Hey Dj.*
Ma már mindenki dj, annak tartja magát, ha van otthon egy kotvák Pentium és letorrentezte a virtual dj. programot. Kevesen tudják rólam, hogy néhány éve technikusként, háttéremberként fesztiválokon híres, nevezetes, s névtelen, de néha annál jobb dídzséket szolgálok ki.
Van tapasztalatom, erről fogok most mesélni. Előrebocsátom, hogy kétféle dj van, akit annak tartanak, ill. aki annak kiáltotta ki saját magát, na ő a rossz dj. Velük fogom kezdeni a mesémet.
Ha valaki úgy dönt, hogy közönség elé áll, nem árt egy kevés zenei alapképzettség, pl. zenei általános iskola, nem kizáró tényező, ha nem részesült kottaolvasásban. Láttam már pörgős kavirnyát, a srác szakmáját tekintve mezőgazdasági gépszerelő, de a tömeg úgy porzott, mint amikor a gnú csorda beindul. Többségében jobban nyomják a taktot azok, akik megtanulták, hogy kell átkeverni számokat sármosan, észrevétlenül, s egyre vadítóbban.
A legrosszabb dj. úgy fest, hogy van egy több ezer fős rendezvény, 5 színpad, hajnal van, mindenki enervált, hiába tolja a Bombát, vagy a Red Bullt, a szeme majd leragad, lézengve táncol. A dj. áll a pult mögött és óránkénti 10 bpm-el tolat, vagy inkább karcol. Önmagának játszik. A keze a levegőben, a dj füles féloldalasan, nagyon menő, egyáltalán nem zavarja, hogy, amit játszik, az idegesítő. Elvileg chill out sátor, pihenőövezet, valahogy beengedték a vadbarmot, és egyedül csápol. A többiek szalmabálákon alszanak, azt sem tudják, élnek-e vagy halnak. A büfésátor mellett sörért állnak sorba, s egymásnak imponálva ordítanak a dj-nek, hogy öcsém volt már teáskanna a fejedbe állítva? Hagyd már abba ezt a szart vagy elvetéllek mókusörs! Nagy vihogás, és ahogy a dj nem áll le a kávédarálóra halkan porszívózó avantgard elemekkel megfűszerezett totális kudarcával, úgy, akik kikérték a krigli sört, egyre harsányabban üvöltenek oda, hogy te idióta vadbarom! S aztán már csak buliból is elmennek vagy öten tombolni a dj pult elé, de nem jön össze, mert sem ritmusa, sem dallama, se élet nincs benne.
Ne szaladjunk nagyon messze a legrosszabb dj-től, mert ez a szint sem jobb, de a zene legalább hallgatható. Hisztizve érkezik, hogy melyik az ő szobája? Öreg, biztos, hogy jó buliba jöttél? Itt nincsenek szobák, mindenki sátrat hozott magával, nézz körül, egy kibaszott nagy semmi erdő kellős közepén vagyunk! Kicsit tanakodik, aztán megint csak kitör belőle a szűnni nem akaró sztár dj. Hogyaszongya elvileg neki jár szolgálati védőital (biztos ingyen sörre gondolt) de már eleve úgy be volt lassulva és a szemei olyan vörösek voltak, mint az albínó nyúlnak. Barátom! Ezt a részét beszéld meg a szervezővel, aki meghívott és rakott a neved mellé egy zöld pipát. Én technikus vagyok, kábeleket hozok, vagy futok, ha elmegy az áram, vagy túlvezérelsz valamit és leoffolod a partit.
Szóval mr. Dj.akárki beáll beállva a pult mögé, és akkor eszmél rá, hogy basszus ez egy dj. pult. Az előző lemez még szól, s ez a szerencséje. Kikotor valamit, ami ismerős, turkál a borítók között, de mint, aki víz alatt jár. Nagy nehezen feláll, s néz szét, hogy hol a lejátszó, melyikben szól. Segítek neki, mert láthatóan bajban van. Eject. Betolja és les a Pio DJM800-ra, mint borjú az újkapura, hogy what a fuck? Kicsit belerondít, de ésszel, mert ő is tudja, hogy néhány galaxissal beljebb van a kelleténél. Felemeli a fülest, elkezd billegni még az előző dj. zenéjére, és keres valami támpontot. Simán elrontja, néhányan felkapják a fejüket, hogy mit csinál ez a Behringeren nőtt idióta? Segítek neki. A fülébe kell kiabálnom, akkora a hangerő. Ne nyúlj semmihez, mindenki totál be van szívva, azt sem tudják melyik bolygón vannak, csak cserélgesd a lemezeket, segítek átkeverni, az effekteket hagyjad, mindenkinek jobb lesz. A srác láthatólag megkönnyebbült, hogy levettem a válláról a felelősséget.
A zene szól, a dj tombol, mint aki léggitározik, a cuccokhoz hozzá sem ér, néha belenyúlok, lejár a félórája, s jön a helyébe egy másik. Azon lehet látni, hogy vérprofi. Nem sörrel a kezében érkezik és téblábol. Határozottan leteszi a pakkját, kiveszi az első lemezt, amit bekészített, és csumára átkeveri magának anélkül, hogy bármit is kérdezne. A közönség észleli a változást, a különbséget, a stroboszkóp is magasabb frekvenciára vált, mindenki tombol, a fények pásztáznak, hullámzik az egész, mint a tenger, semmi dolgom, a srác elemében van. Igazi dj.talajdöngölő, mert a közönség nem sajnálja az energiát beszántani a környéket.
Következik a reggel, mások (normális emberek?) most ébrednek, kávé, slozi, aztán sétálnak álmosan a buszhoz, munkába igyekeznek. Nem úgy itt. A tömeg a sátraikba húzódva hortyog, alig egy órácskája, hogy levonultak, jöhet a takarítóbrigád. Fekete hullazsákokba gyűjtik az eldobált, sárba taposott sörös dobozokat, üvegeket, műanyag poharakat. Velük szinkronban mozog a talált tárgyak osztálya. Az aprópénzt zsebre teszik, a papírt kisimítják és csak utána. Csodálatos, hogy mit kibírnak a fűben elázott, majd szétdenszingelt magyar papírpénzek. A földbe alaposan elültetett órákat, okostelefonokat, csecséket és becséket dobozokba gyűjtik, nem tisztítják, csak megőrzik, a szervezőnél átvehető. Egy ilyen éjszaka után összejön egy kis-teherautónyi holmi, ruhák, cipők, papucsok, pólók, márkás cuccok, a feléért nem is jelentkeznek.
A délelőtt a dj.sefülesefarka uralja, senki sem táncolt, csak a büfés hallgatja és próbál jelezni, hogy vedd már lejjebb légyszi, egész éjjel meg lehetett süketülni. Dj.sefülesefarka a fülebotját sem mozdítja, nem kicsit rangosabb dj. ő, mint az éjjeli lepkék, csak azért is tolja, nincs is benne hiba. Hogy is van a Holló színház, amikor jelentkezik a féllábú Tarzannak?
Talán, talán állapodjon meg, Mr. Spiggott! És kérem, foglaljon helyet! Tehát ön,
Mr. Spiggott jelentkezik Tarzan szerepére.
- Igen!
- Mr. Spiggott, nem tudtam nem észrevenni szinte azonnal, hogy ön féllábú.
- Észrevette?
- Észrevettem, Mr. Spiggott. Ha valaki ilyen régen van a szakmában, mint én,
ööö… szinte azonnal észreveszi az ilyesmit. Tehát, ha jól értem, akkor ön, Mr.
Spiggott, a féllábú jelentkezik Tarzan szerepére, amit a hagyomány szerint
általában kétlábú színművészekre szoktak kiosztani.
- Bizony!
- És ön pályázik erre a szerepre.
- Igen!
- Erre a szerepre, amelynek eljátszásánál minimum két láb az általános elvárás.
- Így van!
- Nos Mr. Spiggott, kell-e önnek részletesen ecsetelnem, hol szenved ön hiányt
ahhoz, hogy megkapja a szerepet?
- Igen, kell!
- Kell-e különösen kihangsúlyoznom, hogy ön a lábai terén mutat fel némi
fogyatékosságot?
- A lábaim terén?
- Igen ott. Bár meg kell vallanom, a jobb lába tetszik nekem. Szeretem a jobb
lábát! De a balt sajnos, hmm… más fából faragták! A jobb lába nagyon megfelel
a szerepre, rögtön ezt gondoltam, amikor bejött: "De jó ez a jobb láb a
szerepre!" Semmi sincs a jobb lába ellen. Az a baj, hogy mellette sem!
- Arra gondol, hogy nem felelek meg?
- Igen, Mr. Spiggott, nem felel meg. Nem hiszem, hogy az angol közönség
felkészült lenne egy féllábú Tarzan látványára.
Szóval egy dj. közönség nélkül féllábú Tarzan.
A délután országszerte 12h után kezdődik pont egy perccel. A (normális?) emberek leteszik a lantot és leülnek elkölteni a finom ebédet, a fesztiválozók kidugják a fejüket a sátor elején, lábszag, hunyorognak, és felteszik az örök kérdést: hol a faszban vagyok?
Erdő, rét, madárcsicsergés, dj.sefülesefarka még nyomja, kávéért nyöszörög a nép, és botladozva rágyújtanak egy cigire. Borzasztó másnaposak, a kávé után rögtön bedöntenek egy energiaitalt és előkerül egy joint is, még tegnap sodorták, de éjjel elhagyták, vigyorognak, hogy ott volt a sátor mellett. Indul a buli, dj.sefülesefarka örül, hogy végre valaki billeg a zenéjére.
A tűzrakó helyek felélednek, mint nomád népeknél szokás, a lányok szorgoskodnak, a fiúk csak a hasukat süttetik és várják a sült galambot, hogy a szájukba repüljön.
A toi-toi vécék szörnyű állapotban vannak, azt a sárdagasztó mindenit, kerülgetik a tócsákat, egymástól kérdezgetik, hogy nincs papírod? Félreértik, és cigarettapapírt vesznek elő, azzal mindenki készült. A büfések is tarolnak, finom sülkolbász illata és grill terjeng a levegőben, a sört is borsos áron mérik, a sor egyre nagyobb és türelmetlenebb. Nincs az a pénz, amit ne lehetne elkölteni ezen a vidéken.
Jön dj.nemleszekdj, ő az, akit nem érdekel, hogy mit gondolnak róla, nem dj-nek készült, csak tolja, mert élvezi, így aztán a közönség is hamar összeverődik, és önfeledten ringatódznak, mint fregatt a szélfútta tengeren. Nappal a fényeket kár bekapcsolni, semmi értelme, a hangerő a szokásos, csak arra kell figyelnem, hogy a pultra folyadék ne kerüljön. Első alkalommal udvariasan, és mosolyogva megkérem, hogy légy szíves tedd a pult alá, ott van egy műanyag doboz kikészítve, ha netalán kiborulna, nem tesz kárt semmiben.
Pontosan tudom, hogy az idő előrehaladtával, és a haverok bevonulásával a helyzet fokozódik, egyre kevésbé figyelnek arra, hogy a krigli sört ráborítják egy heves átkeverésnél a drága cumóba, vagy sem. A haverok a dj. sátorban görnyednek, hogy ez az, nyomjad, jó vagy, egymás kezéből könyöklik ki a sört, s ilyenkor szintén finoman, udvariasan, s még mindig mosolyogva jelzem, hogy ezt hagyd kint légy szíves, ha már annyira a dj. sátorban akarsz tombolni. A pultról saját kezűleg rakom a dobozba az italokat, reggelre tele van, akár büfét is nyithatnék.
Többnapos fesztiválokon az élet 18h után indul, amikor a (normális?) emberek munkából fáradtan hazaérnek, s ledőlnek a szobába kifújni magukat. Tenyerüket a homlokukhoz érintik, hogy atya ég, de szar nap volt a mai, a főnök egész nap baszakodott velem. Alig bír ébren maradni a baráttokköztig. Megérkezik dj.talpalávaló, átveszi a stafétabotot, s adja.
Mire átkeveri a második számot, addigra minden fa mögött ég egy joint, elkelt az összes bélyeg, a postásnak színét sem látni, egyre érdekesebb és bonyolultabb minden, és még isznak is hozzá.
Dj.talpalávaló nem alávaló, rendesen izzad a banda, ahogy adja, szaporázza, már csak egy kevés idő és a fényeket is hozzáadom. Megjelenik a szokásos rendőrautó, benne kettő járőr, lassú menetben körbejárják a tábort, észlelik, hogy minden a legnagyobb rendben, nincs mit jelenteni, csak fiatalok és táncoló tömeg. A büfések klónozzák saját magukat, egyszerre 5 embert szolgálnak ki, mindenki egyszerre mondja, a büfés a fejét fogja, a zenétől alig hallja. Még véletlenül babapiskótát ért vörösboroskola helyett.
A dj.sefülesefarka általában 30 percet kap, ami mindig egy órára sikerül, mert némelyik dj.sefülesefarka akkora arc, hogy megteheti, hogy fülig beszívva a fellépést elhanyagolja, s a haverokkal vihog egy joint mögül. Ilyenkor a másik dj.sefülesefarka örül, mint majom a farkának, hogy még maradhat, így pörgősebb zenére kapcsol. 20h után jönnek a profik és hajnalig övéké a front. Ők azok a dj-k, akik már tényleg azok, nincsenek elszállva maguktól, láttak már karón varjút, nem jönnek zavarba egyetlen pulttól sem, ami mögé be kell nekik állni. Én csak megfigyelő vagyok, és ugrok, ha mégis kerülne szöszmő a rendszerbe. 6. éve felügyelek fesztiválokat a háttérből, a technikát mindig ugyanonnan béreljük, adnak a cuccok mellé technikust, de szerencsére annak sincs dolga, mert jó alapanyagból dolgoznak. A sürgősségi eset az, ha futó zápor esetén takarni kell és ügyelni, hogy semmi ne ázzon meg.
Szót kell, hogy ejtsek a privát buliról, kettő van belőle. Amikor megérkezik a csapat és felépítjük a színpadokat, de még nincsenek vendégek. Kb. 20-30 fővel dolgozunk, a csajok főznek bográcsban valami disznóságot és mikor minden áll, mint a cövek, előkerülnek a sörök és az egyik technikus beáll a dj. pult mögé keverni. Nagyon kemény bulikat szoktunk nyomni, a másodikat akkor, amikor már mindenki elment és még nincs kedvünk lebontani a színpadot.
Hangolódjatok, nyakunkon a nyár és lehet, hogy Bánkra jön a Beertok fesztivál, most egyeztetünk. Sátor, nyársonsült, szisszen a hideg sör, dübörgő hangerő, formás női idomok, vállra vetett törölköző, napszemüveg, és nem szól ránk a házmester 
