Röviden Matsuo Bashōról

Noha megannyi említésre méltó, kiváló haiku költővel büszkélkedhetnek, mégis Matsuo Bashō az, akit fontos kiemelni a klasszikus költők közül, hiszen nélküle nem lenne olyan ez a műfaj, amilyen; nevezhetjük hát a haiku költészet atyjának is.

Bashō egész élete során vándorolt, közben írt, alkotott. Volt, mikor lóháton, volt, hogy hajón, de az is megesett, hogy gyalogszerrel utazott tovább. Társaságát tanítványa, Sora jelentette. Bashō alkalmazkodott a helyzethez, ha az úgy hozta kolostorokban aludt, de mikor erre nem volt lehetőség, akkor a szabad ég alatt, a fűben, az erdei mohán hajtotta álomra fejét, a csillagok alatt.
Japánban szinte minden nevezetesebb kirándulóhelyen találunk olyan emlékkövet, amin Bashō egy-egy költeménye olvasható.

Számtalan helyen találhatóak kis dobozkák Japánban, ahova a turisták, az arra járók, bedobhatják a saját haiku verseiket. Bashō az utazásairól útinaplót is vezetett – ez a műfaj a haibun –, így született meg az "Oku no Hosomichi" nevezetű útinaplója, mely magyarul is olvasható, Észak ösvényein címmel. Nagy félelme volt, hogy utazásai közben éri a halál, hogy nem térhet haza többé, s sajnos eme félelme be is igazolódott, vándorútja során érte utol a végzete, ránk hagyva örökségét.

Szikla Matsuo Basho versével - Motsuji templom, Hiraizumi, Japán

The summer grass is
all that is left
of ancient warrior's dreams.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!