Rengetegen nézték meg eddig. Szinte trend lett elmenni rá. Ismerősi körömben sokan látták. Véleményeket nem kérdeztem senkitől, mert tudtam, hogy én is elmegyek. Van Gogh. Látom a híres festő alkotásait. Bár a dolog nem kifejezetten hozott lázba. De azért mégis jó kultúrálódni.

Tiszteletjegyem volt. Kaptam a cégtől. A múlt héten érvényesítettem is a mai napra. Szerda 10-11 között lehetett bemenni. Oda is értünk pontosan. Akkor már kezdett körvonalazódni bennem, hogy mi vár ránk bent. Hatalmas Van Gogh plakátok lógnak a néprajzi múzeum oszlopain. Ha látná Gogh hogy mit tett a jövővel biztosan büszke lenen magára. Talán.

Sorban állás az maximum 4 percig tartott. A coustomer service gyorsan csekkolta, hogy érvényes a jegyünk. Beálltunk a sorba. Egy nagy üvegkamrán engedték be az embereket kb ötösével. 5 ember be a kamrába ajtó mögöttünk becsuk előttük kinyit. Az előttem lévő öreg néni nem figyelt.
Ajtó kinyit, néni besétál és azzal a lendülettel rá is fordult az első képre. Csak útjában állt az üveg ajtó, ami a cselekvést meghiúsította. Nagy koppanással megállt a kamra belsejében.
A személyzethez tartozó egyik srác belesett a kamrába :
- minden rendben? Mi történt?
De amikor látta hogy a néni zsebkendőt fog az orrához, leesett neki a szituáció. Ajtó becsuk a másik meg kinyit. Elénk tárult Van Gogh nagy budapesti kiállítása. Az első amit meglát az ember az nagy tömeg. A képeket még nem igazán látja csak sejti hogy ott vannak ahol a sok ember. Nincs kontrollálva mennyi ember lehet egyszerre bent. Ezért nagy a tömeg. Szó szerint tapossák egymást az emberek. Ami még feltűnő, hogy rengeteg a külföldi, és a külfödi nyugdíjas. Azért van magyar nyugdíjas is. Esküszöm némelyik igazi válogatott bunkóné.

Állunk a kép elött, olvassuk a történetét. Úgy állunk hogy a félkörben álló emberek mindegyike lássa a szöveget és a képet is egyaránt. Erre fel Miszisz Ő öregsége görnyedhátú ország képviselője, átfurakodik a tömegen és beáll a szöveg elé, tejesen kitakarva azt. Feltolja a szemüveget és elkezdi olvasni a képet néző emberek előtt. Itt még türelmes voltam. Ez az eset előfordult két képpel odébb. Ugyanaz a vatta, tolakodott elénk. Mindegy nem szólok, úgyis láttuk, menjünk.
Szépen sorban haladtunk. Az egyik képhez érve arra lettem figyelmes hogy egy nagydarab zsíros tokás néni magyaráz a képnek háttal egy másik néninek. De olyan ideális szögben álltak hogy a képet sehogy se lehetett egészében megtekinteni.
Itt már szóltam.
- Elnézést, muszáj a kép előtt beszélgetni?

Szóra se méltatott a két hölgy csak kettőt odábbléptek. A többi ember látván hogy mekkora hely szabadult fel az egyik kép előtt, gyorsan odazúdultak. Meglökték a barátnőm. Na itt betelt a pohár. A lökdöső úriember és a barátnőm közé álltam, kicsit „véletlen” oldalba löktem a tagot. Értett a szóból, odébbállt. Gondolhatjátok, hogy jellemzően bunkó magyar viselkedés. Példát kéne mutatni a turistáknak, hogy legközelebb is jöjjön. Az ilyen inkább maradjon otthon. Türelmes ember vagyok de ott a kiállítás helyszínén szabályosan végigidegeskedtem az egészet. A párom szintén.

Odaértünk a híresebb képeihez. Szép nagyok , rengeteg szín van rajtuk. Némelyik bámulatbaejtően szép. Csak az a nagy tömeg. Minden egyes pillantásért a képekre úgy kellett megküzdeni. A kiállítás alatt természetesen tárlatvezetés is folyt. Ebből annyit lehetett látni, hogy a tárlatvezető 30 emberrel rohangált a megüresedett képek között. 2-3 ilyen csoport kóborolt.

Kerestem a napraforgókat. Első sorba nem volt. Másodikba se. Végül kiderült, hogy nincs kiállítva. Kicsit elkeseredtem. Mindenhol azokat a fránya napraforgókat látni. Az ember kívánics rá, hogy tényleg annyira mestermű e, mint azt hallani lehet. Elvégre ha Van Gogh-ról van szó akkor egyből a napraforgók ugrik be mindenkinek.
Na itt nem volt napraforgók.
A többi képet a csalódottság enyhe ízével néztem végig. Szépek voltak, de így nem olyan mint ahogy elképzeltem.

Végignéztük a maradék képeket is. Akik a szerepeltek még kategória. Számos más festő képei ki vannak még állítva egyidejűleg, bár ezeket kevesebben nézik, mert az nem annyira trendi mint Gogh-ot nézni. Ott legalább nem ált egy egész hadtest a képek elött.

Zárásképp eszembe jutott, hogy a 60 év feletti rosszul látó 3 szemüveggel járkáló nénik miért mennek el egy ilyen helyre? A szöveget is 15 cm ről tudja elolvasni, akkor vajon mit lát a képekből messziről? Illetve valaki nem zavartatja magát. De annak meg semmi értelme hogy közelről bambulom a képet. Nem értem.

A szervezés szerintem leszerepelt. Az, hogy folyamatosan engedik be az embereket, elviselhetetlenné, élvezhetetlenné teszi az egész kiállítást.

Kifelé menet hasonló üvegkabinban távoztunk. Megnéztük még az ajándékboltot, és otthagytuk a múzeumot.