ez az élettörténete. Olyan sokszor kellett sós vizet inniuk, hogy feladták a reményt, hogy abbahagyták a keresést, hogy már fel sem teszik a kérdéseket. Nincsenek válaszok, vagy ha vannak is, én úgysem találom meg őket.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Valasz erre az en szempontombol az #7 elso bekezdese. Es mindenekelott arra a legfontosabb (es egyben onironikus, paradox jellegu), kiindulo kerdesre is vonatkozik, hogy "Kell-e keresni a valaszt az elet nagy kerdeseire?"... Nincs ra jo valasz. En nem keresem, mert igy jobbnak latom, tortenetek es tanulsagok ide vagy oda, en egyszeruen elek, es ennyi. Ha az ilyen jellegu kerdesek megvalaszolasa nelkul orok szurkesegbe zuhanas es fasultsag lenne a reszem, reg rossz.

[ Szerkesztve ]

Ezek szerintem olyan kérdések, amelyekre minden embernek magának kell megtalálnia a válaszokat. (Élet)tapasztalat útján. Sokszor talán meg sem lehet őket szavakban fogalmazni, de mégis jól élsz helyesen döntesz stb. Ehhez képességekre és sok megélt helyzetre van szükség, hogy utána a kevésbé ismert helyzetekre is bizonyos fokú magabiztossággal reagálhass.

Szóval mindenki elmondhatná, neki mi az életszemlélete (én is), de ez nagyon függ kortól, társadalmi elhelyezkedéstől, földrajzi és etnikai tényezőktől.
Nincs legjobb út, de neked mégis találnod kell egyet, amit nemcsak szeretnél taljesíteni, hanem képes is vagy rá.

De, tekintve, hogy biztos egy adaggal idősebb vagy nálam, ezért te így is jobban tudsz válaszolni ezekre a kérdésekre, mint én.

Specs: Ryzen 7 5800X, 48Gb RAM, RTX 3060Ti 8Gb, Fedora Linux | Kawasaki ER-6F 2006

A #7-re elmaradta válaszom, de összesítem most.
Valóban kulcskérdés, hogy „Kell-e keresni a válaszokat!”. Természetesen nem kell, de mégis a cselekedeteinkkel folyton válaszolunk is. Ez másként nem i működhetne. Nem minden esetben tesszük fel a kérdést tudatosan, sokszor ott fogalmazódik meg a válasz, ahol a kérdés keletkezett: a tudatalattinkban. Ösztönösen választjuk a nekünk helyesnek itélt/vélt választ, megoldást. Tényleg nem szőrszálhasogatásként, de az „egyszerűnek” itélt élet is tele van ilyen kérdésekkel, csak nem figyelünk rájuk. Olyasmire gondoltam, mint pl. „Kérjek-e egy sört Jóskának (együtt beszélgettek egy kocsmában, és ő a legjobb barátod)? Persze túl banális így a dolog, de valójában erre gondoltam.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

„De, tekintve, hogy biztos egy adaggal idősebb vagy nálam, ezért te így is jobban tudsz válaszolni ezekre a kérdésekre, mint én.”
Na ez így ebben a formában nem igaz. A gondolatmeneted helyes, de a te életed, a kérdéseid, azok a te válaszaid. Más-más értelmű súlyú, másokkal össze nem hasonlíthatóak az önkérdések. Hiába is mondanám, hogy ezt, vagy azt válaszd, az csak az én felfogásomból adódóan helyes. Lehet, van olyan, hogy sarkalatos kérdést csinál valaki, másnak banálisnak, kicsinyesnek ítélt kérdésből. Erre lenne helyes válasz azontúl, hogy te mit választanál? Nem hiszem.
A felsorolt kérdések az én kérdéseim, de tudom, sejtem, hogy hasonló kérdésekkel foglalkoznak mások is. Még akkor is, ha igazából nem jut tudati szintre. De a válaszok csak önmagunknak szólnak.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Hi!!! Jó a kérdés!
Nem tudom. De a folyók torkolatánál nem édes a víz? És vannak földalatti folyók, amiknek a tengervíz alatt a torkolatai. Ezekben a buzgárokban szintén édesvíz van. De ez nem biztos, csak így gondolom.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Komplexen közelítve kérdéseidet, sokszor jártam úgy, hogy a tegnap még létfontosságú dolgok, mára semmivé silányodtak. Arra jutottam már, hogy ha nagyon aggaszt valami, megpróbálom messzebbről nézni, ha túl sok a probléma, baj, egyszerűsítek, szelektálok. Mindig aggódhat az ember valami miatt, de a legfontosabb talán a régi mondás, "Csak egészség legyen."-akkor még minden megváltozhat.
Ha a poharat az ismert mondás szerint félig tele látjuk, sokkal boldogabbak lehetünk.
Sokszor esem abba a hibába, hogy túlságosan előre tervezek, aztán, ha nem jön be a dolog, mérges vagyok. Nem tudom a korral jár-e, de egyre inkább a biztonságra, a megszokottra törekszem, aggasztanak az élet váratlan meglepetései. Ha ilyenkor jobban belegondolok, nem történt helyrehozhatatlan baj, viszont átgondolva, újra tudom értékelni a helyzetet.

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Tényleg jó kérdés, a fene tudja végülis a hátterét, nem is ebbe gondoltam bele.

Inkább abba, hogy ha 3 napig édesvízben tolta a csávó, és mondjuk épp torkolatban sodródott, ugyan hogy nem vette észre hogy közel van a szárazfield. Olyan folyó, aminek csak egy partja van?

Szerintem ez vagy csak példabeszéd, vagy már három napja ájult volt, de nem halt meg még szomjan.

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

A pozitív gondolkodásmód, sok mindenben segít, „megkönnyíti” az ember életét. De önmagában az még nem elég a boldoguláshoz. A mindenben a csak a jót látás is teljes egészében nem teljesen jó, mert az embernek vannak vágyai. Ha vannak vágyai, akkor bizonyos mértékig elégedetlen a jelenlegi helyzetével. Fontos inkább a helyes arány beállítása. Mert honnan tudnánk a rosszról, hogy rossz, ha nem ismerjük a jót! És fordítva.
Az élet váratlan meglepetései, pedig korántsem olyan váratlanok, mindig vannak előjelek. Ezt vagy észre vesszük, vagy nem.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Hmm szerintem meg nem lehet ezekre a kérdésekre nem álltalánosságban választ adni.
Ha jól értem, te konkrét válaszokat vársz olyan kérdésekre, amik nagyrészben az adott helyzettől/személytől függőek.
pl. :
"- Hogyan találhatom meg az egyensúly a magán és üzleti élet, vagy általában az élet egyes területei között?"

Hát honnan a fenéből tudhatná ezt bárki is, amikor asse tudjuk ki vagy
Legalábbis sz.tem ahhoz, hogy erre valaki válaszoljon ismernie kell a te magán és üzleti életedet, nem ?
Szal sz.tem a kérdések sem elég konkrétak, (plusz kevés az info) ahhoz, hogy konkrét választ lehessen rá adni.

Akkor megyek át én is pozitívba, ha már nincs más lehetőség.
Addig kaparj kurta a jelszó természetesen.

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Ezek a kerdesek nem az o eletet tukrozik, es nem tanacsokat ker. Peldakat akart hozni az elet nagy kerdeseire, el akart minket gondolkodtatni, esetleg a velemenyunket hallani, hogy mi hogyan latunk egy-egy problemat, amelyet ezek a kerdesek (is) felvetnek.

[ Szerkesztve ]

De sz@r is az, amikor a hóhért akasztják!

Én is szeretem kibogozni az okokat, a látszólagos ellentmondásokat. Az a legbosszantóbb, hogy igazad van. De a még bosszantóbb, én nem vettem észre, mert akkor másként írtam volna meg, most meg magyarázkodhatok.

Bunkó módon befejezem a partalan vitát az egypartú folyóról: Ez van és kész!

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Aham, értem.
Nos így már lehet konkrét válaszokat adni. Persze mindenki a saját tapasztalataiból, és gondolkodásmódjából.
Viszont tényleg kemény hosszadalmas kérdések, amelyek mindegyikéről lehetne oldalakat regélni Szal átnézem mégegyszer, és ha találok egy hozzám közelállót, amihez tudok valami egyéni példát / választ írni, akkor leírom.

Ebben van valami...

Ez mondjuk nem így működik nálam. Szeintem nem érdemes olyan célt kitűzni, amelyet simán lehet teljesíteni. Abban nincs kihívás. Legyen egy nagy álmod, ami elérhetetlen, és apránként csináld meg. Ha sikerül, te leszel a legboldogabb, ha nem, marad egy álmod, ami majdnem valóra vált. A lényeg, hogy olyan dologba kezdj, ami mindig hajt előre, szereted csinálni és nem lesz kérdés, hogy pl. miért is vagyok a világon...

Hát honnan a fenéből tudhatná ezt bárki is, amikor asse tudjuk ki vagy

A kérdésed jogos. Próbáltam úgy összeszedni a kérdéseket, hogy mindenki találjon benne olyat, ami rá illik, hogy megértse, miről beszélek.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Egyébként úgy általában az önsajnáló, önostorzó típus vagy?

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Pontosan!
látom, hogy már érted az ömlengésemet.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

csak az a baj ezekkel a nagy álmokkal, hogy amikor eléred, elveszítitk a varázsukat, és hirtelen (cél nélkül) üres lesz az életed.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Jó! Vettem.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Akkor ma sem éltem hiába!

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Mondjuk Amazonas? Ameddig a folyo benyulik az oceanba van vagy 100 km, de inkabb tobb. Annyit meg senki nem lat el. Es kozel a halalhoz, kiszaradva latomasoktol gyotorve, gyakori eszmeletvesztesekkel mar senki nem fog tudni racionalisan gondolkodni...

Fenét., csak erőltetnem kell, mert mindig más a hibás.

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...