Biztosan sokakkal előfordult már, hogy fórumozás, vagy bármilyen vita, véleménycsere folytán kiforgatták a szavaikat, vitapartnerük az eredeti mondandónak, véleménynek csak egy részét vagy torzítását alapul véve reagált. Ilyenkor az az érzésünk, mintha a másik fél nem is vette volna az adást, nem tudná értelmezni a mondanivalónkat. Nos, ezt úgy hívják „hivatalosan”, hogy szalmabáb érvelés. Ajánlom mindeni figyelmébe a vele kapcsolatos Wikipedia bejegyzést, amit jól ide is másolok:

A szalmabáb érvelés olyan érvelési hiba, mikor az egyik vitapartner, a racionális vita szabályait megsértve a másik vitapartner torzított álláspontját támadja.

A torzított álláspont általában nagyon hasonlít az eredetire, azonban jóval gyengébb, leegyszerűsített annál. A torzított állítást a vitapartner, mivel az sokkal könnyebben támadható és sokkal nehezebben védhető, hatásosan támadhatja, annak látszatát keltve, hogy az eredeti állítást cáfolta meg. A szalmabábot használó vitázó ezekben az esetekben akár a közönséget is megnyerheti, ha a leegyszerűsített álláspont valami elrettentő (pl: gazdasági katasztrófa). A szalmabáb érvelés óriási veszélyt jelent a racionális vita további menetére: az a vitapartner, akinek álláspontját torzították, könnyen abba a hibába eshet, hogy az elferdített állítást kezdi védeni, amely gyengesége miatt rendkívül nehéz és a vita szempontjából értelmetlen. A vitapartnert teljesen összezavarhatja az érvelési hiba után kialakuló szituáció, jogtalan előnyhöz juttatva partnerét.

Az érvelési hiba elnevezésében a szalmabáb szó metafora. Arra utal, hogy az eredetileg erős érvet (izmos figurával ábrázolva) gyengítünk egy könnyen püfölhető, védtelen figurára (szalmabáb).

Kapcsolódó fogalom a démonizálás, ahol nem az ellenfél érvét, hanem az ellenfél személyét támadjuk eltorzított és alaptalan vádakkal, például megvádoljuk azzal, hogy amit képvisel, az a közösséget romlásba taszítja. Ebben az esetben a vitában nem a mondandón van a hangsúly, hanem azon, aki az állításokat teszi. A formális viták egyik alapja, hogy sosem az számít, aki az érvet elmondja, hanem a mondandó maga. A szándékosan félrevezető érvelő erről akarja elterelni a szót, mert számára így egyszerűbb.

Struktúrája:
1. Az első személy X-et állít
2. A második személy Y állításra válaszol, ami nem hangzott el, de összeköthető az X-szel

Kivédése

Teljesen tisztában kell lenni, hogy mennyire erős az állításunk, illetve, hogy mi mellett érvelünk pontosan. Álláspontunkat világosan, közérthetően kell megfogalmaznunk. Ha észleljük a szalmabáb érvelési hibát, rá kell mutatni, hogy a másik vitapartner valójában nem az eredeti állítást támadja, ezért ez a vitát tekintve irreleváns.

Példák:

A: Azokat az embereket, akik csekély bűnöket követtek el, hamarabb ki kellene engedni a börtönből.
B: Ha kiürítenék az összes börtönt, az katasztrófához vezetne!

A: Azt gondolom, a tandíj eltörli az esélyegyenlőséget.
B: Azt szeretnéd, ha sok munkaképes fiatal állami támogatással lógatná a lábát naphosszat, és fölösleges diplomákat szerezne ahelyett, hogy hasznos munkát végezne?

A: Szerintem ebben a gazdasági helyzetben szükség van néhány cég államosítására, amíg azok talpra nem állnak.
B: Nem tudtam, hogy kommunista vagy.

A: Jelenleg célravezetőbb, ha a tűzijátékokkal takarékosabbak legyünk. Kevés a pénz a nagy csinnadrattára.
B: Mit mondtál? Hagyjunk fel a nemzeti hagyományainkkal pénzügyi okok miatt?!

„Egyes régészeket persze ez nem akadályoz meg abban, hogy merészen és magabiztosan kijelentsék, ezek a romok pedig háromezer évesek. Ez az időpont egypár cserépfigura megállapított korából datálódik, amelyek viszont egyáltalán nem lehetnek egyidősek a hatalmas monolitokkal. De hát a kényelmes megoldás ez: összeragasztunk egypár öreg cserepet, összehasonlítjuk más hasonló kultúrák hasonló darabjaival, a restaurált darabokra ráragasztunk egy címkét és – hókuszpókusz! – minden egy csapásra kitűnően beleillik a kipróbált gondolati modellbe. Ez a módszer persze összehasonlíthatatlanul egyszerűbb, mint a zavarba ejtő ősi technika elképzelése, vagy akár egy olyan vélekedés megkockáztatása, hogy valamikor, az »idők méhében« egy űrhajó járt a Földön. Ez csak fölöslegesen komplikálná a tudományos teóriát.” - Erich von Däniken: A jövő emlékei, 28. o.

Érdemes megnézni a kapcsolódó anyagokat is, további klasszikus érvelési hibákról:
Csúszós lejtő
Hamis dilemma
Náci kártya

(Forrás: Wikipédia)