Csendes eső /08:21/ gyilkossági helyszín

A nap már egész magasan járt a beborult égbolton, mikor Jack és Eva megérkezett a helyszínre. Az épület egy szebb napokat is megélt családi ház volt, melyen messziről látszik hogy már több mint egy évtizede elhagyatott.

- Elég kísérteties. jegyezte meg Eva
Ki hagy egy ilyen házat ennyire lepusztulni?

Jack nem válaszolt. Miközben a házat figyelte, az emlékeiben keresett.

- A halottak. Válaszolta megkésve.
- Mi történt?
- Jó pár éve már hogy az itt élő család tisztázatlan körülmények között meghalt. A jelentés szerint anyuci megölte apucit majd a gyerekeket és végül magával is végzett.
- A jelentés szerint?
Anyuci és apuci dulakodtak valamint a gyerekeken is találtak az apától származó bántalmazásra utaló jeleket, a gyilkosságot két különböző éles tárgyal végezték. A helyszínen megtalálták az egyiket…
- ... de a másikat nem. Vágott közbe Eva.
- Úgy van! Márpedig ha anyuci megölte a férjét, majd a gyerekeket, haldoklás közben miért rejtette el a gyilkos fegyvert?!
- Valaki más tette! Szólt Eva
- A helyszínelők semmi arra utaló nyomot nem találtak hogy más is lett volna a szobában.
Jack a ház felé indult.

- Kérdezd ki a szomszédokat, láttak-e valamit. Adta ki Jack az utasítást Evának.

A házba már a helyszínelők vették fel a nyomokat. A padlón tetemek, a rengeteg kifolyt vér szaga járta át a szobát. Brutális gyilkosság, mintha egy fűrészgéppel darabolták volna szét az áldozatokat.

- Hello Jack. Köszönt egy harmincöt év körüli férfi miközben a szobát fényképezte.
- Mink van?
- Hat halott, fiatalkorúak, a halál okát gondolom nem kell ecsetelnem.
- Gyilkos fegyver?
- 20-25 centis 3 egymástól párhuzamosan elhelyezkedő eszelősen éles penge. Többet csak a laborvizsgálatok után tudok mondani.
- Mi a franc történt itt?
- A jelekből ítélve kisseb bulit tartottak. Valakinek nem tetszhetett a buli.

Mondta a férfi vicces hangsúllyal. Jack hallgatásával fejezte ki nem tetszését, gyilkossággal viccelődni nem az ő műfaja, azonban tudta hogy másképp nem lehet az ilyen borzalmat feldolgozni. Jack a szoba vége felé indult, a szőnyegbe félig már beleszáradt vér mellett haladva. Hosszasan nézte a szobát. Elképzelte hogy történhetett az aminek ilyen szörnyűség lett a vége. A falhoz ment.

- O’ Neill gyere!
A férfi sietve odament.

Nézd a falat! Egy elkent vérfoltra mutatott.
Nem ráfröccsent a vér, mint a szoba többi részén. Inkább mintha nekidőltek volna. A folt helyzete alapján valaki ült a fal mellett.
- De hova tűnt? A szoba ezen részén több méternyire sincs tetem. Se vonszolás nyoma.
Jack a padlót figyelte.

- Nézd a vért! A kifojt vér párolgás hatására kezdett besűrűsödni egy egyenletes masszát hátrahagyva, de ezen a részen nem volt egyenletes. Megközelítőleg egyforma távolságokra egymástól.

- Lábnyomok!
O’ Neill egy mérőszalagot vett elő, megmérte a lábnyomok távolságát, és méretét.

- A távolságból ítélve az illető futott. A cipőméret elég kicsi, talán egy nő akit keresünk.
A szoba túlsó végében Eva jelent meg. Végignézett a szobán, halálsápadttá fehéredett, majd a gyomrához kapott és kifutott a szobából.
- Az új társad? Kérdezte O'Neill Jacket
Jack az ajtó felé indulva csak annyit mondott:
- Egyedül dolgozom.

A házból kiérve Eva guggolt a gyepen és egy kisseb folt a földön mindenféle ételmaradékkal jelezte miért távozott a szobából annyira sietve.
Jack ösztönösen nyúlt a zsebébe kivette cigarettáját, és rágyújtott. Csak nézett maga elé és azon töprengett hogy hogyan akadjon az eltűnt személy nyomára. És akit keres vajon, egy túlélő vagy maga a gyilkos?

Az eső eleredt. Csendesen kopogott az aszfalton. Jack az autó felé indult, de mikor Eva mellé ért megállt. Hírtelen más kezdett járni az eszében. Új társat nem akart, mint társat semmire sem tartotta Evát, de mint kezdő rendőrt, aki épp egy nehezen feldolgozható dolgot látott, talán sajnálta. Egy gyenge fiatal nő, pont mit azok akiket már annyiszor megóvott munkája során. Nehéz lépésre szánta el magát de úgy érezte az a helyes döntés.

- Jöjjön, itt végeztünk.

Sötét jövő /19:17/

Cathy határozottan tartotta a coltot a kezében, egyenesen John fejére célozva. Hosszú másodpercek teltek el, de több lövés nem dördült. Nem tudta Cathy miért nem lő, egyszerűen csak várt. Várt valamire ami megkönnyítheti a dolgát támadásra vagy valamiféle magyarázkodásra, de John csak némán állt. Mélyen a lány szemébe nézett, félelemnek semmi nyomát sem mutatva.

- Miért? Törte meg Cathy a csendet.
- Miért tettétek ezt?
- Mégis mire gondolsz? Miért hoztunk ide? Miért vettelek fel aznap éjjel? Ezt én kérdezhetném: Miért lőtted le Slasht? Jézusom! Teljesen megőrültél?

Cathy nem válaszolt még mindig csak várt, az elmúlt események hatása alatt volt. Hírtelen úgy érezte hogy semmi vesztenivalója. Nincs már ez egyetlen ember, akit szeretett. Nem él többé. Semmi sem köti már a Földi léthez. A következő pillanatban a pisztoly csöve már nem John felé irányult, Cathy lüktető halántékán érezte az előző lövéstől még meleg pisztoly csövét.

- Cathy ne! Cathy egy pillanatig sem foglalkozott azzal, hogy John miért nem akarja megölni, sőt épp meg akarja védeni, csak a kilátástalan jövőt fürkészte lelki szemével egyre csak meggyőzve magát az öngyilkosság szükségességéről.

- Cathy figyelj rám, ezt nem akarhatod! John egyre nagyobb hanggal kiabált.
Igazad van tényleg találkoztunk már!

Cathy erre a mondatra felfigyelt és egy másodpercre elszakadt az ő kis világából.

- Már régóta figyellek. folytatta John.
Nem akartam szólni, mert azt hittem nem ismersz meg. Követtelek mikor a buliba mentél... és egyszer csak az úton fekve találtalak. Nem tudtam mi ez az egész, de egyrészről örültem hogy így alakul. Mást sem akartam csak hogy beszélhessek veled, csak egy percre, csak pár mondat erejéig..., hozzád fogható lánnyal még sohasem találkoztam, az első pillanattól kezdve hogy megláttalak csak te jársz a fejemben.
Csak meg akartalak ismerni... , de nem ilyen áron.

Cathy az emlékeit próbálta összerakni, látta John, Slasht, minden azt támasztotta alá amit John mondott. Egy őrületesen fájdalmas érzés lett úrrá Cathyn. Megölt egy ártatlan embert, akinek csak annyi volt a bűne hogy segített a barátjának becserkészni őt. Cathy lassan lehunyta szemét, és ujja a ravaszra feszült. A pisztoly elsütő szegecse először hátra mozdult, hogy utána nagy lendületet véve visszacsapódhasson, és elindítson egy visszafordíthatatlan folyamatot. John még megpróbált odalépni Cathyhez és kiütni a fegyvert a kezéből, de már késő volt ...

folytatása következik ...