Írásom egyfajta "Első gépem története", némi személyes, és ismeretterjesztőnek szánt megjegyzéssel és elkalandozással tarkítva. Remélem sikerül néhányakban kellemes emlékeket ébreszteni, esetleg eddig nem ismert dolgokat megmutatni.

Elõre is elnézést szeretnék kérni az esetleges technikai pontatlanságokért, amik oka a saját tudatlanságom/feledékenységem, illetve a könnyű emészthetõség érdekében elkövetett egyszerűsítés.

10 PRINT "I LOVE C=64"

Én is mint sokan mások, egy Commodore 64-gyel kezdtem a számítástechnikai pályafutásom, valamikor 1989-ben.
Az alapindíték a múlt homályába vész, de olyasmi rémlik, hogy mintha a szülõk is támogatták volna a projectet életükben elõször és valószínűleg utoljára -már ami az otthoni számítógéppark bõvítését illeti. Akkoriban a C=64 virágkorát élte, már elég régóta kint volt a piacon, így nagyon sok remek program jelent meg hozzá és a fejlesztések még aktívak voltak. Némely munkahelyen is használtak C=64-eket egyszerűbb könyvelési, és számlázási munkákra.

Nem tudom ez akkortájt mennyire volt tipikus -ismerettségi körömet alapul véve eléggé :)- de nálam a géppel való ismerkedést a user's handbookban lévõ példaprogramok bepötyögése, és elindítása (egy C= logóval ellátott, léghajó alakú sprite scrollozott a képernyõn), és a Bécsben megvásárolt fünf-pack cartridge-k bedugdosása jelentette. Az ötbõl egyébként két progi volt használható, egy méltán népszerû TV-Soccer klón, és a Wizard of Wor. Mivel mindkét játék kínált kétjátékos módot is, nosza lett is mindjárt még egy joystick a géphez. Bár ezek a játékok közel sem használták ki a C=64 lehetõségeit, meg kell mondanom, hogy azóta sem volt olyan játék -figyelembe véve az összes platformot- ami ennyi ideig lekötötte volna az egész családot. Ha átjöttek a rokonok vagy barátok, komplett focibajnokságot nyomtunk le.

15 GOTO 10

Ismerõsöknél történt látogatások alapján hamar rájöttünk hogy valami könnyen másolható és olcsó adathordozó is kell amivel a (99%-ban játék-) szofverek beszerzése nagyban leegyszerűsödne. Ez a sokoldalú adathordozó, igeeeen, fiatalabb olvasók kedvéért dobpergés.... a kompakt kazetta volt. Természetesen létezett akkor már 5,25"-ös floppylemez is, határtalannak tűnõ 170kbyte-os kapacitással oldalanként, és botrányos töltési sebességgel -nem egészen 0,5kbyte/sec, köszönhetõen az 1541-es számú floppydrive-nak. A sebességet késõbb szoftveres hack-kel -úgynevezett fastloaderekkel, vagy más néven "turbo"-val- fel lehetett tornázni 3-4kb/sec-ig. A floppy akkoriban még nem volt olyan elterjedt C=64-es körökben faluhelyen, ezért döntöttünk a jóval olcsóbb és egyszerűbb magnókazetta melett. Csak az érdekesség kedvéért megemlítem, hogy a szalagra nem digitálisan voltak az adatok rögzítve, hanem egy hangsáv volt az adat, amit a magnó A/D átalakitója konvertált bitekké. A kazi ezért rendes magnón hallgatva zúgott-sípolt, mint mikor a telefonokon belehallgatunk egy fax-adásba. Sosem láttam ezzel kapcsolatban leírt adatot, de turboval egy 10 perces kazira 6-8 program fért, ami kb 120kbyte-ra enged következtetni ennél a szalaghossznál.
A C=64-es éra vége felé egyébként adtak ki 3,5"-es drive-okat is 800kbyte kapacitással, de az ritka volt, mint a fehér holló. Aki megengedhette volna magának az már általában tovább mozdult az Amiga felé.

20 YEARS LATER

Mai szemmel nézve vicces volt, ahogyan a progikat mi magunk másoltuk: ABC-Turbo be, program betölt (magnóról ez programtól függõen akár 1-2 percet is igénybe vett) aztán indítás helyett kazettacsere, program memóriából szalagra lement (újabb pár perc) Élelmesebbek rájöttek, hogy a művelet -fõleg ha egy egész gyűjteményt akart az ember másolni- egy gyorsmásolós kétkazettás magnóval jelentõsen felgyorsítható :)
Csak zárójelben jegyezném meg, hogy akkoriban nem volt szokás a szerzõi jogokkal foglalkozni. Még néhány évvel késõbb is -kb a PC-s 386-os éra végéig- megszokott dolog volt, hogy XY Bt a helyi szuperinfóban vagy az épp akkor menõ számtech lapokban hirdette tevékenységét, miszerint tört játékokat árul pénzért. Ahogy azt kell, a kis keretes hirdetésben volt a postacím/faxszám ahonnan a programlistát lehetett lekérni, egy levél vagy telefon az igen tisztelt mesternek, és postafordultával jött is a ware -én magam sosem éltem ilyesmikkel elvi okok miatt. A kultúrházakban pedig rendszeresen volt olyan rendezvény ahol jópár ember összejött és egymás között zavartalanul programot csereberélt -mi ezt copyparty-nak hívtuk :)

64 KB RAM

Itt jött el az ideje, hogy csak a kulcsjellemzõket említve képbe kerüljenek azok akiknek esetleg a C=64 ismeretlen volna: A Commodore 64 egy -mit "egy", nagybetûs "A"- 8-bites számitógép, 1MHz-es 6510-es processzorral, alapvetõen 16 szinû grafikával -fix 16 szinnel sajna-, 160x200 vagy a hi-resnek hivott 320x200-as felbontásû képmegjelenítéssel, és 3 csatornás mono analóg hanggal. A SID nevû hangvezérlõ abban az idõben majdnemhogy forradalminak számított, és jellegzetes hangjával ma is kellemes borzongást okoz a 8-bit fanatikusoknak.
A központi memória a névvel összhangban 64 kilobyte volt. Ez a szintén mosolyogtató érték akkoriban tökéletesen elegendõ volt, sõt a megjelenésekor kimondottan gáláns dolog volt egy számítógépet gyárilag ekkora memóriával kiadni. Mai méretekben gondolkodva ez kb azt jelentette, mintha ma egy laptopot a konkurenseknél kedvezőbb áron 16 giga RAM-mal adnának ki.
A géphez lehetett csatlakoztatni monitort, nyomtatót, floppyt, joy-t, egeret, és a hátsó expansion portra memóriabõvitést (RAM/ROM) is. Persze ezen kívül ezerféle dolgot tudott még kezelni, de az átlaguser kb a fent említett dolgokhoz tudott -ha a pénztárcája is engedte- hozzájutni. Akit a gép történelme mélyebben is érdekel az a volt HWHunpage-t felkutatva talál egy-két igen príma cikket ezzel kapcsolatban.

Bár nem túl fair különbözõ architektúrákat csupán az egységnyi idõ alatt elvégezhetõ műveletek számával összehasonlítani, én mégis megteszem mert bár ez a fajta összevetés nem túl korrekt, de tájékoztató értéknek megteszi. Ez a mértékegység a MIPS, ami azt mutatja meg, hogy az adott processzor egy másodperc alatt hány millió műveletet képes végrehajtani. Csak nagyon röviden ez egyrészt azért nem fair, mert csak egy elméleti érték ami nagyban függ többek között a memória sebességétõl, a cache-ek meglététõl ill. méretétõl, és az adott architektúrára jellemzõ utasítások bonyolultságától is. Mégis arra tökéletesen megfelel, hogy érzékeltessem a különbözõ processzorgenerációk közti különbséget.
Ennyi mellébeszélés után jöjjön a lényeg: a Commodore 64 processzora 0,4-0,5MIPS között mozgott 1MHz-es órajel mellett. Pusztán az érdekesség kedvéért megemlítem, hogy az akkori világ leggyorsabb számítógépének kikiáltott Cray-1 pont a C=64 megjelenésének évében vesztette el elsõségét -persze nem a C=64, hanem a következõ generációs Cray miatt :) A Cray-1-es 80MHz-en 160MIPS leadására volt képes (1976-ban jelent meg, ezt mindenki ízlelgesse kicsit!) és 8 megabyte központi memóriával rendelkezett. Ez a teljesítmény és memóriaméret egyenértékű egy kb. 1996-os átlag asztali PC-ével (~P133). 20 év kellett hozzá. Döbbenet, nem?
Persze a Cray-1 nem volt olyan kompakt mint egy 20évvel késõbbi p133-as, elég ha csak az elõbbi 115kW-os (bizony, száztizenötezer Watt) áramfelvételére, és 5,5 tonnás tömegére gondolunk. Ezekután a 8 millió dolláros áron valószínűleg már senki sem lepõdik meg :)
Slusszpoénként: egy 2GHz-es Sempron -ami ma már a belépõ szintet sem éri el PC-n- 6000 MIPS-re képes. Fejlõdik a világ.

Egy szóviccel kanyarodnék vissza: a C=64 nem szuperszámítógép, hanem egy szuper számítógép volt.
Bár a floppy jóval kényelmesebb megoldás (lett volna), én azért kb 4 évig jól elvoltam a magnómmal. Idõközben megtanultam BASIC-ben programozni -csak alapszinten persze- és a játékokon kívül sikerült szerezni néhány rajzoló, illetve tracker-szerű zeneíró progit is. Az utolsó években mikor már nem csak kizárólag játszottam a gépen, kezembe került néhány demo is. Elõtte is észrevettem, hogy néhány játék elõtt a cracker csapat pofás kis intrót dobott össze, jó zenével, érdekes effektekkel, de egyben, egy egésszé összefogva akkor láttam ilyet elõször. Nagyon megtetszett a dolog, és kezdtem kapizsgálni hogy létezik olyan hogy "scene". A scene megismerését már másik géppel kezdtem, de emulátorok segitségével azóta is nyomon követem a C=64-re kiadott dolgokat.

PRESS PLAY ON TAPE

Rengeteg kellemes és vicces élményt lehetne még mesélni a C=64-gyel kapcsolatban, olyan abszurditásoktól kezdve, mint amikor a koleszban valaki monokróm monitoron nyomta a Klax-ot -tetris-szerű játék volt ahol az égbõl lehulló téglákat kellett szín alapján párosítani-, és a háta mögött állók egyszerre üvöltöttek fel amikor rossz helyre rakott, hogy "nem látod, hogy az a piros?!"; és ebben a vicc az volt, hogy mivel a 16 szín az mindig ugyanaz a 16 volt, rutinosabbak a fekete-fehér kijelzõn is meg tudták mondani hogy melyik szín melyik pusztán a világossága alapján.

Ma már talán semmit sem mondanak a "fiatalok" nagy részének olyan nevek mint a Commando, Pirates, Paperboy, Mission Impossible, International Karate, The Last Ninja, Elvira, ACE2, Archon, Green Beret, Stones, stb-stb még órákig tudnám sorolni.

Zárszóként még annyit, hogy úgy gondolom jó dolog ha valaki -fõleg fiatalon- egy viszonylag primitívebb géptípussal kezd, hisz így megtanulható hogy idõnként milyen sokat jelent néhány szabad byte, hogy nem kell erõgép ahhoz hogy látványos dolgokat alkossunk, és úgy általában egy egyszerűbb gépet egyszerűbb kiismerni és kezelni is.

Szerintem ma is szükség volna viszonylag egyszerű felépítésű, olcsó gépekre, de nem tartom helyesnek hogy ezek kicsontozott PC-k legyenek, és fõleg nem Windows-zal ellátott kicsontozott PC-k. A kezdõket ez vagy elriasztja, vagy elbutítja.

Következõ írásom témája a saját classic Amigám részletekbe menõ ismertetése lesz.