Látogatás a Fuji-hegyhez

Nem volt rossz érzés újra rendes ágyban aludni, de a jetlag miatt elég korán keltem, ez kivételesen nem jött rosszul, hiszen reggel 7 órára már Shinjuku állomásnál kellett hogy legyek, az aznapra tervezett Fuji-hegy túra innen indult. Tokióban az élet elég korán kezdődik, még ünnephéten is. Reggel 7 óra már csúcsidőszaknak számít, Shinjuku pedig a város egyik legforgalmasabb helye, ezért attól függetlenül, hogy milyen időszak van, itt állandó a forgalom. A túrához megadott helyszínen több társaság indult különböző helyekre, így egy picit zavaros is volt, hova kellett, hogy menjek. A Klook alkalmazást felmutatva viszont útba is igazítottak, így könnyen megtaláltam az én buszomat. A túra egyébként négy részből állt. A Fuji-hegyre vezető út ötödik állámása (ez Tokiótól körülbelül két órára volt), a Gotemba Premium Outlets, Owakudani felvonó, és az onnan nem messze lévő hajótúra. A Gotemba állomás pusztán időkitöltő céllal szolgált, mert mielőtt a felvonóhoz mentünk volna (időre), az előtt még volt másfél óra. Hogy az időt kitöltsék, ezért szabadnak eresztettek, hogy jó turista módjára költsük a pénzt. Hogy legyen valami ösztönző erő is, adtak egy füzetnyi 5-10% értékű kupont különféle boltokba, én csak egy jót ettem, nekem ez is elég volt.

A Fuji hegy, gyakorlatilag testközelből

Viszont ami a lényeges ebben a napban, az minden más. A hegyre felvezető út is már pazar volt. Olyan utakon mentünk át, amit sokszor csak filmekben lát az ember. Egy ponton az autópályán haladva előbukkant a Fuji-hegy, aminek látványára egyáltalán nem volttam felkészülve. Aztán fent, a hegy ötödik állomásán, ami 2300 méteres magasságban található (a csúcs pedig 3776 méteren tetőzik), egy tévétársaság kamerája fogadott, ahogy a jó turistacsoport megérkezik. Nagyjából 45 perc állt a rendelkezésre, leszállás előtt adtak ide is kupont, hogy a vendégházban költsük a pénzt, de azért kedves módon itt mindenki kapott egy szerencsekabalát (amit én azonnal fel is tettem a kulcsomra). A Fuji-heggyel farkasszemet nézni bizarr volt. Hegyi helyszínhez méltán rettenet hideg is volt, Tokióban már reggel rövidgatyában és pólóban mentem, itt pedig maximum 10 fok volt.

A Fuji-hegy ötödik állomásánál. Ennél feljebb kiépített úton már nem nagyon lehet menni.

A hegyről lemenet viszont történt egy sajnálatos dolog. Egy biciklista elég durva balesetet szenvedett. Az úton lefele haladva egyszer csak egy, az út közepén mozdulatlanul fekvő emberre lettünk figyelmesek. Mindenki, aki arra járt, azonnal megállt segíteni. Előre elég ijesztő volt, mert a sérült semmilyen mozgatásra nem reagált, ezért egyből a legrosszabbra gondolt az ember, szerencsére viszont csak az eszméletét vesztette el. Az egész út során észre is vettem, hogy a japánoknak nincs kifejezetten kiforrott biciklis kultúrája. Ott mennek, ahol tudnak, legyen ez járda, keskeny vagy széles út. Ez előbbi eset pedig egy elég szűk úton történt, sokszor elég durva emelkedővel vagy éppen lejtmenettel, emiatt pedig nem is egy biztonságos út a kerékpározáshoz (ennek megfelelően úton-útfélen hegyi bringásokat kellett kerülgetni).

Japán plázák extrákkal - második rész: kilátás a Gotemba bevásárlóközpontból

A délutáni bevásárlás után a program az owakudani felvonóval folytatódott. A nagyjából tíz perces felvonómenet kicsit csalódást keltő volt, ugyanis a kabinok ablakai finoman szólva sem voltak valami jó állapotban, ezért nem sok mindent lehetett látni. Cserébe a felvonóból kiszállva viszont láthattunk némi vulkanikus aktivitást, amint kiszálltunk a Togendai állomásnál. Ez a hely a Hakone-hegy része (nem egyenlő a Fuji-heggyel), aminek rendszeres vulkanikus aktivitása van, és ezt lehetett látni is.

A Hakone hegység a mai napig geotermikusan aktív

A rövid kitérő után pedig elérkezett a nap záróeseménye, az állomástól nem messze fekvő Ashi-tavon történő sétahajókázás. Erre elsőre nem voltam túlságosan fogékony, mert az előzetes leírás nem említette a hajókázást, csak hogy megtekinthető lesz egy korabeli kalózhajó. A japánok és a kalózhajók nem kifejezetten híres párosítás, már ha az ember nem egy híres animére gondol. De szerencsére egy nagyjából 20 perces sétahajókázás lett a vége, és itt is olyan dolgokat lehetett látni, amiket nehéz elhinni, ha nem a saját szemével látja az ember. Partmenti kastély, tóparti Torii gate. Ez volt az a nap, amikor úgy éreztem (és életemben talán először), hogy ha még egy impulzus éri az agyamat a nap végén, az ott helyben felrobban. Talán ez is hozzájárult, hogy a nap végére el is fáradjak, és ne kelljen álomba sírni magam.

Az Ashi tó mentén számos shinto szentély és onsen, azaz gyógyfürdő található

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!