Modellek, kedvcsináló

Mint a fából vaskarikát, a papírból is szinte bármit meg lehet építeni. Kiskorom óta kedvencem a makettezés, amivel régen egészen sok időt foglalkozhattam, még ha kicsit kezdetleges módszerekkel is. Az évek múltán, többszöri selejtezést követően a legjobb példányok azóta is otthon porosodnak a polcomon.

Ez a cikkem eredetileg személyes bejegyzésként kezdte életét, de többek javaslatára - amit ezúton is köszönök - némi finomhangolást követően elküldtem címlapos megjelenésre.

Szóval a műanyag kitekkel járó teendőkhöz már nincs annyi időm, mint korábban és főleg nem annyi, amennyit igényelne. Nem akarok a rengeteg kellékre sem költeni, ráadásul a legfontosabb tényezőből, a néha végtelennek látszó türelmemből is elfogyott már annyi, hogy az ilyen aprólékos készletekhez inkább nem fogok hozzá.

A legfontosabbak: papír, vágóeszköz, a ragasztó pedig csakis Technokol

A makettezést már annak idején általános iskolában megfűszerezte a Star Trek rajongásom, aminek 3 darab saját tervezésű papír-fa űrhajó lett az eredménye. Róluk írtam már korábban, a helyzet annyiban változott, hogy a két félkész példányt - miután évekig porosodtak otthon - az utolsó költözéssel elhoztam magammal az albérletbe, hogy itt porosodjanak hátha kezdek végre velük valamit.

A 2016-os év eddigi részében a szabadidőmet kitevő másik foglalatosság a papírmakett építés volt amikor nem az elsőre soknak tűnő amúgy nem sok túrám egyikén jártam az erdőt. A legjobban ugyanis ez a kettő kapcsol ki, minden más csak utánuk következik.

Még barátnőm hozta fel az ötletet tavaly év végén amikor a nagy Pinterestezés közben talált egy oldalt ezzel kapcsolatban. Megkérdezte, melyik hajót építeném meg, mire én kiválasztottam talán rögtön a legnehezebbet, egy romulán hajót, valamivel ugyanis tapasztalatot kellett szerezni...

A hajó alja látható, ha valaki nem ismerős a témában

Januárban kezdtem végül hozzá a D'deridex osztályú romulán harci madárnak, amin nem sok egyenes felület van, így szinte az egész hajót vékony csíkokból kell összeragasztani a megfelelő görbületek kialakításához. Az egyszerűség kedvéért átlapolva, mint a tetőcserepeket illesztettem egymáshoz a szárnyak elemeit, így ugyan nem olyan szép sima a felület, de elég erős és gyakorlat szerzéshez hasznos órákat töltöttem el.

A méreteket és hajtási vonalakat tekintve egészen pontosak a tervek, de több részleten el lehet csúszni az építés során, például az előbb említett átlapolásból keletkező vastagabb alkatrészekkel.

Életkép: ezzel a középső résszel csavarodtam el a rossz sorrend miatt.

A romulán hajóval félúton meguntam a pepecselést, ezért elővettem a Deep Space Nine-ból ismert Danube osztályú komp, a USS Rubicon papírjait. Az egyszerűbb, szögletesebb formák és a nagyobb felületek könnyű munkát ígértek, ami többé-kevésbé beigazolódott.

Ezt a hajót amúgy nagyon kedvelem, egészen klasszikusnak mondható űrkomp formája van. Amin viszont meglepődtem, hogy a hajtómű gondolák nélkül sokkal jobbak az arányai, egyszerűen jobban néz ki a gép.

Ennek a modellnek még igencsak házilagos módszerekkel készülhettek a tervei, nem mondjuk a Pepakura nevű, papírmakettezéshez "kitalált" programmal. Néhol ezért pontatlanabbak az alkatrészek és nem is feltétlenül egyértelmű mit hova ragassz, hogyan hajtsd meg a papírt, ha nem ismered a hajó kinézetét. Az eredeti verziója még papíron lett megrajzolva, kiszínezve.

Hasznos tud lenni az is, ha megfelelő sorrendben építesz meg bizonyos részeket. A hajó középső részével jártam meg egy kicsit ami feljebb látható, a rossz sorrend miatt kissé megcsavarodott a középső elem/tömb/blokk így onnantól a hajtóműveket tartó „szárny” is csavarodott. Sikerült végül kompenzálnom, de kissé csúnyán, bár ez az utolsó képen nem is látszik a fotózott szögből, talán csak ezen a képen.

Hajtóművek nélkül szerintem jobban néz ki

Az egyszerűbb tervezésből kimaradtak a hajó belső merevítései is, amire több helyen szükség is van. Önmagában a papír bőven megtartja a makett formáját még ebben a méretben is, de ha megfogjuk a hajó törzsét könnyen behorpadhat az élek mentén, amit nem biztos, hogy vissza tudunk nyomni. Egy-egy plusz merevítéssel azonban egyszerűen megerősíthetjük a szerkezetet amire a pontosság érdekében is szükség lehet.

Nem sokkal később párhuzamosan elkezdtem a USS Excelsior építését, de ő azóta sem készült még el. Sokkal jobban megtetszett a régi kedvencem, a legtöbbször csak a háttérben feltűnő Akira osztály. Nyomtatás előtt nem néztem át a terveket, így csak utólag vettem észre, hogy sajnos nincsen neve a hajónak.

Túl sok hozzáfűzni valóm nincsen ezzel a makettel kapcsolatban. Az összerakási útmutató jól követhető. A tervek nagyon pontosak és pontosan is lehet velük dolgozni. A kész maketten is inkább kézügyesség kérdése, hogy ténylegesen mennyi elcsúszás, vagy rés keletkezik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!